Élő Víz, 1951

1951-február / 3.szám

Isten nem valami jelentéktelen dolgot bíz Mózesre, hanem egyetlen választo't népét, a Néki legdrágábbat, Az ő ügye mindig drágább, mint akire bízza. Egy életre szóló küldetésről van szó. A megbízatást nem lehet visz- szaadni, nem lehet bizonyos időre felfüggeszteni, sem szabadságra, vagy nyugdíjba menni előle. Az egész éle­tet meghatározza, Emellett az egyetlen, életre szóló küldetés mellett van sok esetröl-esetre megújuló küldetés is. Az Or csak annyit mond, hogy vezesse ki Izrael fiait, A részleteket nem mondja el előre, houy Mózes állandó függő hely­zetben maradjon. így várja, hogy napró'mapra minden rész etfeladatra Istentől kii ön, határozott parancsot kap­jon, Ilyen rész'et-küldetések nélkül Mózes nem mer tenni semmit. Állandóan figyelnie kell a napi parancsra, Ele­ven kapcsolatban kell lennie az Orral. Vájjon meg­kaptad-e mind a kétféle küldetést? Vigyázz! Egyik sem hiányozhatik, /l TUSAKODÁS Igen meglepő ezek után, hogy Mózes nem vállalja a küldetést. Az esze ment el ennek az embernek, hogy a kegyelmet visszautast ja? Vagy vakmerősége végleg nem ismer határt? Ha belehelyezkedünk Mózes állapo­tába, mindjárt megértjük' őt. „Kicsoda vagyok , én?" — kérdezi, hogy ilyen feladatra küldi őt az Or, Mózes meg­kegyelmezett állapotában sem feledkezett meg arról, hogy gyilkos. A legveszedelmesebb baj éppen az szokott lenni, hogy a megkegyelmezett bűnös elfelejti, hogy a kegyelem ellenére is bűnös, aki magában csak bűnre ké­pes, de az Isten dolgaira egyáltalában nem. Bizonyára gondolt arra, hogy ő, a gyilkos, akit Egyiptomban olyan jól ismernek, ha az Or nevében szól, csak kompromit­tálja az Or nevét. Bár mi gondolnánk ilyen szent féle­lemmel arra, hogy bepiszkoljuk bűneinkkel az ö tiszta­ságát, s hogy miattunk káromoltatik az Ő szent neve. Bár'csak mi látnánk ilyen élesen a mi kizárólag bűnre való képességeinket. Isten nem haragszik ezért az érvelésért, hanem á küldetéshez még egy csodálatos ígéretet fűz: „En veled leszek!1' Nem szűkíti meg azzal, hogy mikor, hol, milyen feltétellel, hanem általában: mindig, mindenütt, minden esetben, harcban, kudarcban, bukásban, nyomorúságban, reménytelenségben, jó és balsorsban, akkor is, amikor minden ennek ellenkezőjét mutatja. Isten az ígéretét nem vonja vissza és nem másítja meg. Mered-e Isten ígére­tére ráépíteni minden kételkedés nélkül az életedet? Mózes nem kételkedik az ígéretben, de a küldetést még sem fogadja el. Azt gondolnánk, felháborító a vak- merősége. A valóság azonban az, hogy minél többet ád néki az Or, annál méltatlanabbá lesz önmaga előtt. Nagyobb az ígéret, mint, a hite, amivel elfogadhatná azt. Az Or úgy igyekszik ezt a különbséget eltüntetni, hogy még nagyobb kegyelemmel ajándékozza meg: titkolt „Jahveh" nevét árulja el néki. Mózes az Isten nevében mehet, szólhat és cselekedhetik, Amit ő mond, tesz, úgy kell tekinteni, mintha Isten személyesen mondaná és tenné. Erre a kérdésre is felelj most őszintén: te az Or nevében szólsz és cselekszel-e? Mózesnek, úgy látszik, még ez sem elég. A kegye­lem és a hite között ezáltal csak még nagyobb lett a különbség. Isten pedig nem a kegyelmet akarja kiseb­bíteni, hanem ellenkezőleg: a kegyelem növelésével akwja növelni a hitet is. Csodatevő erőt ad néki. Ezáltal Mózes előtt megszűnik minden akadály. Most rnúr nem csak ígéretet nyer, hanem bizonyítékot. Ott a szeme előtt tör­ténnek egymásután a csodák. Kézzelfogható tapasztalatot nyer, hogy a természeti törvények fölé kerül. Még van ugyan egy gyenge ellenérve, hogy ő nem szónok, s mi­kor ezt is leszereli az Or, szinte felnyög: „... csak küldd akit akarsz..." Mózes elérkezett ahhoz a ponthoz, ahol végleg ,emond magáról, még a kegyelemről is. Nincs nála utolsóbb a földön. Ne is vesztegesse rá az Or a kegyelmét, Csak egyetlen felelet jöhet az ö elron­tott életére: hagyja öt az Isten elkárhozni, egy pillanatig se törődjék vele, mert kizárólag ezt érdemli. Az utolsó szó azonban Istené: „Isten gyanánt le­szesz." Tovább már nem lehet fokozni az ígéretet, S ez az ígéret is megáll: Mózesen meglátják az Urat. az ö dicsőségét. Es ez az ígéret győz az ellenálló Mózesen. Eltűnt a különbség kegyelem és hit között. Mózesnek nincs már akarata, szava sincs. Szó nélkül, alázatosan elindul, ahová az Or küldte. A te küldetésed talán nem ilyen volt? Mérd meg most Mózesé mellett. Igazi-e? Ha pedig még nem kap­tál küldetést, csendesedjél el és figyelj kitárt szívvel, vájjon nem ebben az igében adja-e néked az Or? Izraeli főrabbi megtérése és bizonyság- tétele Jézus Krisztusról Szepesi Mo.jse testvérünk híradá­sát már közöltük arról az örvende­tes eseményről, hogy a volt bolgár főrabbi, Daniel Cion. aki másfél éve van Izraelben, megtért és Krisztus bizonyságíevőiévé lett. Most a ,-Sa­na” című finn evangelizációs lap közöl róla- hosszabb tudósítást, amely ll'gner Johannes norvég missziói igazgató értesülésére támaszkodik. Daniel Cion, aki korábban Bulgá­riában volt főrabbi, Izraelbe - való ki­vándorlása után Jaffáb"<n körzeti rabbiként fo’vtatta szolgálatát. Mind­azok az üldöztetések és szenvedések, amiket a náci-terror idején élt át, a Paleszt'nában végbemenő nemzeti m eg ele ven e dés-sel és lelkes ország, építéssel együtt olyan nagy hatást tettek rá, hogy valóságos lelik! vál­ságba jutott. Az elmu’t húsvét ünne­pén felment Jeruzsálembe és ott többnaoos tusakodás után csodálatos élményben részesült. Megjelent néki Jézus Krisztus, Izrael Messiásaként és ez a látomás végbevitte Dániel Cionban is azt a csodát, 'ami egykor tarzusi Saulban történt a damasz­kuszi úton. Üj emberként tért vissza Jaffába és a Szentlélek erejével kezdte hirdetni a Názáreti Jézust, mbit az Ótestámentum megígért Messiását. A prédikálása óriási fi­gyelmet ébresztett, személye .ai rab­bik tanácsa elé került, amely elme­betegnek nyilvánította és ?. körzeti rabbi hivatalától való megfosztásra ítélte. A dolog azonban nem maradt ennyiben, mert Izrael politikai sajtó­ja is beleavatkozott a dologba és kérdés tárgyává tette, lehet-e val kit elmebetegnek bélyegezni csak azért, mert mély lelki válságon ment ke­resztül és személyes vallási meggyő- désre jutott el. Hibáztatták a rabbik tanácsát, hogy szakképzett lélek­gyógyász véleményének a kikérése nélkül olyan beletet hirdettek, ?mi- hez nem volt meg a megfelelő felké­szült-légük. A hivatalától való meg­fosztást mondják ki más indokolás­sal, de ne adjanak itven véleményt arról az emberről, akinek a becsüle­tességét. feddhetetlenségét senki sem vonhatja kétségbe. Meg kell itt említenünk, hogy je­lentős számban vannak ma Izraelben oly n zsidó •származású keresztyének, akik Krisztus híveiként is megma­radnak a zsidó nép közösségében és teljes erővel részt vesznek az onszág- építésben. Közéjük tartozik Daniel Cion rabbi is. Nyilvánosan kijelen­tette, hogy nem csatlakozik -egyik keresztvén le lekezethez sem. hanem meg akar maradni izraelitának, vál­lalva mindazt az áldozatot, amit az új Palesztin:! építése je’ent. A zsidók soraiban elhangzó bizonyságtétele Jézus Krisztus, az elküldött Messiás .mellett így még nagyobb hitelre ta­lál és kényszeríti fajtestvéreit arra, hogy újra gondolják át a Názáreti Jézushoz való visz onyukr.it. Dániel Cion és sok társa nem azért vette fel a kereszteéget, hogy meneküljön a zsidóságból, hanem abban a szilárd meggyőződésben, hogy népüket -és országokat nem csupán anyagi, ha­nem lelki építésben még jóbb:n_ szol­gálhassák. Daniel Cion rabbi hivata­lától felfüggesztve •szabadtéren és vi_ iági összejövteli helyiségekben hir­deti a Krisztus evangéliumát, ezrek­re menő hallgatóság előtt. Egyik je- ruz&álemi bizonyságtételét ötezren hallgatták feszült figyelemmel. A régi üzenet új -erővel télik meg és sokan nem tudják magukat kivonni a hatása ».ól. Az újságok gyakran foglalkoznak Daniel Cion mondani­valójával. Új -szelek fújnak Izrael­ben. Az evangélium hangja is meg­szólal. még pedig a választott nép_ bői való bizonyságtevők ajkán. Nem­de ez is annak a bizonysága, hogy új Izrael van megszületőben. 4 ELŐ VÍZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom