Élő Víz, 1950
1950-június / 13. szám
az evangélikus evangélizAció lapja Megbízhatónak tartod-e Istent? Gyakran kell búcsút vennem a családomtól s ilyenkor a gyermekeimtől való elválás megkönnyítésére ígérek nekik valami ajándékot. Soha nem érkeztem úgy haza, hogy megfeledkeztek volna az ígéretről. Alig érkezem meg, apró kezek kutat jóik a zsebeimet, nyit jóik a táskámat és egymással versengve kérik a megígért ajándékot. Természetesnek veszik, hogy amit az apjuk megígért, azt meg is kapják. Várják tőlem és követelik rajtam. Nem is szeretném megcsúfolni bizalmukat és várakozásukat. Ha olykor megfeledkezem az ígért ajándékról, mindig rosszul érzem magam és megpróbálom — ha utolsó pillanatban is — pótolni mulasztásomat. Jézus ismeri jól a gyermekietek bizalmát és az apai szív ajándékozó készségét. Hivatkozik rá, mint félreérthetetlen példára: „Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret kór, és ö talán követ óicl nekif vagy ha halat, vájjon a hal helyett kígyót ád-e néki? avagy ha tojást kér, vájjon skorpiót ád-e néki? Azért, ha ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékot adni, mennyivel inkább ád a ti meny- nuei Atyátok Szentleiket azoknak, akik tőle kérik.“ (Lukács 11:11—13.) Ugy-e találó ez az összehasonlítás! Rögtön vizsga elé állít bennünket: milyen gyermekek vagyunk. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy Isten utólérhetetlenül jobb minden földi apóinál. „A Te nagy jóságod emlékeiről áradoznak.. . Jó az Űr mindenki iránt... Mindenki szemei Tereád vigyáznak és Te idejében megadod eledelüket. Megnyitod a Te kezedet és meg elégítesz minden élőt ingyen(Zsolt. 145: 7., 9., 15—16.) — énekel a zsoltárköltő. Vagy ahogyan Ézsaiás ajkán hangzik: „Hát elfeled- kezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem(Ézs. 49:15.) Isten bizonnyal jobb és gondoskodóbb minden földi szülőnél. Isten ígéretet is tett. A Szentírás tele van a legcsodálatosabb ígéretekkel. Itt ne foglalkozzunk most csak azokkal, amelyek a fentebb említett ajándékára, a Szentiélekre vonatkoznak. „Lészen azután, hogy kiöntöm az én Lelkemet minden testre . . (Jóéi 2:28). Jézus is megerősítette ézt: „Imé én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel(Lukács 24: 49.) Az apostoli igehirdetésben világosan hangzik: „Térjetek meg és kéresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztunak nevében a bűnöknek bocsánatjára: és veszitek a Szentlélek ajándékát. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, akik mesz- sze vannak, valakiket csak elhív magéinak az Úr, a mi Istenünk(Csel. 2:38—39.) A legjobb Atya ígéretet tett a legnagyobb ajándékra. Mégha mi el is felejtjük olykor az ígéreteinket, vagy meg is bánhatjuk, hogy tettük -— Istennél ilyen nem fordulhat elő. Ö nem feledékeny. A végzései is megbánhatatlanok. Milyen gyermekek vagyunk mi? Élünk-e Isten ígéretével? Várjuk-e, kérjük-e, sóvárogjuk-e a Szentlélek ajándékát? Mert ha Isten minden jósága, nyilvánvaló ígérete ellenére is Lélek és erő nélkül kínlódunk a keresztyén- ségünkben, az csak azt bizonyítja, hogy megbízhatatlannak tartjuk Istent. Olyanvalakinek, akinek nem lehet építeni az ígéretére. Szavóú nem tartó hazugnak. Engem nagyon megszégyenít kicsiny gyermekeim bizalma, amivel minden ígéretemet számon tartják. Éppen ezzel szorítanak rá a szavaim megtartóisára. Bárcsak én is ilyen bizakodó gyermeke lennék a mennyei Atyámnak. Nem Kétséges, hogy minden ajándékában részesednék. ÉLŐ VÍZ 1 VI. ÉVFOLYAM 13. SZ. 1950. JUNIUS 18.
