Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-11-05 / 42. szám

A MI HARCOSAINK

Egynémely polgári sajtószerv, hogy “érdekessé” tegye silányságait és hogy kelendőbbé tegye pornografikus Írásait, a szereplő személyiségek fotográfiáinak egész csoportját közli azzal a magyarázattal, hogy ezek az egyének: “érdekes emberek”.

Előfordul, hogy a sok arc közül tényleg akad egy, amely érdekes, de a mi szempontunkból a polgári társadalom szerep vivőinek “érdekes” mivolta egészen elenyészik, ha rágondolunk azokra a szomoru; káros ténykedésekre, amiket ezek az emberek a munkássággal szemben elkövettek. És méltán kiri a csoportból az a kép, amely a mi harcosaink valamelyikét ábrázolja, mintha tiltakozna, hogy csupa ellenséggel vették körül.

Ebben a lapszámban olvasóink szintén egy arcképcsoportot találnak, de ezek az egyének nem annyira “érdekes” mivoltuknál fogva kerültek fde, hanem azért, mert hasznosan tevékeny

emberek, egy nagy célért és közös eszméért küzdő, tehetséges harcosok, a mi harcosaink, akiket az amerikai szocialista munkásmozgalom kiválasztott a maga kebeléből, hogy zászlóvivők legyenek abban a felszabadító, nemzetközi harcban, amely világszerte folyik s amely harcnak végcélja a mai társadalmi rend megdöntése, a munkásosztály felszabadítása és egy uj rendnek, a szocialista társadalomnak megteremtése.

Az osztályharc előléptetett katonái ezek a munkások és a munkásság képviselői, akiket itt lát az olvasó. Ennek a harcnak ma már világszerte sok millió katonája van, akik nem ágyúval, gépfegyverrel, szuronynyal folytatják a kemény és nagyszerű küzdelmet, hanem a tudás terjesztésével, a felvilágosítással, szóval és tollal, törvényhozásban és kormányzati őrhelyeken, a gazdasági szervezetekben, mindenütt, ahová bejuthatnak vagy betörhetnek. Kezükben kard helyett a világosságot terjesztő fáklya lobog, szivükben harci tűz ég, karjaikban acélos izom feszül s mindez csak egyért, egy osztályért: a munkásságért.

A mi harcosaink közül egynéhányat igyekszünk itt bemutatni, azokat, akikhez hozzáférhettünk munkánk köziben s tesszük ezt azért, hogy Amerika magyar munkásai ne a véreskezü hadvezéreket, a hiú és zsarnok uralkodókat, a ledér és üres tőkéseket tartsák a világ “érdekes” embereinek, hanem — ha nem is érdekes — de hasznos embereknek tudják azokat, akik mindenben az emberiség, a munkásosztály javára munkálkodnak.

A mi képcsoportunk szürke, nem érdekes, de értékes, tartalmas szocialista harcosokat tartalmaz.* Tanul és a haladás hívévé lesz az, aki velük és tanításaikkal s azzal az eszmével, amelynek ők föltétien hívei — megismerkedik.

Igazság, szabadság és béke.

Irta: MORRIS HILLQUIT

a new yorki 20-ik kongresszusi kerület szocialista képviselőjelöltje.

A szocializmus a munkásság emberi jogaiért folyó harc. Az Egyesült Államok rendkívül nagy gazdagsággal és sürü, szorgalmas népességgel dicsekedhetik. Ha ez az ország a maga gazdag segédforrásaival a nép javára szolgáló kormányzás alatt állana, akkor mindenki, aki dolgozni akar, gond nélkül élhetne és a rendelkezésre álló életörömökben is része lehetne.

De ez az ország nem a népé. Termőföldek és erdők, bányák és nyerstermények, szóval mindaz, ami munkánk- és életfentartásunkra szükséges, ' egy kis kapitalista csoport által van kisajátítva, mig a nép nagy tömege sarcot kénytelen fizetni azért a kegyért, mert meg van neki engedve, hogy a gazdagoknak a vagyonát szaporítsa; mig a maga robotos nyomorúságába szótlanul belenyugszik.

A szocialisták azt akarják, hogy a munkaeszközök és az egész termelés vétessék ki a kapitalisták kezéből s adassék át a köznek, a népnek, hogy a termelt javak és eszközök a köznek a javát szolgálják osztatlanul.

Gyökeres változást kell követelnünk.

Azért kell a szocialista jelöltet megválasztani, hogy a munkásoknak le-Morris Hillquit — 6 —

gyen harcos szószólójuk ott, ahol ennek az országnak a sorsát intézik. A szocialista képviselő jobb megélhetési körülményekért, több szabadságért és igazságért száll sikra a törvényhozásban ; erre kötelezi szocialista meggyőződése és a szocialista párt programja is, mig a polgári jelöltet pártja arra kötelezi, hogy a mai rendszer, a mai osztályuralom és rablópolitika fenntartásáért harcoljon.

Ha bárkinek kételyei vannak aziránt, hogy vájjon szükség van-e arra, hogy a jenlegi társadalmi és gazdasági rendszer gyökeresen megváltoztassék, annak álljon ott intő például az Európában folyó tömegmészárlás. Továbbá azok az okok, amelyek ezt a borzalmás háborút előidézték, amely okok a kereskedelmi érdekek összeütközésében, a különböző országok kapitalistáinak egymásközti versengésében, féltékeny- * ségében, a piacok, gyarmatok és kikötők szerzésében és az érdekszférák kiterjesztésében gyökereznek.

A nemzetközi kapitalizmus eme ellentétei nevelték nagygyá és hatalmassá a militarizmust s idézték elő a pusztulás és vérengzés orgiáját. Európa munkásainak milliói életükkel fizetik meg zsarnokaik pénz- és hatalmi éhségét.

Intő példa és tanulság

gyanánt álljon Európa népéinek tragi-