Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-20 / 31. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

AMERIKÁBAN Egy évre ..... $1.00

Fél évre............. 60c.

Negyed évre . . . 35c.

MAGYARORSZÁG s a többi külföldi országokba

Egy évre.............$2.00

Fél évre............. $1.20

Negyed évre . . . 75c.

Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők:

"ELŐRE képes folyóirat“

5 E. 3rd St. New York

Telefon: Orchard 8390.

Előre Hungarian Illustrated Weekly Magazine

Published Weekly by the Hungarian Federation of the S. P.

5 East 3rd Street, New York, N. Y.

Joseph L. Sugar, Treas. Zádor Szabados, Editor-in-chiefl Ladislaus Eber,[Managing Editor Entered as second class matter January 24, 1916 at the post office at New York, N.Y. under the act ofIMarch 3rd, 1879

SUBSCRIPTION PATES:

IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . . 60c.

For 3 Months . . 35c.

HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c.

Editorial and Bus. Office address all communications

ELŐRE Hungarian Illustr. Weekly Magazine

5 E. 3rd St. New York

Telephone: Orchard 8390.

Vol. I. No. 31. New York, Vasárnap, Augusztus 20, 1916. I. Évf. 31. szám

HétrŐl-hétre.

A TUDOMÁNY SZABADSÁGA.

BÜSZKÉK vagyunk a modern század minden vívmányára, a technika csodákat produkált, a háború és az ipari kizsákmányolás szempontjá ból valóban raffinált eszközök, rendszerek és gépezetek állanak rendelkezésére az uralkodó osztálynak; de ami a legdrágább, a legpótolhatatlanabb: az emberi élet megóvása, megtartása szempontjából bizony csak tehetetlennek bizonyul nagyon sok esetben a tudomány.

Igaz, óriási haladás történt a tudományos kutatás terén is, számos felfedezés hatalmas lépéssel lökte előre az emberiséget a haladás utján, de azért lépten-nyomon felmerül egy-egy legyőzhetetlen akadály, amely előtt a tudós elme is tehetetlenül torpan meg és bizony sok ember lelkében szítja föl ez a kételkedés érzését aziránt, hogy a modern század nem ismer lehetetlenségeket. j

Megnyílt az ember számára a végtelen levegő birodalma, a világűr mérhetetlen távolát emberi gépek hasítják, a titokzatos tengermélyét emberi alkotások szántják büszkén és vakmerőén és e csodákkal együtt a nagyszerű emberi elme-apparátus csüggedt visszaijedéssel torpan meg: a beteg gyermek ágya előtt.

Immár néhány hónap óta hullanak a gyermekek százai egy nagyon régi betegségtől, egy hatalmas világváros milliós lakossága rettegéssel néz a borzalmas bizonytalanság felé és a tudósok nagyképü csapata üres ígéretek és meddő tanácsok gyógyszerét adhatja csak a megrémült szülőknek a kezébe.

A New Yorkban dúló gyermekjárványra, az “Infantile Paralysisre” gondolunk. Ez a ragályos és eddig gyógyíthatatlan betegség, amelyet már évtizedekkel ezelőtt is tapasztaltak, csontmarkát rászorította New York apróságaira és nap-nap után tucatjával ragadja el az ártatlan szegény kicsinyeket.

Amig a ragály csak szórványosan és igen hosszú időközökben markolt meg egy-egy áldozatot sem az orvosok bölcs serege, sem pedig a világváros hivatalos egészségügyi apparátusa nem törődött vele. Csak most, a legnagyobb veszély közepette, lett köztudomású, hogy bűnös könnyelműséggel egyáltalán nem foglalkoztak e betegséggel. A hivatásos és hivatalos orvosi világ a modern betegségek legtöbbje ellen keresett és talált védőszert, éppen ez ellen a legveszélyesebb bajok egyike ellen nem tud semmi védőszert találni.

Önkéntelen az a kérdés tolul elibénk, hogy miért?

A tudomány nem mondott csődöt, legkevésbé a orvostudomány. Csupán a tudomány tehetetlensége bizonyult be a mai társadalmi rendszeriben. Mert kétségtelen, hogy amikor a tudás és kutatás ténye — aminek szabadnak és függetlennek kellene lenni — is az érvényesülés, a pénz és hirnév szerzésének eszközévé lett — tisztelet a ritka kivételnek — a legtöbb orvos és az orvosi tudománnyal kapcsolatos minden ily célú búvárkodás — elvesztette azt az értéket, amit egy szociális, szabad társadalomban képviselne.

Tanúi lehetünk annak, hogy a gyermekbénulás is — mint sok más betegség — óriási arányokban a legszegényebb szülőket és a legnyomoruságosabb városrészeket támadja meg. Látjuk tehát, hogy ennek a bajnak is gyökere, előidézője a silány táplálkozásban, egészségtelen lakásban, tisztátalan környezetben, — szóval a proletársors nyomorúságában keresendő. Ha ez nem volna — minthogy nem is kell lennie, — nem állhatna elő a mai állapotokhoz hasonló rettenetes helyzet vagy ha ilyesmi történne is — nem lennének az emberek teljesen védtelenül kiszolgáltatva annak.

Most hiába adják a polgári tudósok a “jó” tanácsokat: tisztaság, helyes táplálkozás, tiszta lakás stb! De akkor, amikor a lakásokat építik, az utcákat megfertőzik a hétszámra felgyűlő szeméttel, amikor a tűz- egészség- és életveszélyes pondasáigokat, amiket ‘Tenement House’-nak csúfolnak, egyre-másra építik ócska anyagból, amikor hamisított élelmiszereket, piszkos, rothadt tápszereket adnak el a milliomos trösztök: a tudomány “hősei”, ennek az országnak, ennek a városnak professzorai, kis és nagy tudósai hallgatnak, mint a hal a szárazon. És hallgatnak a polgári “filantrópok”, mecénások, jótékonykodó kapitalisták, mert a mai rendszer gazdasági rubrikáinak egyikét ők töltik be. És a rendszer szolgái — nem harcolhatnak ugyanazon rendszer ellen.

A kapitalista társadalom tudósai — ebben az esetben orvosokról van szó — a tudományuk szabadságát kénytelenek alárendelni azon viszonyoknak, amiknek fentartását ők is elősegitik azzal hogy az uralkodó osztály támogatói és azok, akik függetlenítik magukat a rendszertől és ellene harcolnak tudásukkal is — az igazi tudományszabadságot csak akkor érik el, amikor az az osztály, amely az uralkodó rendszert megdönti, megnyitja a tudomány számára is a fejlődés érdeknélküli, szabad útját.

Végkövetkeztetésül levonhatjuk dbből a járványból, amely ma Amerika gyermek-ezreit fenyegeti azt a tényt, hogy az orvostudomány tapasztalt tehetetlenségének is egyik oka a mai társadalmi rendszer.

*

Mindaddig, amig fönnáll a munkásosztályt dolgoztató tőkésosztály, a kapitalizmus nemcsak a világ munkájának gyümölcsét fogja leszedni, de le foeja szedni eszméinek és törekvéseinek gyümölcseit is, irányitani fogia művészetét és irodalmát és ő fog prédikálni a szószékről és tanitani a tudomány számára emelt csarnokokban.