Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-30 / 2. szám
1916. január 30.ELŐRE KÉPES SZÉPIRODALMI és TUDOMÁNYOS HETI FOLYÓIRAT. 7. oldal A világháború hatása az TUDOMÁNY vívmányai — Ostwald szerint — soha el nem múló, el nem veszhető kincsekké váltak az emberiségre nézve azáltal, hogy az irodalom az ismeretszerzés, a kutatás és tapasztalat becses adatait az emberiség számára maradandóan megörökítette. Az irodalom, a tudomány és szépirodalom, az ész és gondolkodásnak, a hasznosság és szépségre való törekvésnek mindig ébren levő vágyától nyert életet. Amit agy és szív, képzelet és teremtő zseni alkotott az irodalomban nyert meg testesülést. Az irodalom egész kultúráknak lerakodóhelye, gyűjtő tárháza, melyből szabadon meríthet bárki, aki a tudást, az ismeretet, a szépet és művészit, a hasznost és szükséget bírni akarja. Minthogy az irodalom az általános emberi műveltség tápláló forrása, csak természetes, hogy. mindaz, ami az emberiség nagy tömegére átalakító hatással van, nyomot hagy az irodalomban is. A jelenlegi világháború az emberiség történetében átalakító hatást idéz elő, tehát magától értetődő, hogy az irodalom ban is nagy változást fog előidézni. A 20-ik század eme véres világkatasztrófája uj fejezetet nyit az irodalom minden ágában. Minthogy a háború még korántsem ért véget, kijelenthetjük, hogy a gyökeres átalakulás az irodalomban a háború után fog megindulni. A háború nemcsak a disztingvált, az érzékenység tulfinomultságával rendelkező írókra, művészekre van nagy hatással, hanem a tömegre is, különösen pedig lélktani szempontból. A tömegérzés átformálódása magával hozza aztán azt is, hogy az irók, akik a tömegeknek írnak, az általános hangulatváltozás nyomása alatt kénytelenek lesznek a maguk egyéni impresszióit bizonyos tekintetben a tömeg lelki hangulatához simítani. Jóllehet, hogy a habomban résztvett irók sem vonhatják ki magukat a rettenetes katasztrófa mindent lenyűgöző lelki depresszióitól. Azonban az irói szuggeszció is nagyban elősegíti a jövő évtized irodalmi átalakulását. Az irók, költők a maguk megfigyeléseit, tapasztalatait, benyomásait az elkövetkező béke csöndesebb napjaiban rendezik majd és a létrehozandó müvek képe, belső értéke aként fog emelkedni vagy sülyedni, ahogyan az iró, költő vagy művész lelke a háború benyomásait felfogta. A nemzeti irodalom aként fog átformálódni, hogy a győztes népek irói a hazafiasság, a nemzeti önérzet és büszkeség csillogó optimizmusának lesznek szószólói, a legyőzött, nemzeti önérzetükben lefokozott népek irói pedig a nemzeti pesszimizmus, a letűnt nagyság vagy önállóság interpretálóivá lesznek. A közel jövő------ Irta: ÉBER LÁSZLÓ------irodalma tehát mindenképpen nemzeti színezetet fog felvenni. Mig a háború előtt a modern irodalmi irány, különösen a nyugateurópai irodalomban, az általánosított kozmopolitizmus jelében fejlődött tovább annyira, hogy egyes megnyilvánulásaiban már nemzetközi alakot öltött, addig a háború alatt —■ és előreláthatóan utána is — a sovén nemzeti irány kerül felszínre. Az általános kultúra szempontjából tehát, minthogy “nemzeti” kultúráról nem, hanem földrész-kulturáról beszélhetünk csak -— ez az irány visszaesést fog jelenteni az irodalomban. Az az iró végez, az emberiség kultúrájára nézve, értékesebb, maradandóbb becsű munkát, aki nem egy csoportnak, (nemban ir vagy alkot. .És ez a mód az áltaban ir vagy alkot. Éz ez a mód az általános, nemzetközi irány az irodalomban. A 20-ik század első évtizedében ez a kívánatos irány dominált a modern Íróknál és félő, hogy a háború után e téren visszaesés fog bekövetkezni. Az irodalom szempontjából kiváló fontossággal bir a nyelvkérdés is. A háború előtt a német, angol és francia nyelv volt a világirodalom számára az ut, amelyen egyes kiváló szellemek szóltak a civilizált emberiséghez. A jelenlegi háború azonban már előreveti sötét árnyékát és ha gazdasági szempontból (szociális tekintetben) teljesen mindegy, hogy az angol vagy a német imperializmus van a népek nyakára tolva, nagyon fontos azonban az, hogy, ha e két hatalom egymást legyűri és vagy az egyik vagy a másik kerül felül, melyik nyelv kerül a fórumra. Évtizedeknek kell lefolyni, mig a nemzeti sovinizmus annyira lehiggad, hogy nem ágál a másik — esetleg legyőzött — nagy nép ellen, amelynek nyelve a világirodalomban domináló volt. Ha a német világbirodalom kialakul, akkor a világirodalom nyelve is német lesz és fordítva, ha az angol kerül felül. Égy reménységünk lehet csak s ez az, hogy az irodalom hamarabb tulteszi magát a nyelvi határokon, mint bármi más, mert az irodalom csak a nemzetközi érvényesülésben látja igazi, nagy erejét és értékét. A sovinizmus már most is felüti reakciós fejét az irodalomban, mert a háború alatt alig jelent meg olyan közérdekű könyv, amely a világirodalom nyelvén — a legelterjedtebb nyelveken egyszerre —• jelent volna meg. Előre is érezhető, hogy a háború után a különböző ellenségek közt irodalmi téren fog kitörni a harc. ,És most attól függ, hogy milyen mederben, mennyire általánosan, a közös kultúra egyetemességének érdekében, fog ez az irodalmi forradalom irodalomra. lefolyni? Biztos az, hogy a fegyverek elpihenése után, az egykori ellenfelek közt, a toll háborúja fog megindulni. Ebből a háborúból azonban csak az emberi kultúra kerülhet ki győztesen. AZ ÉLET HAJRÁJA. Sorsomnak vagyok versenyparipája, Nyakamon a lerázhatatlan Végzet; Telkembe vágja osil 1 ag-sarka 11 tyuját, Én futok egyre, s egyre <vérzek. Már tomporomon habos tajtékvérrel Verődik ki veszett vágtába vágott Elernyedésem. Hova rohanunk még? Átövezzük tán a világot? Előttem gátak; elbukottak vére Rózsázza piros-eleven sövényét. Inamszakadtan ugróm. Hajrá! Hajrá! Köd veri már be szemem fényét. Nagy fordulóknál megcsap a halál-láz, Testvér-árnyak rohannak nyakra-főre, Az ostor egyre pergeti vérünket, És egyre ordít az Előre! Szédületes forgás örvénye forgat Szörnyű körpályán, mely magába vész el. Egy nagy Szelem forgó-komédiáján Keringelünk, halálkerinigeléssel. Megállás nincs. Gél nem szegi pályánkat. Zabolánkon csikorog rossz fogunk. Szakadtig verjük ütemre a földet, Száguldónk, mig csak össze nem rogyunk. OLÁH GÁBOR. ‘Az akaratban benne van a nemakarás.’ Akarok valamit: s ugyanakkor annak ellenkezőjét nem akarom. A “bölcsek köve” a legkeményebb kőntl is “keményebb dk/
