Élő Víz, 1951
1951-február / 3.szám
AZ evangélikus evanqélizAció lapja A KERESZTRŐL VALÓ BESZÉD (I. Kor. 1:22—24.) Mi teszi az evangéliumot hatalommá az emberi szivek fölött? Mi a magyarázata annak, hogy még annyi nemzedék után is mind újabbakat ragad meg és kerít hatalmába? Itt a földön általában az olyasmi hódit, ami az emberek várakozásának és vágyakozásának megfelel.,Ez pedig egyáltalán nem áll az evangéliumra. Az evangélium Semmi módon nem felel meg az ember kívánságainak és nem ígér kielégülést a reménységeiknek. Az evangélium tekintetbe se veszi, hogy mi mit szeretnénk. Évszázadokon át úgy vezet az útja, mintha egyáltalán nem érdekelné milyen vágyak és várakozások vajúdnak az emberi szivek legmélyén. Mindig így volt. Az emberek kívánták ezt vagy vártak amazt, az evangélium pedig hozott és nyújtott valami egészen mást. Pál azt mondja: ,,Egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelöl a görögök böl- cseséget keresnek, mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet.'’ Könnyű megértenünk, hogy az emberek bolondságnak bélyegzik a megfeszített Krisztusról való beszédet, ha emberi mértéket használunk. Ha valóban úgy áll a dolog, hogy Isten nyúlt bele a do'gok rendjébe, akkor az másképpen történt volna, olyan módon ami inkább megfelelt volna Istennek. Nagyobb hatalmat kellett volna mutatnia és nyilvánvalóbban megtörni az ellenségei hatalmát. Ez sokkal kézenfekvőbb, érthetőbb és hihetőbb volna. Most pedig hangzik a megfesz tettről szóló prédikáció arról, aki elbukott a küzdelemben és gonosztevő módjára keresztre került. Mindez merő el.entét- ben van az emberi logikával. Az bizonyos, ha mi találtuk volna ki az evangéliumot, az sokkal érthetőbb és hihetőbb volna. Tele volna jelekkel és bölcse- séggel. De ugyanakkor nem is volna evangélium. Az evangélium nem olyasmi, amit mi szeretnénk. Az Isten cselekedetéről szóló üzenet ez. Ha pedig az Isten nyúlt bele az események folyásába, hogy az elbukott embert magához emelje, akkor Ő nem kért tanácsot az embertől, hogy lehetne ezt a dolgot célravezetőbben csinálni, ő olyan módot alkalmazott, amit mi soha nem találtunk volna ki. Alázatosan és szamárháton küldte el a Messiást. Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem, hogy 0 szolgáljon. Vannak itt elegén, akik azt kívánják, hogy nékik szolgáljanak. Az embernek Fia azonban azért jött. hogy Ű szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért. Es erről a Keresztrefeszítettről beszél az evangélium. Minden mi reménységünk, vágyálmunk és bölcselkedésünk nem változtat a világon egy szemernyit sem. Marad az olyan, mint amilyen volt. De az a megalázott, meggyaiázott és keresztrefeszített Názáreti a legnagyobb változást, új születést, új teremtést tud véghezvinni minden egyes bűnös szívben, aki térdrehull előtte. Nem csoda tehát, hogy erről a megfeszítettről való beszéd az Istennek ereje és böl- csesége minden hívőnek üdvösségére. Hatalmas harc dúl körülöttünk. De az a legcsodálatosabb, a harc közepette is, hogy a küzdelem eldőlt már. Krisztus megvívta a kereszten ezt a harcot és feltámadásában győzelmet aratott. Ö a zsenge és a gyülekezet feje. Amit csak kivívott ebben a harcban, mind a számunkra vívta ki. Amikor hitben az övéi vagyunk, akkor a győzelme a mienk is. Krisztus nem az, akit mi szeretnénk, vagy elképzelünk, hanem az, akire szükségünk van. Mert nincsen egy ember sem a föld kerekén, akinek ne lenne égető szüksége Megváltóra és az ö győzelmében való részesedésre. Nygren Anders svéd püspök . Másokat meqtartott, rmqát nem tudia megtartani." Rumer H. oltárképe Halléban. ÉLŐ VÍZ 1 VII. évfolyam, 3. sz. — 1951 február 11
