Élő Víz, 1950
1950-május /11. szám
Ha Isten hitünket jutalmazni akarja, először ígéretet ad arra nézve. Attól kezdve ez az Ígéret a hit minden várakozásának és reménységének alapja. És ha a beteljesülés órájáig próbák és kísértések támadnak is, mint a zsidó népre a pusztában, a hit mindezek ellenére megmarad az ígéret talaján, amit Isten adott. A hitnek ez a szilárdsága megvolt Józsuéban és Kálebben, akik bátrak maradtak és az általános esiiggedés órájában is felemelték a nép szemét az Űr ígéretére! De a nép nem törődött velük, csak az előttük álló nehézségeket mérlegelték. A hitetlenség ma is így cselekszik. Nem tagadhatja, hogy a föld, amit Isten a hívőnek ígér, jó Mert jó az Ürral való kapcsolat, jó az erővel teljes élet, a lélek zavartalan közössége, a bűn feletti győzelem, a tisztaság és odaadás, az Űrtói való függés. És a hit tudja, hogy építhet Isten szavára. Az ígéret biztosíték arra. hogy mindezt megnyerheti Krisztusban. De ha késik a beteljesedés. vagy nehézségek állják útunkat,. veszélyek jelentkeznek, akkor a hit elhagyja az ígéret talaját, a szív bátortalan lesz, mint a pusztai nép. Akkor a hitetlenség túlértékeli Isten ellenségeit és az előttünk álló nehézségeket. Amint elhagyta a nép az ígéret szavát: ,.Menj és foglald el“, már csak az erős ellenséget és a magas falakat látta. Amíg a hit Isten szavával számol és megy előre az útján, addig a hitetlenség mindenütt a megmászhatatlan hegyeket látja, vizeket. amiken nem lehet átmenni, fallal védett városokat, amiket nem lehet bevenni, és óriásokat, akik legyőzhe- tetlenek. Nem szabad félreismernünk azt a gyakorlati tapasztalatot, hogy amint a lélek a felismert igazságot életté akarja tenni, azonnal jelentkeznek a próbák és kísértések, amiket addig nem is ismert. Krisztusban Isten megszentelt és odaszentelt életet mutatott nekünk, de persze mennyien visszaéltek ezzel az igazsággal! Nagy főpapunk ígéretet tett a Lélelokre nézve, mielőtt áldozattá lett a Golgotán bűneinkért, de hányán könnyelműen kezelik ma ezit az igazságot, hogy ma minden Isten gyermeke elnyerheti a Lélek teljességét. Mintha valami olcsó áruról lenne szó. Az utóbbi időkben Isten világosan hangsúlyozta a Krisztus testének egységét és sokan próbálták Isten gyermekeit közelebbi kapcsolatba hozni egymással. De ilyen egység csak a Szentlélek talaján lehetséges! Ahol azonban meg nem ítélt Én-ek jönnek ösz- sze. ott nem lehet tartós az egység. Csak ahol egyetlen fejen ragyog a korona, akit Isten a gyülekezetnek és az egész teremtésnek fejévé tett, ott van egység még akkor is, ha bizonyos igazságok tekintetében különbözők a látások, ott az egység természetes és magától érthető. Igaz. hogy vannak „csinált“ egységek (allianszok), de vájjon ezért ne törekedjünk többé az Isten által tervbe vett lelki egység ápolására! Fáradjunk bele és hagyjuk abba a munkát, hogy Isten gyermekeinek a szemét erre az örökségre irányítsuk, ami hit által boldog tulajdonunkká lehetne? A hitetlenség elégedetlenséget hoz magával Isten vezetéseivel szemben és Isten céljainak félreértését. A nép azzal vádolta őt, hogy szolgaságra és pusztulásra hozta ki őket Egyiptomból. Milyen végzetes út! Ha nem engedjük. hogy Isten hit által bevezessen egy igazság áldásainak birtokába, odáig juthatunk, hogy inkább pusztulásnak látjuk azt, mint áldásnak. Isten milyen világosan kijelentette akaratát az ébredési mozgalmak, a meg- szentelődés tekintetében — és mennyien inkább félnek tőlük, nem áldást" várnak. Pedig ezekben az igazságokban nem rossz, hanem élet van elrejtve Isten népe számára. Boldogok, akik bíznak az Űrban és megtalálják az igazi örökséget. A hitetlenség nun látja Isten csodáit. Hiába figyelmeztette Mózes a népet a sok csodára, amit a pusztában átéltek. A hitetlenség elfelejti a múltat és félreismeri a jövőt. Az egyiptomi szabadulás, átkelés a tengeren, a Sinai hegyi tapasztalatok, és mind a többi csoda háttérbe szorult és csak az óriásokat látták, meg az égig falazott városokat. A mi Istenünk mindörökre ugyanaz, ma is époly hatalmasan tud menteni, mint valaha és szíve éppúgy tele van részvéttel és szeretettel irántunk. Mindenütt át akar segíteni, ahol erőnk kevés és tehetetlenül állunk a sötétség hatalmaival szemben. De a hitetlenség végső gyökerében Isten elleni lázadás és vakmerőség. A bizalmatlanság és hitetlenség mindig Isten céljainak és terveinek késleltetését hozza magával. Isten csak a hit számára fedheti fel az ö dicsőségét és javait, ezért a hitetlentől meg kell vonnia ezeket az áldásokat. Mózes keményen mondta a népnek: De ti nem akartatok ebben a dologban bízni az Űrban, a ti Istenetekben! Izráel bezárta maga előtt az ajtót ebben a dologban, nem akart bízni és ezért kikerülhetetlen volt a kemény ítélet. Istennek nagy a türelme gyermekeivel szemben és vár, vájjon tesznek-e hitben lépéseket gyermeki bizalomban. hogy az Ö ígéretben kijelentett tervei teljesüljenek. De ahol az van, hogy „nem akarok“, ott jön a „nem tudok“ ítélete! Talán eljutunk egy igazság határáig. de az Isten által teremtett alkalomkor, a döntés órájában nem bízunk az Űrban és nem akarunk rálépni az Ö útjára. Istennek ezeket az ítéleteit aztán sokszor csak lassan vesszük észre. A zsidó nép is így volt. Amit nem akartak megtenni hitből, azt később hit nélkül saját erejükkel akarták magukhoz ragadni. A testi buzgalom rendszerint akkor jelentkezik, mikor a hitet nem engedjük érvényre jutni. De akkor már hiába övezték fel derekukat, hiába akartak kardot rántani az ellenségre, Isten azt mondta: Nem! Amit ő egykor a hitnek felajánlott, azt lehetetlen örökségül adnia a testi buzgóság számára. Amikor aztán mégsem engedelmeskedett a nép és Isten parancsa ellenére harcolni ment, tönkreverték őket. Ebben mutatkozott meg, mennyire nem volt őszinte a nép bűnbánata és nem hitből fakadt. A hitből való bün- bánat meghajlik Isten ítélete alatt, a test bünbánata ki akarja vágni magát Isten ítélete alól és ellentétbe kerül Vele. Izráel még nem siratta meg az Istennel szembeni dacosságát, visszás magatartását, inkább csak a veszteséget fájlalta, amit engedetlensége okozott. Ez a test bűnbánata, a világ szomorúsága. Ézsau csak az elsőszü- löttségi áldás elvesztését siratta, nem a könnyelműségét, amivel elvesztette. Az ilyen bánat nem vezet arra a hitre, amely előtt Isten új lehetőségeket nyit meg, hogy visszanyerje, amit elvesztett. Aki szent talajra akar lépni, legyen kész arra, hogy leoldozza a sarut a lábairól. Tartósan nem hordozhatjuk az istenfélelem látszatát, ha csak hit által nem tapasztaltuk meg előbb annak erejét. Azt a földet csak azok nyerhették el, akik a válság órájában hittek: Józsué és Káleb. Mégis el kell jönnie annak az időnek, amikor Isten új életutakat nyithat meg a hit számára, még ha 40 évig kell is várnia. Ami Isten népe számára 100 évvel ezelőtt még titok volt, abban sok ezer Isten gyermeke él ma és élvezi a hit drága gyümölcseit. Bárcsak adhatna Isten ma is világos látást arra, amit adni szeretne, és támaszthatna minden gyermekében olyan világot legyőző hitet, amely kitart és elnyeri az Ígéretet! élő víz 3
