Élő Víz, 1950
1950-november / 23. szám
A legdöntőbb különbség (Lukács 18:9—14.) A példázatbeli farizeus és publikáhus között sok különbség van. Az egyik a féltve őrzött nemzeti örökség hordozója, az atyák tiszta vérű és tiszta hagyományú fia, a másik pedig a múltat lomtárba dobó és a jelen lehetőségei t ki h asznjál ó konjunktúra - ember. A farizeus kínos pontossággal ügyelt a törvényre és dolgai intézésénél Isten parancsai t elsősorba n vette tekintetbe, míg a vám szedő már régen elfelejtette fel- vetni sok kérdése felett: mit szól hozzá Isten. A farizeus k özMsátehs t b en álló, vagy legalább is respektált ember, míg a vámszedő az idegen hatalom gyűlölt tisztviselője. Az egyik vallásos, a másik elviiá giasodott; az e- gyik hazafi, a másik világpolgár; az egyik ci nép színéhez, a másik az aljához tartozik. Szinte két világot képviselnek. De most mind a ketten ott vannak a templomban. Imádkoznak. Isten előtt pedig lefoszlik az emberről minden külső és napvilágra kerül a szív legbenseje. Vájjon így, Isten színe előtt mi közöttük a különbségé Mert ez a legdöntőbb különbség. A farizeus imádságából ez árad: én. A vámszedő mellveréséből pedig: Isten. Tegyük vizsgálat tárgyává közelebbről ezt a különbséget. 1. A farizeus biztos léptekkel megy előre a templom hajó jóiban és áll oda az Isten elé. Felemelt fővel, magabiztosan. Mintha csak egyenrangú féllel tárgyalna. Milyen nagyra kell nőnie az embernek, hogy ilyen módon merjen Istennel szóbaállnil Az imádsága elé ugyan odahelyezte Isten nevét is megszólításul, de az azután következő szóáradatban minden magáról szól. A templomot egészen betölti öntetszelgő i- mádsüga és alig marad hely Isten szentsége, nagysága és urasága számára. — Ma is van sok, ilyen keresztyén. Könnyen megy nekik az imádság. Semmi megrendülést nem jelent a Szenttel való találkozás. Belejöttek a vallásosságba. Kinőtték magukat Isten előtt. Milyen más a vámszedő. Csak éppen hogy ÉLŐ VÍZ 1 VI. ÉVFOLYAM, 23. SZ. 1950. NOVEMBER 5.
