Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-06-11 / 21. szám
AZ ANYA ÉS GYERMEKE — Anyuskám olyan éhes vagyok, adj egy kis kenyeret! Anyuskának könny szökött a szemébe. — Édes, jó gyermekem, szivesen adnék, de már egy morzsányi kenyerünk sincsen. — Miért nincs kenyerünk, mamukám? — Hiszen tudod, Böske, hogy apukának már olyan régóta nincs munkája ! — De miért nincs munkája apukának? — Mert a műhelyekben már több szövetet készítettek a munkások, mint amennyit el tudnak adni. Ezért azután a műhely tulajdonosa, akinél apuka dolgozik, a munkásainak egy részét elbocsátotta. A mi jó apukánk sem kapott töibibé munkát. A gyermek bámész arcot vágott. — De _ anyukám, ha olyan sok ruhakelme készült, akkor azoknak munkásoknak, akik a kelemberek, akiknek rongyos mét szőtték, rengeteg sok pénzüknek kell lenniük. Aztán meg, azok a szegény és kopott a ruhájuk, miért nak a sok kész szövetből ? — Mert a munkásoknak nincsen elegendő pénzük, hogy maguknak ruhakelmét vásárolhassanak. Böske egészen elképedt az anyja válaszára. De hisz, kedves anyukám, a munkások szőtték a kelmét és a munkásnők varrtak ruhát belőle, miért nincs hát nekik pénzük arra, hogy megvásárolhassák, amit ők maguk készítettek és amire szükségük van? — Hát nézd csak, Böske, az nem a munkásoké, amit ők szőnek, amit ők varrnak. Amit a munkások készítenek, az azoké az embereké, akiké a gyár, a fonál, a gépek és minden szerszám. — De ha azokat a dolgokat eladják, akkor rengeteg sok pénzt kapnak értük. Ki kapja hát azt a sok pénzt, anyukám? Azt csak a munkások kapják? — Az a pénz azoknak az embereknek a zsebébe gurul, akiké a gyár a gépek és minden más dolog, amivel a munkások dolgoznak és amit földolgoznak. A Böske álmélkodása percről-percre nőtt. — De hát miért kapják ők? Hiszen nem ők szőtték a kelmét, nem ők varrták a ruhát! Az volna az igazság, hogy a pénzt a takácsok és varrónők kapják. Hiszen igy a gazdagok ellopják a pénzt a munkásoktól! — Az nem lopás, gyermekem, joguk van hozzá. Az urak bért fizetnek a munkásoknak. Ez egy része annak a pénznek, amit az elkészített szövetért kapnak. A pénz többi része az övék, mert az övék a sok gyár és műhely, amelyekben a munkások dolgoznak; mert az övék az anyag, amit a munkások földolgoznak, a fonál amit a takácsok szőnek, a kelme, amit a varrónők fölszabnak és megvarrnak; mert végül övék a szövőszék, a varrógép és a többi szerszám. Hallgass csak ide, mindjárt megmagyarázom neked, mi a lopás. Ha a szegény asszony tüzet akar rakni, hogy a gyermekei meg ne fagy15 janak és ha nincs pénze, amin szenet és fát vásárolhatna s azért az erdőben rozsét szed össze magának — az a lopás. — Az a lopás? — Böske egészen elsápadt és úgy elkomolyodott, amilyennek az anyja még sose látta. — Mi van veled, apróságom? — Most már tudom, anyukám, hogy a tisztelendő ur tegnap hazudott a templomban. Azt mondta, hogy a jó isten mindenható és mindentudó és igazságos és végtelenül bölcs és — és — és az nem lehet igaz, mamukám. Mert akkor a jó isten nem tűrné, hogy minekünk koplalnunk kelljen és hogy apukának ne legyen munkája. Nem tűrné, hogy azok a gazdag emberek, akiké a sok gyár, eladják azt, amit a munkások készítenek és hogy nekik aztán mindig olyan sok pénzük legyen, hogy mindent megvehessenek, amire szükségük van és ami nekik megtetszik. Anyukám, és nem megyek el többet a templomba. KACAG A FÖLD Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Ha kitelelt, földetlen gazdák, Gazdagok gazdái, magyarok, Ekéiket beleakasztják. Nagyot kacag tavaszkor a Föld, Nagyurtól, paptól úgy tanulta: Milyen jó bolond is a paraszt, Uj tavaszkor robotol újra. Nagyot kacag tavaszkor a Föld: Ezer urnák kell a kincs télre S ezer éve ezért robotol Sok-sok millió cseléd-féle. ADY ENDRE. Belga gyermekeknek a háborúról tart előadást a tanitó egy golyóktól átlyuggatott villaépületben, valahol a front mögött. Kevés a növendék, mert a véres zivatar elűzte az embereket otthonuktól. nem kap-T
