Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-08-13 / 30. szám

összegben az amortizációs költségek már benifoglaltatnak.”

Az üzlet 25 százalékos hozamtöbblet mellett is — pedig ez a szám minimum! — nagyon jövedelmező. Még jövedelmezőbb az elektromos áramnak s az Ívfénynek együttes használata.

Biztosra vehetjük, hogy az üvegházi és a villamos földművelés kombinált, kettős eljárásra vonatkozó kísérletek nem soká váratnak magukra s kétségtelen az is, hogy a kettős eljárás egységesítése 200—300%os hozamtöbbletet fog eredményezni. A vegyészet és a géptechnika a már ma is. müveit területen, a ma termelt növényekkel meg fogja kétszerezni, háromszorozni a terméshozam-lehetőséget, azaz megadja a lehetőséget a mainál kétszer-háromszor nagyobb emberiség növényi táplálékkal való ellátásra.

A műtrágyázás, a villamos áram hatásával való kísérletezés,, az ivlámpák elért nagy eredmények mellett most azzal próbálkoznak, milyen színű fény gyorsítja jobban a növény fejlődését? Színes1 és színtelen üveg mögött nevelnek virágokat s az egyenlő körülmények között, de másszinü fény behatása alatt másmás a fejlődés gyorsasága is. A kísérletnek praktikus eredménye csak más, hasoncélu kísérletekkel való kombinációban lehet eredményes, hiszen a növényre eső napfény színét csak akkor lehet megváltoztatni, ha az egész termőföldet üvegtetővel 'borítják be. Ha most a francia megfigyelést hasznosítják és szines üveggel fedik az óriási üvegházat, bizonyára négyszer is arathatnak: ugyanaz a földdairab négyszerannyi embert tarthat el, mint a mostani művelés mellett.

A fény színének hatásával tett kísérletek mellett a banánaföld, mint fentebb említettük 33 - szórta több táplálóerőt termel, mint ugyanakkora, búzával beültetett terület.

Egy szó, mint száz, a messzi jövőre, tizedik ükunokánk sorsára vonatkozólag is megnyugodhatunk: sokféle mód van arra, hogy a szaporodó emberiség mindig elegendő táplálékot kerítsen magának. Nem fogunk éhenhalni; igazabban: az emberiség nem fog éhenhalni, bármennyire szaporodik is, ha ki tudja használni mindenek javára az emberi ész- és természet-adta lehetőségeket.

Nincs és nem lesz sohasem “sok”, azaz annyi ember a földön, amennyi meg ne élhetne nyugodtan, sőt bőségben egymás mellett: nincs az a veszedelmes szaporaság, amelyet a táplálék szaporításával ellensúlyozni ne lehetne. Ha pedig mégis van éhes ember, — annak nem a természet mostohaságában vagy a földművelő technika elmaradottságában, hanem a társadalom elmaradottságában kell okát keresni.

Szakszervezeti mozgalom és szociáldemokrácia.

(Folytatás.)

MINT MINDEN tulajdoni rend, igy a jelenkori is, két forrásból táplálkozik: a termelés módjából és a jövedelemeloszlás mikéntjéből. Előbbi kiválólag gazdasági, utóbbi egyszersmind jogi, politikai természetű kérdés. A tulajdoni rendet a gazdasági rend létesíti, a jogrend védi, támogatja. A kettő együttvéve adja a társadalom ez alapvető intézményét és adta mindeddig azt a kizsákmányolási alapot, mely ellen a világtörténelemben végig az osztályharcok irányultak.

A modern proletárosztályharc is e két irányban iható kizsákmányolási alap ellen irányul: a kapitalista termelés és a magántulajdoni jövedelemeloszlás ellen, szükséges tehát, hogy ezekhez alkalmazza fegyvernemeit is s igy válik a munkásság egységes osztályharca a jelenkori termelési rend ellen irányuló s a jövőt előkészítő szakszervezeti és a magántulajdoni jogrendet közvetlenül célbavevő, egy helyesebb jövedelemeloszlást biztositó és politikailag lehetővé tevő küzdelemmé.

A szakszervezetek említett hivatását York már a munkáspárt 1870-fki kongreszszusán hangoztatja: “A szakszervezeteknek — úgy mond — nemcsak az a hivatásuk van, hogy balesetekkel szemben biztosítsák a munkásokat és magasabb béreket érjenek el számukra, hanem az a magas missziójuk is, hogy őket szellemileg fejleszszék, őket iskolázzák, szervezzék és előkészítsék a termelő szövetkezetekre. Politikai céljuk is van "és ez az, hogy befolyást

Irta: B. E.

nyerjenek a törvényhozásra s ennek segélyével tegyék lehetővé a munkaidő leszállítását stb.” Még inkább kifejezésre jut a szakszervezeteknek, mint a jövő termelési rend előkészítőjének gondolata Hillmannál, aki szerint “a szakszervezetek organizációját nemcsak hogy elismerni lesz kénytelen az államhatalom, hanem a szervezet e formáját is kénytelen lesz az állami és községi élet egészére kiterjeszteni.” Szerinte a jövő társadalom legfontosabb teendője a termelés és fogyasztás szabályozása lesz, melyet a politikai diktatúra önmagától, pusztán hatalmi szavával és hivatalnokai segélyével nem végezhet el. Ha a szakszervezetek képviselői mint előkészítő és végrehajtó szervek ezen probléma megoldásánál résztvesznek, meg lesz adva a lehetőség, hogy a termelésre és fogyasztásra vonatkozólag tüzetes ismereteket szerezzenek, melyek alapján lehetséges lesz törvényes intézkedéseket hozni. Ezek végrehajtásánál azonban ismét nélkülözhetetlenek az organizált szakszervezetek, melyek a szükséges évi össztermelést az egyes fennálló és újólag alakítandó vállolatok, üzletek között szét fogják osztani s minden üzletnél a kellő számú munkást elhelyezni.

Hillmannak e fejtegetéseiből kiderül az, hogy minő jelentősége van a szakszervezkedésnek a gazdasági termelést átalakító hatása folytán a jövő kultúrájára. A mai társadalmi rend megváltoztatására irányuló e tudatos törekvés s a jövő gazdasági struktúrájának előkészitésére irányuló ez az energikus szervezkedés különbözteti

meg épen a modern munkásmozgalmat minden eddigi osztályharctól s ez által válik a proletáriátus a jövő kultúrájának előli arcoséivá.

Ámde e programm megvalósításához nélkülözhetetlen a jövedelemeloszlás megváltozása is a termelőeszközök kollektiválása utján. Erre pedig politikai tevékenység nélkül nincs mód. S a munkásság ezen küzdelmének folytatására s a szakszervezettel való összhangba hozatalára van hivatva a politikai mozgalom: a szociáldemokrácia, mint önálló munkáspárt, mely Kautsky szerint a proletáriátus szervezésének zárókövét képezi.

A szociáldemokrácia említett szerepének a jövedelemeloszlás megváltoztatása tekintetében elméleti igazolását látjuk Mengernél: “A szocializmus — úgymond a Neue Staatslehre c. müvében (95. 1.) — túlnyomóan a szétosztás problémája... s ha a mai tulajdoni rend és a szocialista szétosztás! rendszerek közötti ellentétet keressük, úgy ezt általában akképen határozhatjuk meg, hogy amaz főleg természetszerű, emez túlnyomóan öntudatos jog... A vagyonjognak ez az átvitele az egyesről egy szükebb vagy tágabb közösségre a szocialista programm jellegzetes pontjának tekinthető, mely által az lényegileg különbözik a puszta reformpártoktól, melyek a hagyományos jogrendet az alapok fentartásával csupán javítani akarják.”

Ez a tendenciája a szociáldemokráciának: a jövedelemeloszlás kvalitatív átalakítása épen olyan forradalmi programm, mint a gazdasági termelés megváltoztatá— 9 —