Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-11-05 / 42. szám
kus sorsa ennek az országnak munkássága előtt. Már most is tapasztalhatják az amerikai kapitalistáknak ama igyekezetét, hogyan törekednek a vérengzés és mészárlás eszméjét országszerte terjeszteni. Hatalmas nemzetközi érdekszövetségük révén idegen országok gazdasága után nyújtogatják kapzsi kezüket és az Egyesült Államok kormányzatát arra szorítják, hogy önző céljaik elérhetésében nagy hadsereggel és flottával segítse őket; azt követelik, hogy bocsássák rendelkezésükre ennek az országnak minden javát és a nép vérét is, amint azt a mexikói krízisben tapasztalhattuk. És ebben a törekvésiben leli magyarázatát az a hirtelenül kitört “hazafias láz”, amit a kapitalista osztály részéről Amerika népe legutóbb tapasztalhatott. A militarizmus rendszere. “Nemzetközi felkészültség” örve alatt esküdtek össze Amerika polgári politikusai: a demokraták, republikánusok és progresszivek egyaránt, hogy ezen jelszó alatt az Egyesült Államokban is megteremtsék azt a militarista rendszert, amely éppen olyan szörnyűséges, pusztító természetű lesz, mint amilyen az európai militarista államokban. És amig a kongresszus legutóbb a militarizmus céljaira százmilliókat szavazott meg abból a pénzből, amit a nép verejtékéből sajtoltak ki, addig a szociális helyzet javítására nem tett semmit, a munkásság égető problémáinak a megoldására nem is hederitettek. A militarizmus mérges gyümölcse hamar érik s minden ártalmas formájában máris érezteti hatását. Ez a hatás pedig a faji gyűlölködésben és nemzetiségi előitéletiben nyilvánul meg elsősorban. Ebben az országban, amely bevándorlóknak és ezek utódainak köszönheti minden jólétét, a gyülölséget és visszavonást terjesztő polgári politikusok jóvoltából1 kezd kialakulni az a sértően megkülönböztető rendszer, amely egyik embert a másiktól, egyik nemzetiséget a másiktól elkülönít, szembeállít és ellenségnek tüntet fel. Csupán csak a szocializmus harcol a munkásság jogaiért, az igazságért, a nemzetek egymásközti békéjéért, a fajok közti testvériességért és mindenért, ami az embereket egymással békességesen összekapcsolja. A szocializmus tiszta, nemes eszme, az osztályharc minden munkás harca a szabad jövőért. Amerika munkásságának tehát ebben a tálborban a helye, ennek a pártnak a jelöltjeit kell megválasztania, hogy szava legyen a maga sorsának intézésében. Algernon Lee. a Szocialista Párt New York állami kormányzó jelöltje Algernon Lee elvtárs a Szocialista Párt egyik legkiválóbb képzettségű tagja, akit nagy tudásáról és kitűnő előadói képességéről ismer nemcsak az amerikai, de az európai szocialista munkásmozgalom nagy része is. Algernon Lee jelenleg a new yorki Rand School of Social Science igazga-Algernon Lee tója. Ez az iskola főleg társadalomtudománynyal, ál’lambölcsészettel és államgazdaságtannal foglalkozik s minden túlzás nélkül az Egyesült Államok szocialista egyetemének nevezhetjük. Lehet-e valaki képzettségének kitünőbb bizonyitványt kiállítani, mint annak a megállapítása, hogy az illető az ország legértékesebb tudományt tanító intézetének az élén áll?! Lee elvtárs két ízben volt Európában a háború tartama alatt, először a háború elején, 1914 augusztusában, másodszor pedig 1916 júliusában, mind két alkalommal az amerikai munkásmozgalom megbízásából s azok a megállapítások, melyekben a háború tanulságait összevonta, örökbecsüek. A Szocialista Párt aligha jelölhetett volna különb képzettségű és tehetségesebb elvtársat New York állam kormányzói hivatalára. — 7 — A militarista Amerika. Irta: ALLAN L. BENSON, a szocialista párt elnökjelöltje. Az átlagos polgár nem is tudja, hogy az Egyesült Államok mily rohamosan közeledik ahhoz, hogy a világon a legnagyobb militarista hatalom legyen. Erről csak annak lehet némi fogalma, aki az amerikai hadiköltségvetést összehasonlítja az európai államok háború előtti évének költségvetéseivel. A legtöbb amerikai polgár nem tudja azt, hogy. Németországnak, amelyet pedig a világ legmilitarisabb államának mondanak, a háború előtti évben 295 millió dollárt tett ki a hadikiadása. Ugyanabban az évben Anglia 462 millió dollárt költött hadicélokra, ellenben az Egyesült Államok nem kevesebb mint 662 és fél millió dollárt szavazott meg 1917-re. E mellett tehát a többi nagyhatalmak békés éveinek hadiköltségvetései messze elmaradnak. De ezenkívül a kongresszus eltoga dott egy olyan törvényjavaslatot, amely lehetővé teszi, hogy az elnök az Egyesült Államok minden polgárát katonai szolgálatra rendeljen háború esetén. New York Államban ugyan ezt a hatalmat megadták a kormányzónak, de itt már ki sem kötötték a háború eshetőségét, hanem rábízták a kormányzóra, hogy akkor gyakorolja ezt a veszedelmes jogot, amikor jónak látja. Mi nagyon jól tudjuk, hogy mire kell a nagy hadsereg és a nagy haditengerészet. Nagyon jól tudjuk, hogy az ország nagy kapitalistái meg akarják szerezni a külföldi kereskedelmet, amelyre a most folyó európai háború kedvező alkalmat nyújt. De kérdem az olvasót, vájjon elmenne-e a háborúba azért, hogy Rockefellernek megszerezze a külföldi kereskedelmet? Mert a külföldi kereskedelemből csak Rockefellernek és a többi nagy kapitalistáknak van haszna. Angolországnak van a legnagyobb külföldi kereskedelme és a munkásosztálya mégis földhöz ragadt koldus. Vagy talán arra kell a nagy hadsereg és az erős haditengerészet, hogy ha a velőkig kizsákmányolt amerikai munkásság fellázadna, legyen erő leverni őket? Ebben az esetben érdemesnek tartja ön a militaristák segítését? Pedig ön a militaristákat segíti mihelyt akármelyik polgári pártra adja a szavazatát. Az uralmon lévő demokrata párt hadiköltségvetését a republiká(Folytatás a 9-ik oldal első hasábján.)
