Élő Víz, 1950
1950-június / 13. szám
szívünkben. ..Béketűrésre van szükségetek“ — mondja az apostol. Ha lelepleződik természetünk romlottsága, fel kell ismernünk ezt az igazságot. A salaknak el kell égnie. Vigasztaló tudát, hogy%csak akkor jön el a próba fehérizzása, amikor szükséges. Rövid ideig, ha meg kell lenni, szomorkodunk különféle kísértések között. (I. Pét. 1:6.) Az ilyen mélységekben tanuljuk meg megismerni és megérteni Isten végtelen türelmét. Az ilyen várakozási időben kérdeztem egyszer az Űrtói, miért vár az áldással, miért hagyja az időt múlni, hiszen minden segédeszköz rendelkezésére áll. Azt a feleletet kaptam: ..Minden érted történik. Szükséged van rá, hogy Isten várjon és ő végtelen türelmében kivárja az időt a te érdekedben.“ — Vegyük á szívünkre, hogy ha Isten akaratát megtettük, megkapjuk az ígéretet. Legyünk utódai azoknak, akik béketűréssel, Isten akaratát cselekedve elnyerik az ígéretet. Az ilyen nehéz próbák idején az isteni ígéretnek egy másik sugara is ragyoghat bennünk: „rövid ideig“. A tisztító próba tüzének ragyogásában látjuk a közeli kifejtést, amit Isten határozott meg, mert ő gondoskodik arról, hogy ne kísértessünk meg erőnk felett. (Ján. 6:6-) Ez is a kegyelem áldott előrelátásáról beszél. Ö tudja az áldott beteljesedést, ha mi nem látjuk is. Ebben a vigasztaló tudatban pihenhetünk és boldogan hihetünk annak az isteni szónak is. hogy hitünk megpróbáltatása drágább, mint a tűzben tisztított aranyé. Egyik tapasztalatom útján sok mindent megértettem, ami addig zavarba hozott. Hirtelen nagyon fájdalmas rosszullét támadt rám. Olyan betegség jelentkezett, ami emberi megítélésem szerint hosszabb kezelést és ápolást igényelt volna. Az ügyet nagy Orvosom elé vittem. Kértem, hogy segítsen ki a fájdalmakból. De órák teltek el és a fájdalmak csak erősödtek. Egyre inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy imám csak akkor hallgattatik meg, ha hitben elfogadom a meghallgattat ást. Az órámra néztem és ezt mondtam: „Tíz óra. Most átveszem az áldást, amely Megváltóm engesztelő áldozata alapján már az enyém. Az Űr nevében meggyógyultam!“ — Amint ezt hitben kijelentettem, (csak az isteni ígéretre nézve, tekinteibe sem véve érzelmeimet)? megkezdődött a hitpróba. Fájdalmaim ellenére néhány órán át megszokott kötelességeimet teljesítettem. Az ellenség gúnyolódására azt feleltem: „Tíz órakor meggyógyultam, egészséges vagyok.“ — Később egy hívő barátommal imádkozva kaptam a drága üzenetet: „Hitednek ez a próbája nem elvesztett idő, Isten szemében minden pillanat drága volt és gyümölcsöt hozott hited erősítésére. Légy nyugodt, Isten nem próbál erőd felett . . .“ Ebben a drága ígéretben pihenve kész voltam még hosszabb szenvedéseket is elhordozni, ha szeretett Tanítóm szükségesnek látta volna, de a lecke végétért és a segítség hamarosan megérkezett. Amikor azután hálás örömmel állapítottam meg á teljes gyógyulást, azt a gondolatot kaptam: „Bár csak most vagyok tudatában gyógyulásomnak, már akkor megvolt, amikor Isten előtt merész voltam megtenni azt a hitbeli lépést.“ Röviden megemlítek egy másik hitpróbát is. Majdnem egy évi teljes vakságból gyógyult ki egy testvérem dr. Cullis testvér imái következtében. Istenét dicsérve és mindenre elég erős Gyógyítóját magasztalva élvezte egy ideig szeme világát, de csodálkozására és megütközésére újból megvakult. A Sátán dühének ezt a megnyilatkozását lehetőség szerint elrejtette a világ elől és három hosszú sötét hónapon át hitben tett bizonyságot gyógyulásáról. És akkor jött a győzelem, olyan, amit csak Isten adhatott! Üjból kitűnően látott és szemeit minden más odaszentelt képességével együtt Isten dicsőségére használhatta. Arra is szeretném azonban emlékeztetni olvasóimat, hogy a hitbeli vezetés nem mindig egyforma. Gyakran tapasztaltam az I. Kor. 12:6. igazságát életemben. A hitet, amivel az ígéreteket megragadjuk, a Szentlélek adja nekünk és jó tudni, hogy mindenkinek haszonra adatik a Lélek kijelentése. Nem egyformán jár el a Lélek. hanem mindenkinek szükségletei és állapota szerint adja útmutatásait. Várjatok hát rá és gondoljatok arra, hogy nekünk a? a fő dolgunk, hogy higyjünk, mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Fordítás, As, erdélyi ébredés Az elmúlt öt esztendő óta nem sokat tudunk az alig harmincezer lelket számláló erdélyi magyar evangélikus testvéreinkről. A Brassó melletti Hét falú evan- gelikusságát kivéve, erdélyi egyházunk egy nagy szórvány, ahol óriási távolságok választják el egyik gyülekezetét a másiktól Ha csak ennyit tudnánk róluk, ez is elég volna ahhoz, hogy szivünkben felelősség ébredjen a kicsiny, küzdelmes életű egyház iránt. Az onnan érkező levelekből azonban többet is megtudunk róluk. Megtudjuk, hogy Istennek Lelke köztük is tábort jár s terjed az ébredés tüze, lélektől-lélekig. Az alábbiakban az erdélyi evangelizációs front néhány vonását szeretném kiemelni, természetesen csak vázlatosan és töredékesen, hiszen nehány levelen kívül nincsen idevonatkozó bővebb tájékoztatónk. De ez is elég lesz ahhoz, hogy az ébredés itthoni népe felfigyeljen a keleti testvéreinkre, Az 1945—19. éveket az ugartörés és magvetés éveinek nevezhetjük. A háborús évek aléltsága után az erdélyi gyülekezet nehányában eddig még nem hallható erős hangon hangzott a bűnbánatra és megtérésre hívó szó Isten olyah püspököt adott az egyháznak, aki úgy is mint ember, úgy is mint püspök elvégezte, hogy nem akar másról tudni, mint Krisztusról, a megfeszítettről. Az ő irányításával kezdődtek meg a lelkészkonferenciák amelyeken folyt a lelkészszívek missziói felelősségre való ébresztése. A gyülekezetekben megindult az eddig ismeretlen evangelizációs munka, nyaranként pedig itt-ott ifjúsági konferenciák is voltak. Az ugar- ' törésnek ebben a korszakában, Isten rejve dolgozott a szívekben. Emberileg alig látszott még valami ezekben az években Isten nagyságos dolgaiból. Amint az egyik testvérünk írja: ezt az időt az jellemezte, hogy (megfordítva az ige értelmét) a test kész volt, de a lélek erő- telen. Volt sok emberi felbuzdulás és elhatározás, de nem gyújtott és sodort még a fentröl jövő Lélek, és ezért nem sok valósult meg a tervekből Amit Isten a mélyben, rejtetten végez, azt előbb- utóibb nyilvánosságra hozza. A fődbe vetett mag szárba- szökken. Ezt tette az erdélyi egyházunkban is. 1949. év az a fordulópont, amikor Isten láthatóvá tette azt, hogy adott ébredést kicsiny egyházunkban és akarja a tűz terjedését. Igen sajátságos, hogy Erdélyben éppen úgy mint nálunk, Isten először az egyház pásztoraira támadott és ebből a szorongatásból papi megtérések és szolgálati megújulások keletkeztek. Szaporodik erdélyszerte azoknak a papoknak a száma, akik a Lélek által ugyanazt tapasztalták meg, amiről az egyik erdélyi lelkésztestvér így ír: „valami kibeszélhetetlen történt velem A végtelen kegyelmű Isten rajtam is megkönyörült... A csendesnap következtében jutottam először életemben oda, hogy gyónjak. Leraktam minden bűnömet s az Vr levette rólam a terhet. Megrendítő érzés tapasztalni ÉLŐ VÍZ 7 3
