Élő Víz, 1950
1950-december / 26. szám
A 2L EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA MIIRE SERKENT KARÁCSONY? Karácsony a legmegnyugtatóbb ünnepünk. Ráillenek evangéliumi énekünk sorai: „Az orkán elcsitul, orcád is elsimul.” Megcsitítja a szíveket, kisimítja egy estére a harag és gond redőit, örömet varázsol az otthonokba. S mindez nem véletlen. Isten Fia megszületett! Isten megszánta a világot. Megjelent a testté lett kegyelem a fö'dön. Ez az igazi oka karácsony nyugtatásának, még ha sokan nem tudják is s csakúgy átragad valami rájuk karácsony csit-ításából. De vájjon csak csitít-e ez az ünnep? Csitít és nincs tovább0 Karácsony ősi epistolája napnál fényesebben'bizonyítja, hogy karácsony tud serkenteni is! Nemcsak zsongító orvosság a felajzott idegzetű embernek, de serkentő szent méreg is, mely az áléit lelket megmozdítja, nyugtalanítja, sürgeti, gyümölcstermésre készteti. Először is a kegyelem elfogadására. „Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.” Jézus Krisztusról szól az apostol, világos a következőből is: „Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket.” I.ám, nem- is a betlehemi éjtszaka, inkább a golgothai esemény jelenik meg itt szemünk előtt. Nem a Kisded, hanem a Fájdalmak Féríia. Rajta mutatkozott meg félreérthetetlenül, hogy Isten kegyelmes hozzánk, elveszettekhez. De természetesen ideillik karácsonyhoz is ez az ige, hiszen már Bethlehem ben megjelent az Isten kegyelme s karácsonykor is az egész Krisztus a mienk. Nos, értsük jól: megjelent. Lehetetlen meg nem történtté tenni. Lehetetlen a világból kiűzni. Ki tudná a róla való beszédet elnémítani, azokat a szemeket, melyek látták.megvakFani, azokat a füleket, melyek a kegyelem igéjét meghatották, ólommal bedugni, azokat a szíveket, melvek érte dobognak, mind egy szálig átszűrni? Megjeleni, nyilvánvalóvá lett és azóta is hatékony a világban. Ez a tény pedig téged ma arra kötelez, serkent, hegy tudatosan elfogadd! Ha nem ragadod meg, ak- ker sem szünteted meg magát a tényt, de neked semmi hasznod belőle. Fogadd el a kegyelmet! Ebből —- mint a kigyulladt rakétából — újabb serkentések lövelődnek ki. .Hire serkent az elfogadott kegyelem? • Serkent az ó-embertől való elszakadásra. A megjelent kegyelem „arra tanít-nevel minket, hogy tagadjuk meg a hitetlenséget és a világi kívánságokat”. Nagy szó ez: megtagadni! Nagyon határozott cselekvést jelent. Nemet mondani, ‘kitépni vagy leszakadni róla! íme, az akaratunkat serkenti karácsony. Nem helyes, ha csak az érzelemvilágunkat, a szemlélődésünket vagy csupán csak a hangulatunkat érinti. Mélyebben kell serkentenie. Gondoltál-e már arra, hogy. karácsonynak ilyen kívánalmai is vannak: tépd ki magadat, a hitetlenség karjából, ha nem megy szépszerével, feszítsd meg és öld meg kívánságaidat! Ugye nem csitít, hanem serkent! A kegyelem elfogadása ugyanakkor serkent az új-ember felöltözésére. „A-jelenvaló világon mértékletesen, igazán és szentül.éljünk.” Isten „jócselekedetekre igyekező népet” tisztít magának. Ez a karácsony erkölcsi serkentése. A kegyelem folytatása- szent élet. A Krisztus váitságának elfogadása nem egyébben mutatkozik meg, mint engedelmes jót cselekvő élet szenvedélyes igyekezetében. A kegyelem alapjaiban megújít bennünket s kihat részietekbemenően is erkölcsi életfolyiatásunkra. Csak egyet emelünk ki most a felsoroltakból — a mértékletességet. Karácsony nem evésből-ivásból- heverésből áll, bizonnyal nem. Karácsony feladatokat re reánk, de mennyit! A kaiácsonyi előkészületekkel végeztél a szent estéig, mert végezned kellett vele. De vájjon mikor végzünk a feladataival? Nem elégséges rá egy esztendő, egy emberélet is kevés hozzá. Téged mégse serkent? Végül még valamire serkent a kegyelem elfogadása. Virrasztásra. „Várván ama boldog reménységet és a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusnak dicsősége megjelenését.” Micsoda távlatot nyit ez karácsonykor! íme, már nemcsak a jászol és a kereszt, de a visszatérő Krisztus képe is! Karácsonykor nem elég hát hirdetni az angyalokkal: Megszületett a Megtartó; de hallani kell: Bizony hamar eljövök. (Jel. 22.) Eljő a felhőkÁ'öisess engem / VI. évfolyam, 26. sz. - 1950 december 17
