Előre - képes folyóirat, 1916 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1916-01-23 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ßjiAK: AMERIKÁBAN Egy évre ..... $1.00 Fél évre............. 60c. Negyed évre . . . 35c. MAGYARORSZÁG s a többi külßldi országokba Egy évre.................$2.00 Fél évre............. $1.20 Negyed évre . . . 75c. Előfizetések és hirdetések erre a címre küldendők: “ELŐRE képes folyóirat“ 5 E. 3rd St. New York Telefone: Orchard 8390. Published by the HUNGARIAN FEDERA TION of the S. P. JOSEPH L. SUGAR Treasurer ' ZÁDOR SZABADOS, Editor Second class Mail Matter Applied for at N. Y. Post Office SUBSCRIPTION ft A TES: IN AMERICA For 1 year .... $1.00 For half year . . 60c. For 3 Months . . 35c. HUNGARY and other foreign countries For 1 year .... $2.00 For half year . . $1.20 For 3 Months . . 75c. Editorial and Bus. Office address all communications “ELŐRE Illustr. Weekly “ 5 E. 3rd St. New York Telephone: Orchard 3890. Vol. I. No. 1. New York, Vasárnap, Január 23, 1916. I. Évf. 1. szám A mi igyekezetünk. T ÉPÉSRŐL-LÉPÉSRE ha'lad-L* va, igyekezetünk odairányul, hogy az, ami erőnkből kitelik, hasznára legyen az amerikai magyarság dolgozó részének. Amikor valami ujitást hozunk be, az vezet bennünket elsősorban, mi kell a szellemi téren a magyar munkásnak'? Manapság, amikor a teknika, a művészet és irodalom odafejlődött, hogy válogathatunk a nekünk megfelelő jóban és szépben, mi is célszerűnek látjuk igyekezni, hogy mindenben kielégitőt adjunk. A sajtó ma már hatalmat, erős fegyvert jelent és különösen az, az osztálytudatos magyar munkásság kezében, melynek az a feladata, hogy a modern szellemet, a szocialista eszmét, a gondolkodás szabadságát, a politikai öntudatot és önállóságot hirdesse és terjessze az amerikai magyarság között. Az itt élő magyar munkásság az egyedüli tényező, amely a magyarságot Amerika közvéleménye előtt képviseli. Az Egyesült Államok csak a dolgozó, munkából élő magyarokat ismeri. Azok, akik a munkások közt, azok centjeiből élnek, nem a saját személyüket, hanem az összmagyarságot szeretik képviselni. És ez a képviselet eddig sehogy sem vált hasznára sem az öntudatos magyar munkásságra, sem pedig a többi magvar munkásokra nézve. Ez ellen és egyéb viszásságok ellen valamint a jobb jövőért küzd az öntudatos munkássás: tulajdonában levő sajtó: az “Előre” és ezért fog küzdeni a jövőben az “Előre” Képes Szépirodalmi és Tudományos Folyóirat, amely ezzel a számmal indul nehéz útjára. Az “Előre” Képes Szépirodalmi és Tudományos Folyóirat uj eszközöket és módokat fog felhasználni, hogy célját elérje. Ezek: modern irodalom, művészet, nevelés, ismeretterjesztés és tudományos tanitás. Ezek a mi eszközeink és ezekkel veszi fel az uj harcos a jövő társadalomért a küzdelmet. Hétröl-hétre. Filantropizmus é3 politika. A filantrópok (emberbarátok) bizonyos tekintetben nagy általánosságban hiszékeny, naivlelkű emberek, akiknek optimizmusa tulajdonképpen az az alap, amelyen különösebb érzékenységük és jót akarásuk kifejezésre jut. A görög filantrópok már az ókorban hirdették az emberiességet és jó példával jártak elől maguk is, noha az ő optimizmusuk nem a társadalom megváltoztatásában látta az emberiség boldogságának, a “jobb ember”-nek az elkövetkezését, hanem abban, hogy magát az embert, az individiumot kell kiemelni az élet purgatóriumából. A régi filantrópok nem a politika furfangjaival, alattomosságával, lelketlenségével állrak szemben, hanem a barbár emberrel, a nyers “Ego”-val. Ma máskép van. Filantróp nagyon kevés van, de ha akad egyegy néha, akkor az a maga boldogító optimizmusát csak úgy érvénvesitheti, ha szembeszáll a politika bonyolult rendszerével. Különösen Amerikában. Az amerikai filantrópok közül Carnegie az egyik, aki a mai rendtől igazságtalanul nekimért harácsot akarta részletekben visszaadni a kulturális intézmények meg teremtésével. Az ilyen fajta emberbarátok, béke-barátok az optimizmust felcserélik a józan számítással és ha nem is önzésből, de az ebből fakadó lelki kényszer alatt váltak emberbarátokká. A Camegie-könyvtárak, békepaloták valamivel hozzájárultak a kifosztott tömegek szellemi szükségleteinek kielégitéséhez, de az emberiesség számára aligha termettek gyümölcsöt. Másfajta emberbarát Thomas Mott Osborne, az állásától megvált Sing-Sing fegyház wardenje, aki filantropizmusát arra az optimizmusra alapította, amely — gazdagember létére — a társadalom elbukott jaival szemben benne élt. Meggyőződése és hite az volt, hogy az ő eszméi képesek valamit javítani a börtönbe került “bűnösökön” és ezért nem könyvekben, uj intézményekben akarta filantropizmusát megtestesíteni, hanem odaállt egymaga a fegyház élére, mint warden és megkezdte humánus munkáját. Optimizmusa kezdett valóra válni; a börtön nyomorultjai tényleg az emberiesség elvei szerint lettek kezelve és az eredmény szépen mutatkozott. Osborne példája a humanizmus szempontjából igen becsessé vált volna, ha az önző politika gáncsot nem vet elébe. De az örökös furfang. párosulva a rosszakarattal, útját szegte Osborne működésének és bebizonyult, hogy a mai rendszerben a valódi emberbarát optimizmusa — csak optimizmus maradhat. A tanulság: Minden jó elvész, ha a társadalom rendszere res^".