Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-09-03 / 33. szám
leány. Minden virág elrendezésének más a törvénye és ezeket a törvényeket nem ismerni — halálos hűn 'a japán nő részéről. Illetve értenie kell az otthon poezisének megteremtéséhez. A szellős, csaknem csupa gyékényfalu kis japán házakban nincs titok. A szomszédok minden időben megfigyelhetik egymás életét, a vékony gyékényen minden szó áthallatszik. Azért ha a fiú leánynézőbe megy,, csak a szomszédoknál kell kérdezősködnie és mindent megtud. Nippon asszonyainak nagyon szép koromfekete és dús hajuk van. Ezt a hajat nagy gonddal fésiiltetik és pedig hetenként csak egyszer. Aztán, hogy össze ne rontsák ezt a művésziesen feltornyozott hajat, éjszaka kis fazsámolyokra fektetik a nyakukat. Egyáltalánban az a szobaberendezés, mit nálunk annak tekintenek, Nipponba nagyon furcsán hatna. Ott a gyöngytiszt* * gyékényt leteritik a földre, néhány zsámolyt és párnát szórnak szét rajta, a falak ra .az ismert selyemképeket aggatják és kész a berendezés. Mindezt a vőlegény veszi meg minden uj házasságnál, a menyasszony viszont neki vesz ruhát ajándékba. Télen kis .szénkályhákat hoznak be és ezen melegszenek. A teafőző természetes mindenütt ott van, mert a japán ember enélkül meg sem tudna lenni. Ez az ő szerény táplálékának legfőbbje. A rizs mellett nem tudna róla lemondani. Még idegen országban is maga készíti el a japán a maga rizsét. Aztán apró pálcikákkal hihetetlen ügyességgel felcsipegeti. Festeni minden leány már kicsi korában tanul illetve ez a legelső foglalkozása. Az irás is afféle festmény Nippqnban, tehát már a kicsinyek elsajátítják at- szükséges ügyességet. A ruhájuk végig hímzett — még pedig művészies hímzett — azt is a nő maga himzi. Még pedig a mintákat is maga tervezi. A főmotivum természetes a virág ebben a rajzban és mellette madarak, fecskék főleg, lepkék és ágak diszknek. Oly egyszerűséggel és finomsággal egymás mellé csoportosítva, amelyet más nemzet szülötte csak nehezen és hosszú tanulmányok alapján tudna elsajátítani. Egy font leányhus egy dollár. A new yorki kerületi ügyész hivatalában napok óta egy csúnya botrányról rángatják le a leplet. Arról van szó, hogy egy notórius leánykereskedő, valami Botwin nevű alvilági csirkefogó, részletes vallomásokat tesz az emberhússal kereskedő emberi bestiák üzelmeiről. Érthető, hogy ezt a delicattessügyet milyen szomjas mohósággal szörpentik a lapok tudósitói s hogy az ügyész ur is — érezvén a választás közeledését — mily “buzgalommal” igyekszik az egész ügyre fényt deríteni. Az ügy tényleg botrányos és ennek szellőztetése sem árt, de — s itt a bökkenő — az a kétes benne, hogy miért lett ez csak most szenzáció s miért lát ily nagy buzgalommal hozzá csak most a kerületi ügyész? A kérdésekre könnyű megtalálni a feleltet. A new yorki erkölcsök valamint a köztisztasági, közrendészeti állapotok olyanok, mint az a rendszer, amely ezekre az állapotokra felügyelni volna hivatva; erkölcs dolgában jellemző az emberhús kereskedés, amely a közrend őreinek erélyes asszisztálása mellett jövedelmezően virágzik, köztisztaság és egyéb tekintetekben az állapotok olyanok, amilyen az egész kapitalista adminisztráció lelkiismereti tisztasága. New York a világ legvegyesebb, városa. Nemcsak átmenetileg vegyes, hanem állandóan is megtartja ezt a jelleget, amennyiben a különböző nemzetiségű, fajú és nyelvit bevándorlók a maguk szeparisztikus elszigeteltségüket évtizedek során át is megtartiák s az elkülönített negyedek megmaradnak továbbra is, mert az újabban bevándorlóit elem megtölti a beolvadt tömeg helyét. Ilyen állapotok mellett aztán állandóan szabad működési tér nyilik a Botwin-féle alakoknak s mindig ujalbib anyag áll rendelkezésükre. De tévedés hinni azt, hogy csak a bevándorlottak soraiból szedik áldozataikat a leánykereskedők ; betörnek biz ők a született amerikaiak táborába is és elvégzik aljas munkájukat minden tekintet nélkül bárhol. Azonban egy tény igaz: s az, hogy a szegény családok köreiben keresik és találják meg legtöbb áldozatukat. Az Egyesült Államok nagyobb városaiban szégyenletes botrányok derül tek ki a leánykereskedéssel kapcsolatban. Hónapokon át folyt a nyilvánosság előtt a sajtóban a szenzációk leleplezése. Ligák, polgári testületek, sőt még a törvényhozás is szükségét érezték annak, hogy az emíberhus-kereskedés ellen valamit tegyenek s az eredmény az lett, hogy “rendszabályokat” hoztak, egy kissé üldözni kezdték a leánykereskedőket, lelepleztek nehány rendőr-keritőt és szépen levették az ügyet a napirendről. Elhallgattak vele. A laikus azt hihette volna, hogy az erkölcsi állapotok megjavultak, a leánykereskedőket kiirtották. És most előáll egy notórius, tizenhárom próbás gangszter, ez a Botwin és hajmeresztő leleplezéseket tesz. Elmondja — egészen cinikusan, nevetve, sőt dicsekedve — hogy ezreseket csinált szegény, ártatlan lányok húsából, gyermekleányok elcsábításából, fontjával egy dollár jutalékért. Nyíltan és szemérmetlenül mondogatja a szájtátva előtte álló riportereknek, hogy “ha akarom, abban a vendéglőben, ahol most étkezem, a kiszolgáló pincérlányt 50 cent egy napi költekezés mellett “enyémmé” teszem.” Teszi pedig ezt a kijelentést a kerü— 5 — leti ügyész helyiségében, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról, legszolidabb üzletéről lenne szó. Egy font leányhus egy dollárért! Ennyit ér a gangszter és a mai tőkés rendszer szemében : egy munkáslány, egy szegény proletár gyermeke. ,És szinte megdöbbenéssel kell szemlélnünk azt a szétfolyó szélmalom-harcot, amit nap-nap után el kell végeznünk a felvilágosítás terén abban az alvó tömegben, amely megy a szines jelszavak, hangzatos frázisok után meggondolatlanul és hőkölve torpan vissza, ha az öntudat, a szocialista eszme tanításával közeledünk hozzá! Pedig font számra mérik a húsát, mint a baromét: a gyárban, az életben és a kapitalista társadalmi rendben egyaránt. r. ó. Kérdés, hogy mikor kerékbe törünk egy gyilkost, nem esünk-e a gyermek hibájába, aki megüti a széket, melyben megbotlott. Lichtenberg. * A világbéke be fog következni egyszer; nem azért, mintha az emberek jobbak lennének, hanem mivel a dolgok uj rendje, egy uj tudomány, uj gazdasági szükségek fogják ráerőszakolni a békét az emberiségre, mint ahogy mai gazdasági helyzetük kergeti őket harcba. Anatole France. * Intézményeink, erkölcseink és vallásaink mind csak arra valók,, hogy a népet türelmessé tegyék, mikor az uralkodó osztály kirabolja. Herron.
