Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-20 / 5. szám
MÖt/érzÉT Művészet és szocializmus A TÁRSADALOM osztálytagozódásának az egyes társadalmi osztályok körében uralkodó világfölfogásnak mindig hü kifejezője, tükre az a művészeti irány, amelynek egyeduralmát — gazdag mecénások biztosítják vagy amelynek harcos katonái az uralkodó társadalmi osztályok tagjaiból vagy a hozzájuk dörzsölőzökből kerülnek ki. A “haute finance”, spekulánsok, a bankárok életének a levegője is megszelte a maga művészetét. Természetes, a saját képmására. Megvan rajta az anyajegy és magával hozta az apa öszes jellemvonásait is. Az uj iránynak természetrajza minden mozzanatában azonos a pénz embereinek természetrajzával. Lényege nem a becsületes, elmélyedő művészi munka, hanem meglepő hatás elérése. Nem kell semmihez értenie a művésznek nem kell se rajzolni, se festeni tudnia, hanem kiabálva, mint a börzén — “|hausse”-'ra vagy “baisse”-re játszania. Ahogy a “kulturás” ifjaknak és lányoknak és a született arisztokrácia köreiben kalandokat kereső mamáknak nincsenek komoly, mély életproblémáik, úgy ezt a levegőt szívó vagy ebbe a levegőbe vágyódó “kulturás” művészeknek sincs nagy, komoly művészeti problémájuk; minden, amit csinálnak ideges kapkodás — beüt-e a spekuláció — vagy szinprobléma, vagy valami térprobléma, vagy egyáltaláA a problémátlanság. Olyan a művészetük, mint a vérgyönyöröket hajszoló, degenerált narkózisban meghalt szépséges párisi grizetté. De nemcsak a képzőművészetekben, hanem az irodalomban is fölütötte fejé; ugyanez a jelenség. A szavak zűrzavara, értelem nélkül való csengése-bongása; “a szó a szóért” prózában és versben. A polgári társadalomnak ezzel a “fölényes kultúrájával” szemben áll a szocializmus jövő ígérete. A semmittevéstől és vérgyönyörhajhászástól enerváltaknak, tehetetleneknek és problémátlanoknak helyét, akinek egyetlen problémájuk a narkózis, egy újjászületett embertípusnak kell elfoglalnia. Ez az embertípus az igaz életörömök paradiosomkertjéből kizárt, erős izmu, célt látó, akaró és cselekvő munkásosztályból fejlődik ki: a népből. Abból a népből, amelynek volt, van érzéke a művészet iránt, amely csinált történelmet, alkotott magának népmesét, mitológiát, mondát, legendát, népdalt és muzsikát, utolérhetetlent és nagyot. Meg fog születni az uj embertípus abból a népből, a melyiknek fiai szerszámot, házat, vánkost, inget s virágkarót ösztönszerüep művészi remekké tudnak varázsolni, ha életüket meg nem őrlik végnélküli kenyérgondok. A szocializmus diadala — a történelmet csináló nép győzelme az anyagvilág fölött, amelynek nem rabszolgája, hanem ura akar lenni. És ez harc, kemény harc, amelyhez egészséges, életerős, céltudatos emberek kellenek. És nem véletlen, hogy azok a művészek, akik a népből származtak vagy akik hozzá tértek vissza, mint örök életforrásához, más művészeti problémáknak voltak fölvetői és megoldói, mint a burzsoázia művészei. Constantin Meunier szobrai uj művészeti problémának megoldásai, de ezeket a problémákat a — népélet vetette föl. Ruskinnek, a nagy müvészetbölcselőnek művészeti hitvallása szinte kiinduló pontja a szocialista művészetnek és nem egyéb, mint az igaznak, a szépnek, az egészséges nagy emberinek a megszentelése. Nem véletlen, hogy a szocialista művészetnek olyan kiváló alakjai, mint W. Morris és Walter Crane mesterüket, tanítójukat látták benne. W. Morris meg is irja művészeti hitvallását “Socialism in Art” cimü értekezésében, amelyben ezeket mondja: “A szocialista művészeti ideálnak ennélfogva első kelléke, hogy az közös legyen az egész népre nézve...” Ilyen, ezzel teljesen egyenlényegü a hitvallása minden «igazi nagy művésznek, aki nem züllött bele a polgári társadalom fertőjébe. Tolsztojnál a művészet minden ember életszükséglete, olyan, mint a mindennapi kenyér és írásait mlinden emberfia megérti, mert mindenkinek irt, elsősorban a népnek. Maxim Gorkij művészeti hitvallása is ugyanolyan, mint Tolsztojé volt. De nemcsak ők, hanem előttük is minden nagy művész a néphez tért vissza, a népművészetből merített Goethe is. A szocialista művészetnek tehát más a tartalma, más a formája, mint a megcsömörlöttek, a jóllakottak nyavalyás, kapkodó, problémátlan művészetéé. A szocialista művészet uj emebrtipusok és uj, magasabbrendü életmeglátások kifejezője. 6 Magyar katonák a szerb parlament termében.
