Élő Víz, 1950
1950-szeptember / 19. szám
VI. ÉVFOLYAM. 19. SZ. 1950. SZEPT. 10. Kegyelemből — üdvösség János apostol szemét kápráztathatta a megszámlálhatatlan fehérruhás sereg és a füle megcsendülhetett Krisztust dicsőítő énekük hallatára. (Jel. 7:9—17.) Soha nem látott és soha nem hallott csodadolgok! Bizonyára a szájából vette ki a kérdést az egyik mennyei vén: „Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnan jöttek?“ Hogy tudott volna ő erre felelni? Hiszen az ő számára is nagy kérdés volt ez. Maga a kérdező adta meg a feleletet: „Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból és megmosták ruhájukat a Bárány vérében.“ Ebben, az üdvözültek seregére vonatkozó felvilágosításban két dolog foglaltatik: 1. jöttek a nagy nyomorúságból, 2. és megmosták ruhájukat a Bárány vérében. A nagy nyomorúság nem jelenthet mást, mint a bűnt, ezt a bűnnel terhelt földi életet. Jelenti ez azt, hogy a menny dicsőségébe, az üdvözültek boldog seregébe innen lehet eljutni. Lehet, hogy úgy tekintesz a bűnöd nyomorúságára, szíved romlottságára, szennyes cselekedeteidre és nehéz terheid- re, hogy ezek miatt lehetetlen üdvözölnöd. Képtelen dolog, hogy ilyen előzményekre örömteli és bé- kességes örökkévalóság következzék. Ne hallgass a körülményeid leverő benyomásaira, sem a szíved vádjaira! Az üdvözültek megszámlálhatatlan serege is a bűn nagy nyomorúságából jött. De hogyan? Megmosták ruháikat a Bárány vérében. Mit jelenthet ez mást, mint a kegyelmet. Bűnösen, nyomorultan és tehetetlenül odakerültek Jézus keresztje alá és reájuk hullott a bűntől tisztító vér. Feltárták szívük szennyét, megváltották bűneiket és hangzott hozzájuk a bünbocsánat drága örömhíre. És Isten Szentlelke végbevitte bennük azt a csodát, hogy az ige hallásából hit támadt a szívükben. Bűnösen tisztának kezdték hinni magukat a Jézus véréért. Nem volt . hozzá semmi bíztatásuk, mint a teljes elégtétel, a hibátlan és szeplőtelen engesztelő áldozat, amelyet Isten Báránya a Golgota oltárán mutatott be érettük. Ők hitték ezt. Érde- metlenül, kegyelemből. És felöltöztettek az igazság fehér ruhájába. Az üdvösség boldog országába a bűn nyomorúságából vezet az út. Kegyelemből. Egyedül kegyelemből. A Bárány vérében való megmosatás mellett nincsen megemlítve semmi más. Nincsen szó emberek kereséséről, vágyakozásáról, hűségéről, megszentelt életéről, sem megváltozott cselekedeteiről, hanem csak a kegyelemről: a Bárány vérében való megtisztulásról. Annak a nagyon vegyes sokaságnak a kegyelem az egyenruhája. Különbözők voltak nyelvre, faji hovatartozandóságra és földi életkörülményeikre nézve és bizonyára nagy volt közöttük a különbség elkövetett bűneik sokaságában és minőségében is. De egyformák voltak a kegyelemben. Az érdemek útján elkerülhetetlen az osztályozódás, de a kegyelemben nem lehet különbség. Testvérem! Az a kegyelem, ami már itt hirdet- tetik a Jézus Krisztus keresztjéért, nemcsak a földi életünk megszépítésére és megörvendeztetésére való, hanem az örök életre szól: révbejuttató kegyelem. A Bárány vére nem csupán kendőzi a bűneidet és szépítgetí a rútságodat, hanem belülről tisztítja meg a szívedet. Elegendő minden bűnöd eltörlésére. Hidd most és maradj meg ebben a hitben. Itt még hordoznod kell a bűn ínségét, tart még a nagy nyomorúság, de már a kegyelem is körülvesz. Belemerülhetsz egészen. És akkor bizonyosan megérkezel abba a fehér- ruhás seregbe. Mert ez a kegyelem révbejuttat. Elegendő az üdvösségre. Elő víz
