Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-30 / 2. szám
1916. január 30. ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT 9. oldal MINDEN természeti jelenségre kiviétel nélkül szigorúan érvényes az a természeti törvény, amelyet legegyszerűbben úgy fejezhetünk ki, hogy az anyag nem teremthető és meg nem semmisíthető. Bizonyításra sem szorul, hogy mi gyarló emberek semmiből nem teremthetünk valamit, de vájjon be tudjuk-e bizonyítani azt, hogy a testek anyagát meg' semmisíteni nem lehet? Hiszen voltaképpen azt sem tudjuk, hogy mi az anyag maga, hogy mi annak valódi lényege, mert mi csak testeket ismerünk és csakis a testeknek különféle sajátságait, a testeknek különböző változásait és átalakulásait tudjuk érzékeink segítségével megállapítani. De jól megfontolva a dolgot, beláthatjuk, hogy a test nem lehet az anyag maga, mert akkor annyiféle anyagnak kellene lennie, mint »hányféle testet ismerünk. Ez azonban elképzelhetetlen, nemcsak az ismert testek rengeteg nagy száma miatt, hanem azért is, miért a vegytan tanitása szerint csak hetven és egynéhány azoknak az egyszerű, vagyis más egyszerűbb testekre szét nem bontható, úgynevezett ele" meknek a száma, amelyek a természetben található vagy a mesterségesen készített testeket, röviden szólva: az összes testeket alkotják. Ha nem is tudjuk megmondani, hogy mi voltaképpen az, amit anyagnak nevezünk, azért azt a sajátságát, hogy meg nem semmisíthető, mégis be tudjuk bizonyítani. Tapasztalásból ismerjük, hogy a testek a különféle erőknek, úgy mint a melegnek, a villamosságnak, a fénynek hatására megváltoznak, átalakulnak. (A számtalan sok példa közül a legegyszerűbbek: hogy a meleg például a vizet gőzzé alakítja, az erős íviltamos áram a a fémeket megolvasztja, a fény sok festéknek a színét megváltoztatja). És ezek a változások sok esetben olyan mélyrehatók, hogy a megváltozott testet érzékeinkkel már észre sem vehetjük és emiatt azután úgy tűnik fel a dolog, mintha az a test átalakulás közben teljesen megsemmisült volna. Ilyen mélyreható változást, átalakulást okoz például a testeken, amikor elégetjük őket. Az égő sztearingyertya szemlátomást fogy, majd egészen eltűnik és úgy látszik, hogy a gyertya anyaga (a sztearinnak nevezett test) égés közben végkép megsemmisült. Ilyen és ebihez hasonuló jelenségekből következtették régebbien, még a legna' gyohb tudósok is, hogy az égés a testek anyagát is elpusztítja, megsemmisíti. Manapság azonban már nagyon könnyen megbizonyosodhatunk arról, hogy égés közben a gyertyából és az égéshez múlhatatlanul szükséges okszigénből (ami a levegőben van) esak más testek keletkeznek (úgymint szénsavgáz és vizgőz, amelyek azonban szintelenségük miatt nem láthatók a levegőben), de a gyertya anyagának és az okszigénnek a mennyisége nem változik meg, tehát ismét nem semmisül meg. Amit a gyertya égésénél tapasztaltuk, igy van minden más esetben is: a testek sajátságai a reájuk ható erőktől megváltoznak és a testek más testekké alakulnak át. De bizonyos dolog, hogy minden esetben csak az anyag állapota változhatik meg, az anyag mennyisége azonban mindig változatlan marad. Ez az anyag megmaradásának rueivez;etes törvénye. a sírás és a könny. A könny voltaképen nem más, mint a szemnek állandó nedvessége, amely nélkül pár nap alatt megvakulnánk. A szem ugyanis, ha mindig szárazán volna, csakhamar homályos lenne a levegőben levő portól és füsttől, ami ellen a mesterséges mosás nem sokat használna. Minthogy az embernek, állatnak nincs fontosabb szerve, mint a szeme világa, a természet gondoskodott, hogy ezt lehetőleg oltalmazza is és folyton tisztán tartsa. Erre való a könny, amely normális viszonyok közt a szemen állandó vékony réteget képez. A könnynedv szabályos, egyenletes szétömlését a szempillák eszközük, amelyek 2—3 másodpercenkint csukódnak össze és nyílnak szét. A könnynek nemcsak azért kell szüntelenül folynia, mert hamar elpárolog, hanem azért is, mert két vékony cső, az úgynevezett könnypontok, amelyek a szemnek az orr felé eső szögletében vannak, a könnynedvet hamar elvezetik és a szem nedv hiányában fénytelen lenne. Minden könnycsepp, amely a szemnek már fölösleges, a hátulsó orrlikba folyik. A természet berendezése a szemnél valóban bámulatos! Ha valamely zavar, vagy sérülés miatt a szemgolyónak több nedvre van szüksége, hogy megtisztuljon, ehhez bőséges forrás van. Például: ha őrszem, korom, vagy kicsiny bogár kerül a szembe, ez azonnal megtelik könnyel, amely szétfolyik, a fájdalmat csillapítja, sőt az idegen tárgyat, ha az nem megy, felolvasztja és végül kitolja a szemből. Ugyancsak bővebben képződik a könny erős fénynek, vagy nagy hidegnek a hatására, végül pedig a fájdalmas lelki állapotokban: a sírásnál. Az áilatt, a mint nem tud nevetni, úgy sírni sem tud, tehát csupán annyi könny van mindig a szemében, amenynyi a szem tisztántartásához, vagy egy idegen tárgy eltávozásához szükséges. FERTŐZÉS A BŐRÖN ÁT. A tapasztalat azt mutatja, hogy a betegséget okozó apró kis organizmusok képlesek a sértetlen nyálkahártyán keresztül az ember szervezetébe behatolni. De mint Garré kísérletei mutatják, külső bőrünk még sértetlen állapotban sem nyújt teljes védelmet a baktériumok behatolása ellen. Garré genyfejlesztő baktériumoknak tenyészetét dörzsölte teljesen ép, sértetlen bőrére s már másnap pattanások, kelések lepték el a bőrterületet, negyednapon pedig kifejlődött a karbunkulus a mirigyek megdagadásával, általános tünetek, minők a láz, fájdalom, álmatlanság között. A csirák a verejték és fagygyumirigyek nyílásain és a hajtüszőkön át jutnak az ép bőrön át a szervezetbe. Tengeri malacok sértetlen bőrébe dörzsölték be a tüdövészcsira tiszta tenyészetét, vagy a tüdővészes ember köpetét. A szőrtüszőn és mirigynyiilások után behatol a bacillus a bőrbe és már hét és fél óra múlva a bőralatti szövetekben is megtalálható. Négy nap múlva a nyirokmirigyekbe jut és kifejlődik a nyirokmirigyek tüdővészes megbetegedése, de kiterjedhet a betegség a belső szervekre is és általános megbetegedést okozhat. Ha az embernél nem zárjuk ki teljesen a bőrön át történő tuberkulotikus fertőzés lehetőségét, a mirigytuberkulózis keletkezése sokkal érthetőbb le^z. Különösen a skrofula (amely gümökóros mirigybántalom) gyakori fellépése a gyermekek közt innen magyarázható meg, vagyis a gyermek vékony hőre átengedi a betegség okozóját. A tanulság ebből a tisztaság, gyakori mosakodás, a bőr ledörzsölése és edzése. Az anyag megmaradása.
