Élő Víz, 1950
1950-január / 2. szám
VI. ÉVF. 2. SZ 1950 JANUAR 15 AZ*EVANGÉLIKUS- EVANGÉLIZACIÓ LAPJA cA menut/er fény Az Isten, aki szólt: selélségből világosság ragyogjon, ö gy új tott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világollatása végett. II. Kor. 4:6. * Pál, a nagy» misszionárius, aki e sorokat írta, damaszkuszi útján találkozott a Feltámadottal. Istennek a dicsősége felragyogott előtte Jézus Krisztusban s ez azonnal megváltoztatta addigi életét. Megnyílt a szeme. Nyomban meglátta, hogyan hívja Isten hatalmas feladatok elvégzésére. Nem volt könnyű elszakadni mindattól, ami életét betöltötte. Hiszen nem a maga jószántából kereste Damaszkusz keresztyénéit, Istennek akart■ minden tettével, egész életével szolgálni. Üldözőből az üldözöttek közé beállni nem egyszerű feladat. Pál engedelmeskedett a mennyei látásnak. A mennyei fény, ami a Feltámadott Jézust körülvette hamarosan eltűnt, de szívében világosság gyulladt. A pislákoló kis fénynél, ami szivében most kezdett erőre kapni, meglátta, hogy nem tarthatja meg a maga számára azt az ajándékot, amit kapott. E felismeréssel együtt szívébe költözött egy szent igyekezet: tovább adni azt, amit kapott, hirdetni őt, aki Üdvözítő, aki csodálatosan szabadította meg a sötétség hatalmából s életét új tartalommal ajándékozta meg. Országról-országra ment, hogy bizonyságot tegyen róla, ki az emberiség egyetlen örök reménysége. Tudta, hogy miért vállalt mindent, otthontalanságot, szenvedést, nélkülözést, hogy minél többen láthassák meg Jézus arcát olyan fényességben, amilyenben egykor ő látta. Mivel hűségesen vállalta a fényhozó szolgálatát, ő is hozzájárult ahhoz, hogy a Krisztusról lett prófécia valósággá lesz: »Sötétség borítja a földet és éjszaka a népeket, de rajtad föltárnád az ŰR és dicsősége rajtad megláttatik és népek jönnek világosságodhoz.« (Ézs. 60:2—3.) Érő víz _ Fényhordozókká tett minket is Isten, hiszen Krisztus nevét viseljük. Amikor e nevet kaptuk, Isten minket is világossággal ajándékozott meg. Istentől ajándékot elvenni, mindig azt is jelenti, felelősséget vállalni az ő ügyéért. Amint Pál megmentése azért történt, hogy Isten sok lelket menthessen meg általa, ugyanúgy mindnyájunk meg- i mentését Isten azért végezte el, hogy rajtunk keresztül is elérhessen világossága minél többekhez. Nem veszít a fényéből a gyertya, ha vele egy másikat meggyújtunk, de nagyobb lesz a szobában a világosság, ahol két gyertya ég. Az önmagának égő gyertya egyszer kialszik s akkor sötétség borít be mindent. Valójában olyan egyszerű a misz- szió. A kapott fényt, világosságot kell tovább adni, amint a stafétafutó átadja a stafétabotot annak, aki utána következik. Azt adja át, amit. kapott s annak adja, aki utána jön. Isten így meghatározza a mi missziói szolgálatunkat is. Azt kell tovább adni, amit kaptunk. Nem kell várni arra, hogy nagyobb legyen a láng, ami a szivünkben ég. Isten országában már a kicsiny gyermek is misszionárius, ha tovább adja azt, amit kapott. Nem kell kutatni, hogy kinek is kellene a Jézust hordozó fényt átadni. Egészen közel vannak hozzád, akik még sötétségben élnek. '( | »Ti vagytok a világ világossága!« — szólt Jézus egykor az övéihez s evvel meghatározta Egyházának e világban való szolgálatát. Fényhordozó ebben a világban Krisztus Egyháza. Úgy kell hirdetnie az igét, úgy kell szolgáltatnia a szentségeket, hogy mindenek előtt felragyogjon a Krisztus dicsősége. Ezt a fényhordozó megbízatását az Egyház úgy vezeti, hogy szívtől szívhez megy, hogy felgyújtsa a Krisztus fényességét, rámutatva a világosságra, aki által a világ lett. (Ján. 1:10.) Tőlünk Isten csak azt kéri számon, amit reánk bízott, de azt számonkéril Nem tarthatunk
