Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-09-03 / 33. szám
A soknejű család. Hogyan jutott a család a legkezdetlegesebb formájáról a soknejüségre? Némelyek azt mondják a harc a létért, az önfentartási ösztön, mások szerint külső viszonyok stb., vagy a faj megóvása az elkorcsosodástól kény szeriték az embereket, hogy a haeterizmusból (a nő és férfi szabad egyesülése) a polygamiára (többnejüség) térjenek át. Mindez sokak előtt valószínű lehet, kik mindenhol önkényszerüséget keresnek; mi azonban, kik az egységes és kérlelhetlen természeti tör vények hivei vagyunk, a ilynemű magyarázatokat elvetjük s azt mondjuk: az anyag önmagában bírja fejlődésének okát, az anyag mindenhol egyformán fejlődik az egyetlen erő, az őserő, a meleg törvényei szerint s itt ez okozta a fejlődést. A cohaesio (összetartás) növekedvén, az adhaesio (lazaság) fogyván, azon társulatoknál, melyek gyorsabb fejlődésnek indultak, az összetartás érzete férfi s nő közt szorosabbá vált s az összetartás (cohaesio) már annyira fokozódott, hogy a férj a nőt, a nő a férjet mintegy élethossziglan vele együtt élőt, hozzátartozót kívánta bírni. De ez az összetartás, ez a cohaesio még nem vált oly erőssé, oly teljessé, hogy egy férjet teljesen egy nőhöz kapcsoljon, de több nőhöz, vagy egy nőt több férjhez; igy jött aztán létre a második, a fejlettebb alak, a soknejüség vagy sokférjüség, melyek elseje nagyon el van terjedve s ma is még talán a legtöbb népnél divatos családi szervezet. A fejlődés elején a soknejüség és sokférjüség határozott alakban bár, de összekötve található. Schrott mondja a todákról: ha egy fitestvér egy nőt elvesz, összes fitestvérei egyúttal a nő férjei lesznek, de viszont, ha azon nőnek nővérei vannak, ő és fitestvérei azoknek férjei lesznek. A soknejüség dívik a nair-oknál, a Canárí-szigetek őslakóinál, Ceylon szigetén, továbbá Amerikában az avaroea maypurt-népeknél. Ázsiában Kasmir, Ládák, Kinaver, Kistevar, Simnor lakóinál, a dravidáknál. A sokférjüség a soknejüséggel szem- Iben többnyire ott divik, hol rosszak a megélhetési viszonyok s igy sok gyermeket eltartani, nevelni nem lehet. Azért a megelőző állapotot úgy is nevezhetnők a második állapottal szemben: egy bizonytalan sokférjüség összekötve egy bizonytalan soknejüséggel, a haladás folyamán ezek egyike bizonyossá válik. Még a sokférjüség állapotában magában is mutatkozik változás, mutatkozik fejlődési fokozat a cohaesio folytonos erősbödtével; ez abban áll, hogy mig a sokférjüség kezdetleges formájánál a férjek teljesen idegenek, később rendesen csak testvérek lehetnek azok, hasonlót találunk a soknejüségnél is. A soknej üség, kivéve a legműveltebb fajt, az európai által lakott területeket, mindenhol el van terjedve, a legtöbb nép kevés kivétellel' mind a soknejű családi szervezetet követték. És ha azt az i-ső műveltségi fokot túlhaladott népeknél még sem találjuk, az csak is azok nagy szegénységén múlik. Mert mihelyt az ember túl volt az első kezdetleges állapoton, hol minden nővel közösült, ha csak szerét tehette több nőt vett magának, hogy azokkal együtt élhessen. (Ezen állításunkat legujabbi utazók felfedezései megerősitik, igy Westmark Tivadar, svéd utazó, a ki az 1892. márc. 14. Budapesten a kongó vidékéről tartott felolvasásában mondja a mongolokról, hogy az egy fejlettebb népfaj, mint az őt környező többi fa— 10 — jók; tehát már a kezdetleges fejlődésen túl' van, ott — mondja —• a soknejüség van divatban. Minden ember annyi asszonyt vesz el, a mennyi pénze van.) A cohaesio itt már sokkal erősebb, a mennyiben a férj nem változtathat óránként, naponta, évente feleséget, hanem mintegy életére, vagy élete nagyobb részére egybekapcsolva marad bizonyos nőkkel; nőkkel mondjuk s nem nővel, mert ennyire nem erősödött még meg a cohaesio. De ámbár a cohaesio oly nagy, hog\ egész életre kívánja birni a nőt, nem oly nagy még, hogy a nőt mint hitestársat, mint vele egyenrangú, egyenlő fokon álló lényt tekintse. A nő inkább mint vagyon, mint szolgáló, mint szükséges élvezeti szükséges házi eszköz tekintetik, a cohaesio nem haladt még annyira1, hogy a nő a férj lelkületével egybe forrjon. M) i n d e n népnél, hol a polygamia divik, a nőnek ily alárendelt szerepe van. Minél vagyonosabb valaki, annál több nőt tart magának, csak a ki nem bir többet tartani, tart egyet vagy egyet sem. Ezen második állapotnál a rokonsági viszonyok határozottabb alakot öltenek; az egész családi szervezet sokkal határozottabb, jellegzetesség, határozottság (integratio) jelenségeit, melyeket eddig minden téren a fejlődés folyamán feltaláltunk. Az embertömeg már nem összekeveredett chaos, hanem kiválnak lassankint az egyes családok, szétválik a tömeg családokra, miként a bolygónál a fejlődés további folyamán a gáznemü tömeg egyes csapadékokra ^oszlik; s miként idővel ezen csapadékok szilárd tömeget képező, kevés elemből álló vegyületekké oszolnak, úgy válnak a még nagy s laza soknejű családi csapadékokból, a határozott formát öltött egynejíi vegyületek. Ezen második állapotban már kezdetét veszi a leszármazásnak, a rokonságnak levezetése apai ágon. A soknejüséget mondhatjuk talán a család virágkorának. A soknejű népek közt talán a legnagyobb hatalomra tettek szert az arabok. —J— Félvad afrikai benszülött nők, akik a civilizáció eszközeiből többek közt a hangszerekkel is megismerkedtek s azokat elég ügyesen kezelni is tudják. Egyébként félig még ősállapotban élnek.
