Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-06-25 / 23. szám
Mi volna, ha egy szocialista lenne az Egyesült Államok elnöke ? A LLAN L. BENSONT, a szocialista párt ezidei elnökjelöltjét, egy kapitalista folyóirat szerkesztője felszólította, hogy válaszoljon egy cikkben arra, mit tenne, ha történetesen öt (Benson elvtársat) választanák meg a2 Egyesült Államok elnökévé? Benson az alábbi cikkben válaszolt: — Ha én volnék az Egyesült Államok elnöke, nem engedném meg azt, hogy ez az ország csupán a nemzetközi törvények technikai okaiért belerántassa magát a háborúba. Sőt tovább megyek, legelőbb arra törekednék, hogy tőlem, mint elnöktől, azonnal vonják meg a hálboru előidézését szolgálható hatalmi jogot. Jelenleg a hadüzenés kérdése aszerint dől el, hogy az elnök milyen külpolitikát folytat; én nem akarom elhinni azt, hogy egy embernek annyi befolyása, joga lehessen, hogy egy egész országot háborúba vihessen; én azt vallom, hogy a külföldi szerződéseket nem az elnöknek, hanem a kongresszusnak kellene szankcionálni s hogy a népnek jogában állna referendum szavazás utján a kongresszust arra is kötelezni, hogy a külügyi kérdésekben kötött megegyezéseket oldja föl. Az én felfogásom az, hogy a diplomáciai kérdéseket nyíltan kell kezelni, nem úgy mint ma, titokban; a népnek tudnia kellene, hogy mi történik a diplomácia terén, sőt törvénybe kell venni azt, hogy a kongresszusnak nincs joga háborút üzenni mindaddig, mig az ellenség tényleg nincs az ország partjainál. .. Hadüzenet tekintetében az a felfogásom, hogy előbb erre le kell szavaztatni a népet s ha a többség a hadüzenet mellett van, akkor azokat az ifjakat, akik a háború mellett szavaztak, kell elsősorban a harcvonalba küldeni. Ez, azt hiszem, azt eredményezné, hogy az Egyesült Államokban mindég béke lenne; aztán arra törekednék, hogy a nép helyzetét, megélhetési körülményeit megjavaitsam. Nyomást gyakorolnék a kongresszusra, hogy fogadjon el olyan törvényeket, amelyek elrendelik, hogy a kormány vegye át kezelésbe a nagy ipari üzemeket az egész országban valamint a természeti gazdaságát is aknázza ki. Ha a kongresszus is szocialistákból állana, akkor ennek semmi akadálya se lenne, de ha nem, akkor — föltéve, hogy a kongresszust rákényszerithetném az ilyen irányú törvényhozásra — a washingtoni Supreme Court minden bizonnyal semmisnek jelentené ki ezeket a törvényeket. Ez ellen a kapitalista főbiróság ellen pedig a következőképpen járnék el: Azt ajánlanám a kongresszusnak, hogy fogadjon el egy olyan törvényt, amely a Supreme Court biráinak számát 9-ről 20-ra emeli föl. Aztán az uj 11 bírói állásra szocialistákat neveznék ki s igy ezek alkotnák a legfelsőbb bíróság többségét s ezek minden kisajátítási eljárást s erre irányuló törvényt alkotmányosnak minősítenék. Minthogy minden ipari és szociális rendszerünknek a vasutak képezik az alapját, arra törekednék, hogy a kormány mindenek előtt a vasutakat vegye állami kezelésbe. Amellett volnék, hogy a kormány olyan áriban vegye át az ország valamennyi vasutját, amennyibe ezeknek építése, — ha ezt most akarná az állam megkezdeni — kerülne. Továbbá valamennyi nagyobb ipari üzem ugyancsak ilyen módon kisajátítandó. Ha pedig a magántulajdonosok elfogadhatatlan föltételekkel állanának elő, akkor azt javasolnám, hogy a kormány emeljen hasonló ipari üzemeket és vegye föl a versenyt amazokkal. Ez bizonyára hatna a tulajdonosokra s sietnének túladni gyáraikon olyan árért, amilyet a kormány hajlandó volna fizetni s amely árat azok az üzemek meg is érnék. .Évek óta arra törekedünk, hogy a szén árát csökkentsük valahogy. A kormány bepörölte a szén-trösztöt és a törvényszéken ‘‘győzött” is a tröszt ellen. Mégis, a szén ára folyton emelkedik. Én a kongresszussal elfogadtatnám azt, hogy vegye át a bányákat, fizesse meg a gépek és épületek, berendezések megfelelő árát a tulajdonnosoknak és kezelje maga az összes bányákat. Ellenben ellene volnék annak minden erőmmel, hogy a bányatársulatoktól megvegyék a bányákat is, hiszen ezeket ők nem építették, miért volna az az övék, ami az ország természeti gazdagságának egy része? Néhány hónappal ezelőtt a földmivelésügyi minisztérium egy jelentésében azt mondotta, hogy az országban ma már kis farmok nem fizetődnek ki, mert akik gazdálkodásból akarnak megélni, azoknak ma már tőkére van szükségük. Azt is tudjuk, hogy egyes államokban nagyon megdrágult a föld s a farmerok nem juthatnak hozzá. Ennek folytán emelkedik a bérletek száma. így Iowa államban, ahol nagyon drága a föld, ennek folytán csökken a lakosság száma is. 2 Én azt tartom, hogy ez nagy veszedelmet jelent az amerikai népnek. És ezért keresztülvinnék egy olyan törvényt, amely felhatalmazza a kormányt, hogy a bérlet-farmokon és a társaságok farmain a gépeket, felszereléseket és házakat vegye meg — a földet nem, a föld az országé, ehez nem lehet senkinek magántulajdonjoga ; a föld mindenkié. Azt a farmert, aki darab földjét önmaga munkálja meg, nem bántanám; ellenben az állami farmokat annyira kiterjeszteném, hogy a kis farmer előbb-utóbb önként adná át farmját az államnak. Eljárásom ez lenne: Az állami farmokon a legjobb, legtökéletesebb gazdasági eszközöket, . modern, kényelmes épületeket teremteném meg, illetve helyeznék el s mindenkinek, akinek kedve volna ilyen farmon megtelepedni — szabadságában állana ezt megtenni. Fizetni csupán csak az eszközök koptatásáért és az épületek javításáért kellene évenként, a földért az állam nem kérne semmit. Mindenkinek jogában állna valamelyik állami farmon addig élni, mig kedve tartja. Sőt a farmer halála esetén a farm az utódainak (gyermekei) kezébe menne át. Mindenki szabadon költözködhetne máshová is. Az állam mindenhol szívesen szerelné fel az újabb farmot. Azt hiszem, hogy a kis- és közép farmerok — látva az állami farmokon levő kényelmes és biztos egzisztenciát — nem várnának arra, hogy kisajátítsák az övékét, hanem szives-örömest sietnének felajánlani farmjaikat a köznek. Az amerikai külkereskedelemmel keveset törődnék. Inkább ennek az országnak a népével s annak megélhetési szükségleteivel törődnék. Én azt hiszem, hogy a mi boldogulásunk nem attől függ, hogy mit és mennyit exportálhatunk, hanem mit és mennyit használunk fel életszükségleteinkre. Nekünk Amerikában túlontúl elég nyersanyagunk van mindenre, ami életszükségleteink előállítására kell. Éppen ezért követelném, hogy az állam termelje ki az ország természeti kincseit, az államot nagyvállalkozóvá tenném: hogy építsen házakat, gyáíakat, műhelyeket, hogy termeljen élelmicikkeket stb. Szóval egy olyan gyárossá fejleszteném az államot, aki minden életszükségleti cikket elő tud állítani. Szavatosságot vállalnék ilyen kormányzás mellett azért, hogy az országban nem lesz egyetlen éhes gyermek, egyetlen munkanélküli ember, s
