Élő Víz, 1950
1950-június / 13. szám
A HIT TITKAIBÓL 2. Jézussal együtt megfeszíttettem — Jézussal együtt feltámadtam Tudjuk hogy csak Megváltónk nevében jöhetünk Istenhez! Nagyon kevesen* látják világosan ennek az igazságnak a mélységeit. Istenhez Jézus nevében közeledni sokkal többet jelent, mint csak kimondani az Ö szent nevét az imádságban. Azt jelenti, hogy Jézus életerejében, Jézus helyett jövünk az Atyához, Aki aztán úgy is fogad minket, mint az Ő Fiát magát. Krisztus eljött ebbe a szomorú, elveszett világba, amely a sötétség, bűn és halál köteleiben feküdt, emberi természetet vett magára, hogy helyettesünk lehessen és hogy elátkozott, bűnös nemzedékünk képviseletében a halálban elszenvedje a törvény teljes büntetését. ^ Helyzetünket Isten előtt ennek a ténynek az alapján kell felismernünk. A mi igazságos és borzalmas elítélte- tésünk Jézuson, Helyettesünkön végbement, mégpedig a törvényszabta legnagyobb szigorúsággal. Személyében mi feszíttettünk meg Övele, s ezért örök Bíránk, — Aki olyan szent, hogy még látni sem tudja a bűnt, — nem lát többé halottnak minket. Pál Jézus Krisztus nagy apostola alázatosan elfoglalta ezt a helyet, mint Vele együtt megfeszített. (Gál. 2: 20/a.) NekünK is így szabad ezt hitben vallanunk. Milyen végtelenül nagy jelentősége van ennek! Ezáltal annyira bűnösnek valljuk magunkat, hogy még a létezésre sem lehet igényünk. Valljuk, hogy nyomorult Énünk elpusztult Annak halálában, Aki bűnné lett értünk — pedig bűnt nem ismert. Sok hívő abban a tévedésben van, hogy mi elmenekültünk a megérdemelt büntetés elől! Ez nem igaz! Nekünk Pállal együtt vallanunk kell, hogy Helyettesünk személyében az ítélet az isteni törvény teljes igazsága szerint végbement rajtunk, tehát Krisztussal együtt megfeszít- tettiink! Bár kétségtelenül megfeszíttettünk, s a bűnre nézve halottnak kell tekintenünk magunkat, mint akik eltemet- tettiink és Isten színe elől örökre elvettettünk, az is igaz, hogy kegyelme által kihozott minket a sötét sírból, új életet adott, mégpedig az ő Fiának feltámadott életét, Aki „feltámasztatott a mi megigazulásunkért“, kiragadott a bűn és halál hatalmából. Mi haszna lenne megigazulásunk szempontjából Jézus feltámadásának, ha nem lenne igaz, hogy ugyanaz a hatalom, amely Urunkat a halálból felhozta, minket is megelevenített, de már nem mint előbbi megromlott teremtményeket, akik megsemmisültek, hanem mint új teremtményeket Krisztusban. „Aki Krisztusban van, új teremtés az. .., a régiek elmúltak, ime újjá lett minden.“ Ezért Pál a saját szomorú, gyalázatos keresztrefeszíttetésére diadalmasan néz, mert abból a feltámadott élet erejében kijött: Jézus életének minden legyőző erejében, Aki megsemmisítette a halál köteleit. Megfeszíttetett — mégis él, mert él benne a Krisztus. (Gál. 2:20.) Meghaltam, de feltámadtam a halálból: ez az a helyzet, amit Isten előtt elfoglalunk. Élünk, de már nem magunknak, hanem Krisztusnak. Hitben állandóan meg kell "maradnunk ebben az állapotban: a bűn számára halott vagyok, Krisztusban élek Isten számára. Ha erre az isteni igazságra ráállunk, a Lélek bizonyságot tesz bennünk és megteremti a feltámadott élet gyümölcseit. Feladatunk könnyű és egyszerű: semmit sem kell már tennünk, mert régen minden megtörtént értünk. Csak tudnunk kell, hogy megtörtént és mindegyikünkre egyenként érvényes. Azonban hogy teljes hitbizonyosságunk legyen a krisztusi életben, arra van szükségünk, hogy odaszánjuk magunkat Istennek, mint akik a halálból életre keltünk. (Róm. 6:13.) Milyen dicsőséges hitbeli tények: a régiek elmúltak, elfelejtettek és mi az igazság Istenének rendelkezésére állhatunk boldog, szerető engedelmességben! és nem kell többé szolgálnunk a bűnnek! Van-e ennél magasztosabb helyzet? Igen. Urunk feltámadására dicsőséges mennybemenetele következett. Mi is merészen követhetjük Öt a szentek szentjéig, Isten jelenlétéig, oda, ahol most jótáll értünk! Ezeket a dicsőséges tényeket nem érzelmek alapján, hanem hit által kell magunkévá tennünk, megragadnunk. Szilárdan rá kell állnunk a helyettesítő áldozat elvégzett munkájára, a soha nem ingadozó isteni kijelentésre hitben, imádkozva és várva, hogy a Szentlélek ezt az igazságot megjelentse, megbizonyítsa bennünk. Ha azt kérjük, hogy tegyen bizonyságot lelkűnkkel együtt az Ö Lelke, arról, hogy Isten gyermekei vagyunk, de még nem hisszük, hogy Jézus tökéletesen befejezte mindenre elégséges művét: akkor azt kívánnánk, hogy az igazság Lejke hazugságról tegyen bizonyságot. De ha hitben elfoglaljuk az igében kijelölt helyünket és ebben megmaradunk, akkor megpecsételjük, hogy Isten igaziján. 3:33.) Akkor Ö is megadja Szentleikét, aki örökségünknek záloga. 3. A hitpróbák , Ö ismeri utamat és ha megpróbálna, úgy kerülnék ki, mint az arany.11 (Jób 23:10.) Isten hitpróbái felől sokszor tudatlanságban vagyunk, ezért nem tartunk ki mindvégig, hanem lélekben# gyengék és fáradtak leszünk. Pedig a hitet Isten mindig megpróbálja! Ezt tudnunk kell. Azért van erre szükség, hogy ha túlbecsüljük hitünk erejét, felfedje tévedésünket, megtisztítsa és megerősítse hitünket. Megfigyeltük-e, hogy ha hitben valamit határozottan elfogadunk, vagy hitünk növekedéséért imádkoztunk, rögtön utána próbák viharába és zavaros helyzetekbe kerültünk, amelyek legyőzéssel fenyegettek! Lássuk meg tisztán, hogy óriási nagy a különbség a hitpróbák és a hitetlenségünk következtében előállt félelmek és megpróbáltatások között. Gondoljuk meg; hogy addig nem is jöhetnek hitpróbák, amíg nincs olyan hitünk, amit Isten megpróbálhat. Attól a pillanattól kezdve azonban, amikor szívünkben hittel megragadunk egy ígéretet, megkezdődnek a hitpróbák. Lehetnek könnyebbek vagy nehezebbek, tarthatnak rövidebb vagy hosszabb ideig, de hitünk egészen a teljesedésig Isten olvasztótégelyében van. Milyen sokszor nem értjük ezt, szomorúak, zavartak vagyunk, elfelejtjük az apostol szavát: „Ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek. • (I. Pét. 4:12.)Az ilyen időkben inkább örülnünk kellene, hiszen Isten dicsősége lesz nyilvánvalóvá, a próba győzelemmel végződik és mi ujjongva örülhetünk. (I. Pét. 4:13.) , A hitpróbák türelmet teremnek. Erre a vigasztaló szóra kell támaszkodnunk a várakozás óráiban. A bennünk lakó Jézus türelmével reménykedve nézhetünk előre és várhatjuk az ö képének tiszta kiformálódását 2 élő víz
