Élő Víz, 1950

1950-szeptember / 19. szám

Krisztus papsága és a Sátán papsága Jézus Krisztus saját vérén váltott meg bennünket, hogy királyi papsag es szent nép legyünk. A reformáció tette ismét közössé ezt a draga megbízást az egyetemes papsag eivenek az újra való megvnagitasa által. Sajnos, ezóta ezt is sokan és sokszor íelreuiagy arázták. Igen szí­vesen értettek alatta azt, bogy a reformáció bivénok nincs szükségé „papi“ szolgálatra Istennel való viszo­nyának a rendezeseben, mert o négyszem között rendez­heti az ügyet istennel. h>z a liberális protestáns tanítás azonban minden bibliai alapot nélkülöz, a papsag sohase önmagáért van, hanem mindig masok szolgálatára. A hívok üzent papság a­A szentírás szerint a ielki papság négyarcu sm-ga- latot jelent. f. Minden Szentleiket nyert hívő keresztyén bizony- ságtevoüi Krisztus kegyelmének es igazságának a linde- tojeui hivatott el- Jézus reájuk bízta a békéltetés szolgá­latát, hogy követségében másokat intsenek: beküijetek meg az istennel. Menny bemenő Megváltójuk feladatukká tette, hogy hirdessék a megtérést a bűnöknek bocsána­tara. (Luk. 24:47; Csel. 1:8; 11. Kor. 5:19—20; I. Péter 2:9-) 2. Jézus Krisztus nem vitte fel a mennybe a bűn- bocsánathirdetés drága tisztjét, hanem itthagyta a föl­dön lévő gyülekezetére. A tanítványainak megbízást adott a bűnbocsánat közlésére: „Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldetek titeket. Vegyelek Szentleiket: akiknek bűneit megbocsátjátok, megboe.-ki- tatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak“. (Ján. 2Ü:21—23.) Az Ö vérének ereje ma is ott van az Ö gyülekezetében és „jobbat beszél, mint az Ábel vére“. (Zsid- 12:24.) A bűnösöknek nem kell végkép elveszniük a bűneikben, hanem hallhatják a Krisztus papjai ajkán hangzó szabadító evangéliumot: Bízzál, testvérem,- Jézus Krisztus szent nevében és drága vérében meg van uo- csátva minden bűnöd. Ez a legdrágább papi szolgálat, amellyel egymásnak szolgálunk. 3. A keresztyén ember szent kiváltsága, hogy imád- kozhatik más emberekért. „Igen hasznos az igaznak buz- góságos könyörgése“. (Jak. 5:16.) Maga Jézus bízta meg az övéit, hogy imádkozzanak munkásokért az Űr aratá­sába. 4. A papi szolgálathoz tartozik a lelkek megítélése, a' tanítás és az igehirdetés szentírással való egybevetése. (I. Kor. 12:10, 14:29, I. Ján. 4:L) A mi tanításunk és ige­hirdetésünk egyetlen zsinórmértéke a Szentírás, nem pe­dig emberek véleménye, vagy az atyák hagyománya. Az írott Igében kell hűségesen megmaradnunk, abból semmit el nem véve és ahhoz semmit hozzá nem téve. A lelki papsághoz hozzátartozik az Isten országa ügyének anyagi teherviselése is. Igazán nem lenne sok, ha minden keresztyén a bevételének legalább 5 százalé­kát (ha már a 10 százalékhoz nincsen elég hite) az evan­géliumhirdetés biztosítására fordítaná­Vájjon teljesítjük-ó a lelki papságból folyó köteles­ségeinket az otthonunkban és azon kívül? Vájjon mi szü­lők, foglalkozunk-e Isten igéjével a családunkban, vagy pedig hiányzik az a házi oltár otthonunkból? Szoktat­juk-e a gyermekeinket kicsiny koruktól fogva a temp­lombaj árásra és az igehallgatási alkalmak megszerelésé­re? Példát mutatunk-e nékik őszinte keresztyén életre? A Sátán papsága. Isten ebben a világban embereken keresztül munkál­kodik. Ugyanúgy cselekszik a Sátán is. Az ő papjai a hitetlen szülők, akik otthon és házon kívül istentelen életet folytatnak. Példájukból azt olvassák ki a gyer­mekeik, hogy nem érdemes Isten igéjét olvasni és hall­gatni- Káromkodásukkal, Isten nevének a hiábavételével, trágár beszédükkel, megfertőzik a fiatal lelkeket. Hazu- dozással és hamissággal másokat is a hazugság fejedel­mének a szolgálatára csábítanak. A Sátán papjai azok a prédikátorok is, akik megha­misítják az Isten Igéjét és az életet teremtő evangélium helyett emberi gondolatokat, elméleteket hirdetnek- Akik­nek nem az a céljuk az ige hirdetésével, hogy az embe­rek megtérjenek és élő hitre jussanak, hanem rnegelé- gesznek azzal, hogy gyülekezeti tagsággal, felszínes lát- szatkeresztyénséggel támogassák az egyházat és elaltas­sák a lelkiismeretüket. A Sátán birodalmában ezek sok­kal fontosabb tisztviselők, mint a kocsmárosok, bálren­dezők. Hiszen a sötétség fejedelme könnyebben becsapja az embereket, amikor a világosság angyalának maszkí­rozza magát. Gyülekezeti tagok is állhatnak a Sátán szolgálatában. Mindazok, akik a megtérő, a bűneire bocsánatot és a lei- kiismeretében békességet nyert hívő embereket vissza­téríteni, elaltatni és lebeszélni igyekeznek. Mindazok, akik azt hirdetik, hogy nincs szükség megtérésre, bűnvallásra és a bünbocsánat keresésére, hogy ilyen „szektás“ jelen­ségek nélkül is lehet valaki jó evangélikus. Amikor cgy- egy megindult lelket sikerül újra visszahúzni, mindig nagy az örvendezés a sötétség országában. A Sátán papjái szokták a másik lelki táborban tör­tént csodákat, megtéréseket és életújulásokat lecsepülm, semmibevenni, sőt esetleg az ördög munkájának tulaj­donítani- Ilyen úton lehet legkönnyebben a Szentlélek káromlásának a bűnébe esni. Az igehirdetők közötti irigység és féltékenység is az öidög malmára hajtja a vizet. Amikor nem tudnak örülni lelkek megmenekülésének és üdvösségre jutásának, ha az nem rajtuk keresztül történik. A megsértődés, az érzé­kenykedés és az irigység mindig az óembernek a tulaj­donságai. E mögött pedig maga a lélek ellensége áll. Sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Sátán nem munkál megtérést és Krisztusba vetett bizodalinat. Ha valahol ilyen jelentkezik, akkor az csak a Szentlélek munkája lehet, ami előtt mi csak szent tisztelettel és hálával állhatunk meg, bárkin keresztül történik is. Isten adja minékünk az Ö kegyelmét, hogy minden­ben Isten szolgáinak bizonyuljunk és semmiben ne adjuk magunkat a Sátán szolgálatára- Ha pedig valamiben megtévedünk, akkor keressük meg minél előbb a meg bánás helyét, nehogy a Sátán papjainak találtassunk. Saarnivaara Uuras. A2 ßatalmas csend Egy híres külföldi evangélizátorról beszélték, hogy alkalmilag egy városban evangélizált, kezdetben nagyon kevés eredménnyel. Jelen volt Hyde misszionárius és látta az eredménytelenséget, ö mint idegen, imádsággal közbelépett s ezt követően Isten gazdagon megáldotta az evangélizációt és teljes győzelmet adott. Ez arra kész­tette az evangélizátort, hogy megkérje az idegent, imád­kozzék érte is. Ennek lefolyását később elbeszélte egyik barátjának s előadta, hogy Hyde belépett a szobájába, magukra zárta az ajtót, térdre ereszkedett és öt percig időzött így a nélkül, hogy ajkát csak egy szó is elhagy­ta volna. Ebben a mély csendben még a szívünk dobo­gását is halottam s forró könnyek peregtek le arcomon. Tudtam, hogy Isten jelenlétében voltam. Egy kis szünet után Hyde felemelte könny áztatta tekintetét és azt mondta: „Óh Istenem!“ Újabb szünet után váltamra he­lyezte kezét s azután szíve mélyéből könyörgött ember­társaiért, úgy ahogy én ezt eddig nem hallottam. Csak miután felemelkedtem térdeimről tudtam meg — életem­ben először — mi az igazi írnia. 2 élő víz

Next

/
Oldalképek
Tartalom