Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-06-11 / 21. szám
A kis Emma eltévedt a vásárban. Keresi az atyját, akit elhagyott. A szembejövőktől kérdi: — Kérem, nem láttak egy bácsit egy kis leány nélkül erre járni? HOMO Szerencsés nap. Asszony (férjéhez, az alanyi költőhöz): No, látom, hogy ma szerencsés napod van. özönével kapod a leveleket. Bizonyára a születésed napjára gratulálnak. A költő: Nem, ezekben a borítékokban a verseimet küldik vissza a szerkesztők. Apa (az akváriumban magyaráz nak): Látod, fiam, ez a tentahal. Fiú: Mit eszik a tentahal, papa? Apa (zavartan): Itatóspapirost. í iá-Nehéz ügy. Lakó: Hogyan, háziúr, ön már ismét emeli a lakbérünket? És miért csak a mienket? — Mert a fiam a müncheni festőakadémián az önök lakbéréből tanul és nem tud kijönni. írjanak neki, hogy takarékoskodjék, szívesen elengedem, a mit ő megtakarít. Érthető. De mikor? — Sok költőt csak a halála után dicsérnek. — Érthető! Akkor már nem Írhatnak verseket.---------o--------Nem csoda. — Miért haragszol annyira Tolvajdira, a ki operette-librettódhoz a zenét irta? — Képzeld, az a hülye állat a rendezői utasításokat is megzenésítette. Idegen tollak. Szerkesztő: Hát édes kisasszony, a versek türhetőek, de úgy veszem észre, hogy ön idegen toliakkal ékeskedik. Költőnő (dühösen): Kikérem magamnak! Micsoda tollak? Hát “mi” vagyok én? — Mondd meg fiacskám: isten-e az Atya? — Igen. — Nos és isten-e a Fiú? — Igen, ha az atyja meghalt. Nem kérdés. Az előadó elvégezte szónoklatát és szokás szerint felkéri a hallgatóságot, hogy intézzenek hozzá kérdéseket. — Ön óriási szamár — rikkantja valaki a közönség soraiból. — Ez nem kérdés— feleli az előadó. — Természtes, hogy ez nem kérdés, hanem leszögezésre méltó, igazi tény — volt rá a válasz. Az is élet? öt nem gyanusitják. író (az inasához, a kit állandóan keres a végrehajtó): Micsoda disznóság ez? Hiszen maga egy hitelezési csaló! Hát nem resteli, hogy annyiszor eljön a végrehajtó? Inas: Nem én! Senki sem gondolja, hogy hozzám járl Csodálatos! A kis Gyuszi: — Csodálatos! Itten az áll a bibliában, hogy Jézus Krisztus maga vitte a keresztjét és a Jézuska nem is volt nőst A gyerkőcök kijönnek az iskolából és az egyik gyermek kérdi a másikat: — Mi a te apád? — Az én apám? Már nem él. Egy harmadik gyerek, aki hátul kullogott s meghallotta a kérdést és a feleletet, közbeszól: — Mit beszélsz? Hogy az apád nem él? Hiszen két éve már, hogy el van zárva. — Hát az is élet? Nem jó helyen kereskedik. Vádlott: (kiabálva) Igazságot akarok! Igazságot követelek! Biró: Csend legyen! Vádlott, ön elfelejtette, hogy bíróság előtt áll. Jól emlékszik... A pincér: (egyik régi vendéghez) úgy látom, hogy a Kiss ur elfelejtette, hogy a múlt hónapban 5 dollárt kölcsönöztem neki. Vendég: Miért, talán szólt valamit? A pincér: Nem. Egy szóval se említi. Vendég: Akkor nyugodt lehet, nem felejtette el. Nem fösvények. hogy kvó-A férj megígérte ifjú feleségének, minden csókért, amit tőle kap, egy dert dob be egy takarékperselybe. Egy idő múlva, a férj felnyitotta a perselyét és meglepetve látta, hogy abban temérdek fél és egész dolláros van. — Fiacskám — kérdi a férj — hogy került ide ez a temérdek pénz? — Hát mit gondolsz? — pattog a menyecske — mindenki olyan fösvény, mint te? Majd visszafordul. — Szégyeld magad — szól Fekete ur egyik régi hitsorsosáboz. Vén fejeddel vallást cserélsz. Szegény apád megfordul a sírjában. — Hadd forduljon meg. Jövő héten az öcsém is kikeresztelkedik, majd visszafordul. Flegma. Egy szomszéd: (berohan a komájáért a korcsmába) János, János! Ég a szérűd! János (flegmatikusán az ital bort kóstolgatva): Mi közöd hozzá? Minek ütöd az orrod mindenbe? Biztos őrizet. Jó kívánság. \ A haragos szomszéd: Hozzád — öreg cimbora — semmi közöm, de a feleségednek, annak a veszekedő hárpiának, azt kívánom, hogy minél előbb özvegygyé legyen... 16 Rendőrbiró (rendőrhöz): Hallja! Maga kint hagyta a letartóztatott két embert minden őrizet nélkül? Rendőr: Nem baj, bíró ur. Halálos ellenségek azok s féltékenyen őrzik egymást, hogy valamelyikük meg ne léphessen.
