Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1916-06-25 / 23. szám

lek közti viszony szerint az együttélésnek négyféle fajtáját különböztethetjük meg. 1. Közömbös együttélés a járatok és kam­rák összefüggésben állnak egymással, de bizonyos kamrákat az egyik, másokat pedig a másik faj lakik s mindegyik a maga lár­váit neveli föl. 2. Védelmi együttélés. Ebből az együt­­éléslből mind a két félre haszon háramlik. A hangyáknak nem kell bolyt építeniük, s ennek fejében, mintegy ellenszolgálatkép­pen megvédik a termeszeket a külső ellen­ségektől, főleg pedig a nagyszámú álven­dégektől. ^. Vendégeskedés. 4. Ellenséges együttélés, mely kisebb termetű tolvajhangya egy má­sik nagyobb hangya bolyába szállásolja be magát. A hangyák társa­dalmi együttélésének második, sokkal érdé kesebb főfoirmája az, melyet keevrt telep­nek nevezünk. Itt az együttélő hangyák egy telepet alkotnak; melyet kevert telep­­egy része “ur”, a má­sik része “rabszolga”. A kevert telepnek há­rom módosulata ivan, u. m. I. rablótelepek 2. szövetséges tele­pek és 3. adopciós telepek. A rablótelepeken az urak idegen hangya­bábok rablásával és fölnevelésével gyarapítják erejüket és egé­szítik ki dolgozóik számát. A rabszolgatar­tás lehet: a) nem föltétlenül kötelező (fa­kultativ és b) kötelező (obiigát.) A fakul­tativ rabszolgatartó irablótelepeken az urak még rabszolgák nélkül is meg tudnak élni és a rabszolgák sorában csupán a dol­gozók neme fordul elő. Az obiigát rabszol­gatartó rablótelepekben az urak már nem tudnak rabszolgák nélkül megélni -s igy föltétlenül rájuk vannak szorulva. Az urak a rabszolga-hangyákhoz még rendszeres rabszolgavadászáttal jutnak, de a rabszol­­gaitartásnak elkorcsositó hatása is jelentke­zik, a mennyiben az urak állkapcsai hova­tovább kardalakot öltenek. Több rablóte­lepben az urak önállóan táplálkozni sem tudnak, úgy hogy a rabszolgák etetik őket. A szövetséges telepekben az urak már nem tudnak tisztán rabszolgavadászattal rabszolgákra szert tenni, ezért a rablótele­pek helyét fokozatosan az igazi szövetsé­ges telepek foglalják el, melyek úgy ke­letkeznek, -hogy a megtermékenyített ki­rálynő a nászröpülés után valamely más, idegenfaju hangyaféleségnek szintén meg­termékenyített királynőjéhez társul. A két királynő egymással szövetkezve alapítja meg az uj telepet,, de ebből a szövetséges telepből csakhamar ismét rablótelep fejlő­dik ki, a mennyiben a szövetség csak ad­dig tart, a mig az urak száma megnövek­szik, ekkor az urak ismét rabszolgavadászat utján gondoskodnak újabb segitő'hangyák­­ról és -rabszolgákról. Az adopciós telepeken a társadalmi élős­­ködés a legnagyobb fokát éri el. A telep akként keletkezik, hogy az urak megter­mékenyített királynőjét valamely királynő nélküli rabszolga-hangyafaj adoptálja. Az adopciós telepekben, a rablótelepekkel el­lentétben, a rabszolgamunkát végző han­gyáknak nemcsak dolgozó, hanem hím és királynő formáit is megtaláljuk. A hangyák társadalmi egyttélésének váz­latos ismertetése után ismét visszatérhe­­tnk a rabszolgatartás kifejlődésének tár­gyalására. Wasmann fejtegetése szerint a formica­­nembe tartozó összes hangyafajok meg­termékenyített királynői, a több! hangya­fajokhoz hasonlóan, eredetileg szintén tel jesen önállóan, a dolgozók közreműködése nélkül alapították meg az uj telepet. A pi­­rosfejü raibszolgatartó hangyacsoport (For­mica rufa) fajainál azonban a telepalapi­­tásnak ez az ősi módja fokozatosan veszen­dőben ment. Az idetartozó hangyafajok ugyanis növényi anyagokból készített bolyaik egyenletes melegében, az arlctikus tájak éghajlatához a legjobban alkalmaz­kodva, feltűnően elszaporodtak. Telepeik száma és ezzel kapcsolatban földrajzi el­terjedésük lassanként annyira fokozódott, hogy teljesen fölöslegessé vált az uj te­lepnek önálló alapítása. A megtermékenyí­tett királynők a faj érdekének legkisebb kockáztatása nélkül is teljesen leszokhat­tak a telep önálló alapításáról, mert a sa­ját fajbeli dolgozók úgyszólván mindenütt kéznél voltak, sőt ezeknek közreműködése még jobban fokozta a telepek erejét és szélesbitette a faj elterjedési körét. Később a megélhetés kemény tusájában a piros­fejű rabszolgatartó hangyacsoport némely fajtái és. fajai a csöport többi tagjaihoz ké­pest számban megfogyatkoztak, úgy hogy megtermékenyített királynőjük, mely a te, lep önnálló -alapításának tehetségét immár elvesztette, nagyon nehezen találhatott sa­ját fajtabéli dolgozókra s ezért a telep megalapithatása céljából, idegen hangya­fajok dolgozóihoz volt kénytelen csatla­kozni. Ilyen módon alakultak meg az első adopciós telepek, melyekben azután foko­zatosan fejlődött ki a rabszolgatartás. Kezdetben a telepalapitó királynő utó­dai csupán arra szorítkoztak, hogy a telep alapításánál valóban szereplő s ezen a ré­ven máir nem is teljesen idegen segitö­­hangyák kihalása után ugyanilyen faj­tájú hangyabábokat gyűjtsenek be a boly­ba és ezeknek fölne­velésével erősítsék te­lepüket, de az ilyen fajtájú idegen hán­­g y á k fölnevelését csak addig folytatták, a mig saját dolgozóik nem ütötték meg a rendes mértéket. Más fajoknál az adopoió révén nem merőben idegen, de rendszerta­­nilag teljesen másfaju hangyabábok rablása és fölnevelése állan­dósult és ezek egész életükön át nagy ki­tartással vadásznak azoknak a hangyaféle ségeknek a bábjaira, melyeknek képviselői őket felnevelték; a bábokat nagy körülte­kintéssel gondozzák, de a bábhüvelyből ki­kelő hangyát rabszolgamunkára, a házi te­endők végzésére kényszerítik. A rabszolgatartás öszföne a Formica­­n-emben a vérpirostoru rablóhangya (Főt mica sanguinea) telepében érte el tetőfo­kát. Ezek a hangyafajok már testileg is pszichikailag is annyira alkalmazkodtak a rabszolgatartáshoz, hogy a rabszolgatartás a testi és értelmi elkorcsosodás következté­ben már a teljesen tehetetlen társadalmi élőskö-désbe csap át náluk s a rabszolgatar­­tó rablótelepből ismét tiszta adopciós vág) szövetséges telep fejlődik. A törzsfejlődés sorrendje tehát a követ­kező: A tiszta adopciós vagy ritkábban szövetséges telepeken belül fokozatosan a rablótelep és a rabszolgatartás bizonyos fokú kifejlődésével kapcsolatban az urak testileg annyira elsatnyültak, hogy a rab­szolga-tartás ösztönének további fokozódá­sa gátat vet a rabszolgatartásnak. Az urak már rabszolgák nevelésére és vadászására isi tehetetlenek lévén, a rabszolgatartó rablótelepnek szükségképpen ismét adop­ciós vagy szövetséges teleppé, tehát a ki­indulásul szolgált telepformává kell átala­kulnia. Dr. Gorka Sándor. Midőn vala-A termények elszállítására készenálló teherkocsik egy nagy kereskedelmi gócpontban. R

Next

/
Oldalképek
Tartalom