Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-06-25 / 23. szám
nem lesz olyan nö, aki heti io dollárért kénytelen baromi igát huzni. Az ország népének több politikai szabadságot biztosítanék. Keresztülvinnék törvényeket, amelyek alapján az ország népének jogában állana bármikor megfosztani hivatalától minden olyan tisztviselőt — a legfőbbtől a legkisebbig — akit nem tart kívánatosnak. Sőt a népre ruháztatnám azt a jogot is, hogy bármelyik törvényt é r v é ny t e le n it'he sse n, ha erre referendum utján leszavazott. Ahelyett, hogy hadihajók építésébe ölnénk a pénzt, elfojtanék minden olyan dolgot, amely a hadihajókat szükségessé teszi. Ajánlanám a kongresszusnak, hogy adja fel a gyarmatokat, valamint a ‘ ‘ Monroe doktrína ’ ’ ellen is harcolnék, mert jelenleg éppen emiatt a doktrína miatt állunk folytonosan a háború küszöbén. Ha valamelyik európai hatalomnak valamikor kedve kerekedne pl. Délamerikábían gyarmatot szerezni, akkor a Unió a Monroe-elv miatt kénytelen háborút kezdeni. A Monroe doktrina nem éri meg a háborút, mert egy délamerikai gyarmat ép olyan kevésbé veszélyes ránk nézve, mint egy európai nagyhatalom. Az az elvem, hogy minden népnek joga van önmagát kormányozni. Erkölcstelen dolog az, ha egy nép a másik felett akar uralkodni. Nekünk ennek az országnak a békéjére kell ügyelnünk elsősorban s a többi népeket hagynunk kell úgy tenni, ahogy nekik jól esik. Mielőtt más népek védelmezőjéül lépünk fel, magunkat kell leszoktatni előbb az elnyomó, az uralmi hajlandóságtól. Természetes, hogy mindezeket a dolgokat nem csinálnám meg egy nap alatt, de ez a feladat nem is olyan nehéz, ahogyan némelyek képzelik. Német-, Francia- és Angolország a háború alatt állami kezelésbe vette az ország iparát, ugyanakkor, amikor mindegyikük rettenetes vérontás közepette él. Én azt gondolom, hogy egy szocialista adminisztráció négy év alatt ezt az országot képes volna a világ legcsodáltabb s legirigyeltebb országává tenni. KORAI ÉRETTSÉG A KIVÁLÓ emberek általános jellemző vonása: a koraórettség. Egyértelmüleg olyan példák vannak előttünk, amelyek a kiváló férfiak meglepő ifjúkori próbálkozásairól szólnak, s hajlandó volnék ezt a jelenséget általánosnak és szükségszerűnek, vagyis a körülmények által meghatározottnak tekinteni. Habár azt hiszem, hogy a korai érettség nem a teremtőképesség szekunder következménye, hanem primér tulajdonság, amelynek meglététől a későbbi alkotások függnek. Arról is meggyőződhetünk t. i., hogy maguk a nagy, kiemelkedő eredmények szintén a fiatalkori évekre esnek. Az energiaelmélet multszázadbeli megteremtői: Mayer, Helmholtz, Joule, Clausius, William Thomson és Carnot közül egyik -sem volt 28 -évesnél több, amikor alapvető munkája megjelent, ha pedig a nyilvánosságrahozatal szükségszerű elhúzódását leszámítjuk, a 25-ik életév volna a legteljesebb virágzás kora. Azoknál pedig, akik csak egyetlenegy müvet hoztak világra, ez az egy mindig fiatalkori alkotás volt, másoknál pedig, akik munkaképességüket meg is tudták őrizni, későbbi eredményeik messze elmaradnak. Ez a -ténymegállapítás is messzemenő következtetésekre nyújt alkalmat, amelyek közül elsősorban a lélektaniakkal akarunk foglalkozni. A felfedező legfontosabb sajátsága a gondolkodás és -cselekvés független voltában található; szükséges még a kritikai érzék megfelelő mértéke, amely a helyes lehetőségeket a temérdek kínálkozó közül kiválasztja. A bátor fellépés általános tulajdonsága minden fiatalembernek, viszont az elmeél -már előrehaladottabb szellemi fejlődés terméke és az öregkorig fokozódni szokott. A legkiválóbb alkotás tehát olyan időre esik, amikor a bátorság még nem csökkent -meg lényegesen, a kritikai érzék ellenben már elegendően kialakult. Ebből is láthatjuk, hogy milyen fontos az utóbbi tulajdonság korai megérése, hogy a végső szellemi erőfeszítésnél megtehesse a maga szolgálatait. A kora-érettséget épp ezért tartom a kutató szellem előfeltételének, nem pedig következményének. Az iskola problémájára vonatkozólag alkalmazható következtetések ugyanabban az irányban keresendők, mint az önállóság követelményei: a fiatal -szellemnek az önálló kifejlődés lehetőségét a lehető legkorábban meg kell adni. Ez a cél a mai középiskolai keretekben, amelyeket a “klasszikus” és “harmonikus” nevelés jeligéje zár be, egyelőre kivihetetlen. Az eredeti és alkotó gondolat értéke oly rendkívüli, hogy az oktatást legalább is annyira módosítani kell, hogy az ilyen gondolatokat meg ne fojthassa. Eddig az a gyilkos elv uralkodott, hogy kivételes szolgáltatásokra a többiek kárán nincs szükség. Igaz, hogy a szigor nem volt követ.cczttes és a kiváló nyelvtehetségeknek elnézték matematikai és itermészettudományi fogyatékosságait, viszont azonban * nem, aminthogy egész -iskolapolitikának is fejetetejére van állitva Mihelyt valamely területen szokatlan virágok ifeslenek, ápolni is kell őket, megbecsülni és a kiviirágzás teljes szabadságát is biztosítani. Az “egyoldalúság” félelme a nyelvnek elhanyagolása esetén, csak -szokásos előnybehelyezésük megnyilvánulása; hiszen a nyelvismeretekben való egyoldalúságot nemcsak szívesen látják, hanem bizonyos elégtétellel is hivatkoznak reá. Az egyes tárgyakban való kivételes sikerek ezerszer értékesebbek és becsületesebbek, mint az összes szakokban való egyforma jó eredmény, amely kétségtelen bizonyossággal a közepes tanulót jellemzi. Amilyen gyakori a rossz bizonyitvány a jövendő nagy embereinél, épp annyira csodálkozhat a tanító is, hogy kitűnő diákjai az életben semmire sem viszik, ami pedig szempontunk szerint magától értetődő. Meggondolásaink gyakorlati -kivitelét u-gy képzelem el, hogy minden tanító törekvésének arra kell irányulnia, -hogy tanítványai köréből emeljen ki egy párat, akikkel ő s akik vele teljesen azonosítják magukat. őket azután fejlessze olyan egyoldalulag, ahogy csak lehet s ne törődjék vele, ha más mezőkön kevésre viszik. Felesleges talán bizonyítanom, milyen lelki kielégülést szerezhetnénk úgy a tanárok, mint a tanulók és termelőképességük milyen hatványozottan érvényesülne. Meg kell jegyez nem, hogy a középiskola gyakorlati rendszerét többévi tanári tevékenységemből ismerem, természetesen teljes egyéni szabadság mellett, s így hangsúlyoznom lehet, ho-gy személyes tapasztalatok nyomán mondok ítéletet. W. Ostwald.----------0----------A HOSSZUÉLETÜ SZAPPANBUBORÉ'K Az egyik angol tudományos folyóirat érdekes fizikai kísérletről ad hint. Sir James Devar angol kémikusnak sikerült a közmondásosan gyorsan elpattanó szappanbuborék életét meghosszabbítani. A tudós a legelőkelőbb angol -tudományos intézetben, a Royal Institutionban bemutatott egy szappanbuborékot, amelyet február 17-én fújtak és a bemutatás alkalmával épp olyan ragyogó volt, mintha -csak akkor készítették volna. A klasszikus szappanbuborék finom burka sziváirványszinhen csillog és nyoma isincs rajta azoknak a hirtelen támadt kis részecskéknek, amelyeket a legszebb buborékoknál is a közeli összeesés hirdetői. De hogyan magyarázza Devar a szappanbuborék hosszuéletüs-égét? A folyóirat szerint a kémikus a szappanbuborékot rendkívül gondosan tisztított és átszűrt levegővel készítette, amely mentes volt mindenféle portól és szilárd alkatrésztől és arra is vigyázo-tt, hogy a -buborékokba ne kerüljenek szilárd szappanrés-zecskék. Szerinte ugyanis ez az okozója a szappanbuborékok hirtelen elpattanásának. Ez az ismert légköri jelenség okozza a szappanbuborékok rövid életét is. Ennek a körülménynek a fölismerése nem is olyan jelentéktelen és gyermekes, mint ahogyan azt egyesek gondolják, mert a légköri törvény uj formában való jelentkezése tulajdonképpen fontos fizikai probléma. 3
