Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-02-20 / 5. szám
ETIKA ES VALLAS Irta: FOREL ÁGOST. AZT hiszem, végre nyilvánvalóvá lesz, hogy a túlvilág régi vallásos etikája, mely főfeladatát az állítólag mindig haragvó istenség kibékitésében s az embernek az örök életre való méltó előkészítésében látta, a babona és mitológia lomtárába való, hova már régen került volna, ha a hagyomány hatalma és érzelmeskedéseik gyöngesége görcsösen nem tartanák. Oly időben játszott szerepet, mikor a harci istenek segélyével, az emberek ezek nevében igazi természetes kiválasztást gyakoroltak az erősebb jogaira támaszkodva. E szerepükből azonban ma már kiestek. Lágyszivüség, haláltóli félelem s a nyomorékok gondozása, egyesülve az ég utáni vággyal a földön állandóan poklot teremt butaság, betegség, nyomorúság, tudatlanság és képmutatás által. Ez a tény. Oly tény, mely a mai vallásos etika teljes csődjével azonos. Az emberek jó szándékkal vannak teli és elveik az emberszeretet, az önfeláldozást akarják terjeszteni; ez azonban nem elég. Ama hatalmat, mely a jót akarja és a rosszat teremti, midőn vakon követ egy értelmetlen kategorikus imperativust, ellensúlyoznunk kell a másik tudományosan felvilágosodott hatalommal, mely a földi jót világos szemmel akarja s elő is tudja segiteni, midőn első sorban az emberiség javát mint társadalmi egységet tartja szem előtt. Ha e szempontból tekintjük őket, úgy a jelen kulturfeladatai hatalmasak és fölemelők. E probléma előtt végre lecsendesedhetnék a közönyösek és önzők zsémbelése s a pesszimisták tehetetlen szitkozódása. Az előbbiekből kitűnik, hogy feltétlenül meg kell küzdenünk a vallás dogmáival, melyek többé-kevésbbé különböző formákban: a) egy emberi képre készült személyes istenség létét és egyenes beavatkozást vagy különböző istenségekét, b) ez istenségnek direkt megnyilatkozását az emberrel szemben c) az embernek halála utáni létét tanitják. E küzdelem alatt nem az emberi egyén bitének erőszakos lenyügözését értjük. Hadd élvezzen teljes szabadságot! Ami ellen küzdenünk kell, az először is minden hitbeli kényszer s másodszor a vallásnak állami berendezésekkel való összekeverése, mint ez esküformákban, állami egyházakban, állami vallásoknál, az iskolai kőtelező istentiszteletnél, sőt nálunk Svájcban a hadseregnél is található. Mindaz ami a polgárt valamely módon társadalmilag kötelezi, szabaduljon föl teljesen a dogmatikus hittantól. Az emberek összes szociális berendezései őket kölcsönös vonatkozásaikban a földhöz s nem az éghez kötik. Legkényesebb szempont a gyermek befolyásolása az iskolában és egyebütt. Semmiképen sem akadályozhatjuk meg a szülőket abban, hogy gyermekeikkel meggyőződéseiket közöljék. Másrészt azonban semmiképen meg nem engedhető, hogy a vallásos községek az ifjúságon uralkodjanak s őt erőszakkal hitvallásuk kényszerzubbonyába szorítsák. Itt az állam kötelessége a gyermeki elme szabad fejlődését ily túlkapásoktól megvédeni. Ezért a kötelező iskolai tanítás teljesen ment legyen a vallási hitdogmáktól. Az oktatás tisztán tudományos megismeréseken alapuljon. Ha Bolgár katona a sáncárokban rátalál halott bajtársára. e mellett a gyermek ellentétbe jön a vallás tanításaival, melyeket szülei vagy papok gyömöszöltek belé, úgy elhatározása maradjon szabad Megjegyzem, hogy mindkét szempont meghallgatása a gyermeknek csak használhat. Néki is vannak jogai s nem lehet a szülők vak eszköze vagy játékszere. Nem árt ha a gyermekek észre veszik, hogy a világban különböző nézetek uralkodnak s hogy nem létezik egy egyetlen üdvözítő vallás. Ha apa és anya külön-külön egyenesen és őszintén szól ellentétes nézeteiről, úgy a gyermekek egyiküket sem szeretik és tisztelik kevésbbé. Ez mindenesetre magasabb etikai álláspontot feltételez. Ezt az álláspontot pedig igyekezzünk lehetőleg az állam példája által felülről lefelé megvalósítani. Tulajdonképen csodálatos, ha hivő, vallásos emberek szükségét érzik annak, hogy mindenható istenök ügyvédjeként és neki támaszául működjenek s mennyire félnek, hogy a tudomány hitetlen emberei gyermekeiket vallásos meggyőződéseiktől eltérítik. Ez istenük mindenhatóságának hihetetlen kevésrebecsülésére mutat s e mindenhatóságba vetett csekély bizalmukra, mert mindig az államot, a tanítót stb. hívják segítségül. Már ennek meggondolásából kitűnik, mennyire indokolatlan, 'hogy a hívőknek mind e segélycsapatok álljanak rendelkezésükre. Vagy pedig tévedésen és csaláson alapszik, s akkor az államnak valóban egyéb teendője is van, mint ilyesmit támogatni. Mindkét esetben kötelessége ellen vét, midőn isten ügyvédjéül szegődik. Még egy másik nagyfontosságu igyekvés az etikának s vallásnak szigorú különválasztása. Már nagyon is régen nyögünk a túlvilág etikájának bilincseiben, melynél az embernek az isten iránt való kötelességei alkotják a törzsökös részt s a mely a földi és égi büntetésekben, valamint más világi jutalmakon épült fel. Mégsem járja, hogy a másvilági fenyegetések és ítéletek állandó közbenjátszása a tiszta emberi etikát, cselekvésünk zsinórmértékét, melyet elő kell mozdítanunk, folyton akadályoza és zavarja. Nemzeti istenük nevében marcangolták egymást kölcsönösen az emberek az egész világtörténelemben. Ez valóban csodálatos emberi etika. A másvilágon alapuló etika továbbá nem fordíthat kellő gondot az emberek helyes kiválasztására. Legfőbb kötelességének tartja a nyomorékok fölnevelését, lélekmentési célból Hisz még az is meggyőződése, hogy isten mindenkor okos emberré változtathat egy hülyét s szentet formálhat született etikai nyomorultból. Ez azonban a tudományos tapasztalatot egyenesen megtámadja és a haladást aggasztó módon csökkenti. Isten földi hivatalos helyettese t. i. a papság, ennélfogva egyenesen a tudományos etika ellen dolgozik. Azt hiszik a papok, hogy ismerik az istenség akaratát és szándékát s ennek megfelelően szónokolnak, midőn gyakran a tudomány csődjét s a szellemi szegények végleges diadalát hirdetik. Tudományosan megalapított etika ilyet nem hagyhat magán száradni. A jövő, vallásos hittől ment, etikája főfeladatául utódaink boldogságát és tökéletesedését tekinti majd. E feladat megoldását elősegíti egyrészt a minden népek ifjúságának helyes etikai és szellemi nevelése. 2