Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-07-30 / 28. szám

SAKK-ROVAT A KLASSZIKUS Ó-KOR SAKK­JÁTÉKA. Rovatvezető: DÖRNBACH JÁNOS VEZÉRCSEL. Játszották a karsbadi mesterversenyen 1911 . szeptember 2-án. Világos :• Sötét: Chajes O. Dr. Perlisf 1. d—4 d—5 2. H—f3 c—5 3- c—4 e—6 4. H—c3 H—c6 5. cXd5 eXd5 6- g—3 F—eó 7. F—g2 H—fó 8. 0—0 h—6 Mint látjuk, e divatos változatban a sötét bábok vezetői minden lépéssel megpróbálkoznak. Az f8— futárral sötét nem akar mozdulni, mert a rá­következő dXc5 után a futár tempó­vesztéssel kénytelen visszaütni, és vi­lágos mégis elérné célját, mert meg­­játszhatná F—g5 sőt 9- F—f4 Hasonló állásban a III-ik forduló­ban Rotlevi és Niemzovits között 9- F—e3 történt, mire 9. ... Hg4 10. Vd2, c4 ii. He5, HcXe5 12. dXe5, HXe3 13. fXe3, Fb4 14. Ba—di, Vg5 15. FXd5 következett 9 ... F—e7 10. H—bs Világos az eó—futár lecserélésére törekszik, hogy azután az e—gyalogra irányihassa támadását. 20. b—4 e—5 21. BXc6 Érdekes áldozati kombináció, mely egyszersmind a legésszerűbb folytatás, mert világos nem várhatja be nyugod­tan, hogy sötét a gyalogjaival teljesen visszaszorítsa. 21. ... bXcő 22. VXcó a—5 23. bXas FXaß 24. F—bő H—fó Valamivel jobbnak látszik Hdó, a világos szabadgyalog nagyon erős lesz. 25. a—6 V—e7 26. a—7 V—dó 27. V—b7 d—4 28. B—ai! H—ds Sötétnek nincs jó védelme: 28. ... Ba—8ra következhetnék 29. F—c7 stb. 29. BXa3! HXbó 30. B—a6 e—4 31. H—'I14 e—3 32. f—3 d—3 33. BXb6 V—d4 34. a—8 (V) ! BXa8 35. BXhó! Ba—e8 Ha 35. ... gXhó, úgy 36 F—eóf s utána 37. H—gó matt. 36. V—b>3f B—íy 37- B—eó BXe6 Sötétnek vesztett állása van egyéb bástya lépés után is. 38. FXeó dXe2 39. FX7f feladja. 10. ... 11. H—c7 12. HXeó 13. F—h3 14. dXcs o—o Ba—c8 fXeó V—d7 Számításba jön azonnal B—cl. 14. ... 14. B—ci 16. F—e3 17. V—a4 FXcí F—dó V—f7! H—e4 Jobb volt 17. ••• Be—e8, hogy a kö­zép gyalogokkal sötét előre nyomul­hasson. 18. a—3 19. K—g2 a—6 Be—e8 Sötét elkésve viszi keresztül az előbb még helyesnek látszó ellenjáté­kot. Ez és a következő lépés most már nem is bizonyul jónak. 12. SZÁMÚ FELADVÁNY. ___________Manskopf A. _Ä B C D E F G H 8 7 6 5 4 3 2 X ABCDEFGH Világos indul és 3 lépésre mattot mond A io.-ik számú feladvány megfejtése 1. a—8 (H) stb. A sakkjáték történeti kutforrásai közt Ovidius szerint a “scacorum”-ot Trója ostroma idejében találta volna fel Odysszeus. Ugyanígy Neckam szin­tén a bölcs Odysszeusnak ítéli a hal­hatatlanság pálmáját. A régi görögök­nél a “petteiá”-t találjuk, melynek fel­találójául Sophokles előbb Pausaniast nevezi, majd később Nauplios egyik fiának, Palamedesnek tulajdonítja, ki a Trója elleni harcban bukkant a kocka játékra. Plato viszont Phaedrusában az egyiptomi démon Thent mellett nyilatkozik, ki a számjegyeket, asztro­nómiát, a petteiáh és kybeiát hozta napvilágra. A régiek, igy Eusthatius azt vallják, hogy az egyiptomi petteia a görög játéktól különbözne és inkább csillagászati játéknak felel meg. A pet­­teia-ban többen vettek részt, mind­egyik játékos öt kövecskét 5 vonalra helyezett. Mindkét oldal 5 vonala közt a szentvonal által vontak határt. Ta­lálóan jellemzi Plátó az élet és a pet­teia közti hasonlatban: a sors is olyan változhatatlan, mint a táblajátékban tett lépés. Mennyi ballépést követünk el mégis életünkben, melyet jóvátenni nem lehet. A rómaiak legrégibb keletű táblásjátéka a XII. scripta, melyről Ovidius is említést tesz: “ezen szelle­mes játék tervei rendkívül finom szá­mítással bírnak, mert annyi mezőt számlál, ahány holdja van a szökőév­nek.” Quintilian feljegyzése igy hang­zik: Egy időben Publius Mucius Scae­­vola a XII. scripta játékát, utazás közben, tábla nélkül ismét átgondolta s eszébe jutott, melyik húzásnál hibá­zott. Visszajövet játszótársát figyel­meztette, ki szintén visszaemlékezett a téves húzásra. Megegyező históriát emlit Antonius, Tiberius Victor Mine­­rius szónokról: egyszer láttuk, amint hosszú, nehéz küzdelem befejeztével, könnyű szerrel számlálta elő az egyes lépéseket, pontosan megjelölve a visz­­szavett lépéseket is. Mutatványát érté­kesebbé teszi, hogy a római játékok­nál a piéce touché ismeretlen volt. A rómaiak főjátéka a “latrunculi”, állí­tólag Palmedes találmánya volt. Plau­tus a “latro” szót — melyből a játék neve származott — harcosnak használ­ja, bár Ciceró és mások rablónak ne­vezték. Mig a görögök petteiát a koc­kajátékkal való használatosság foly­tán kybeának is keresztelték, addig a latrunculi tisztán kombinativ játék, melyről azonban közelebbi adatok hiányoznak. Annyit mégis tudunk Vopiocustól, ki Proculusról megírta, hogy Probus ellencsászárul kiáltatta ki magát, midőn Lyonban, a diszlako­­mán egymásután tízszer győzött a ka­tona-játékban. — 15 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom