Élő Víz, 1950

1950-május /11. szám

Ha Isten hitünket jutalmazni akarja, először ígére­tet ad arra nézve. Attól kezdve ez az Ígéret a hit min­den várakozásának és reménységének alapja. És ha a beteljesülés órájáig próbák és kísértések támadnak is, mint a zsidó népre a pusztában, a hit mindezek ellenére megmarad az ígéret talaján, amit Isten adott. A hitnek ez a szilárdsága megvolt Józsuéban és Kálebben, akik bátrak maradtak és az általános esiiggedés órájában is felemelték a nép szemét az Űr ígéretére! De a nép nem törődött velük, csak az előttük álló nehézségeket mérle­gelték. A hitetlenség ma is így cselekszik. Nem tagadhatja, hogy a föld, amit Isten a hívőnek ígér, jó Mert jó az Ürral való kapcsolat, jó az erővel teljes élet, a lélek za­vartalan közössége, a bűn feletti győzelem, a tisztaság és odaadás, az Űrtói való függés. És a hit tudja, hogy építhet Isten szavára. Az ígéret biztosíték arra. hogy mindezt megnyerheti Krisztusban. De ha késik a betelje­sedés. vagy nehézségek állják útunkat,. veszélyek jelent­keznek, akkor a hit elhagyja az ígéret talaját, a szív bá­tortalan lesz, mint a pusztai nép. Akkor a hitetlenség túlértékeli Isten ellenségeit és az előttünk álló nehézségeket. Amint elhagyta a nép az ígéret szavát: ,.Menj és foglald el“, már csak az erős el­lenséget és a magas falakat látta. Amíg a hit Isten sza­vával számol és megy előre az útján, addig a hitetlen­ség mindenütt a megmászhatatlan hegyeket látja, vize­ket. amiken nem lehet átmenni, fallal védett városokat, amiket nem lehet bevenni, és óriásokat, akik legyőzhe- tetlenek. Nem szabad félreismernünk azt a gyakorlati tapasz­talatot, hogy amint a lélek a felismert igazságot életté akarja tenni, azonnal jelentkeznek a próbák és kísérté­sek, amiket addig nem is ismert. Krisztusban Isten meg­szentelt és odaszentelt életet mutatott nekünk, de persze mennyien visszaéltek ezzel az igazsággal! Nagy főpa­punk ígéretet tett a Lélelokre nézve, mielőtt áldozattá lett a Golgotán bűneinkért, de hányán könnyelműen ke­zelik ma ezit az igazságot, hogy ma minden Isten gyer­meke elnyerheti a Lélek teljességét. Mintha valami olcsó áruról lenne szó. Az utóbbi időkben Isten világosan hangsúlyozta a Krisztus testének egységét és sokan pró­bálták Isten gyermekeit közelebbi kapcsolatba hozni egymással. De ilyen egység csak a Szentlélek talaján le­hetséges! Ahol azonban meg nem ítélt Én-ek jönnek ösz- sze. ott nem lehet tartós az egység. Csak ahol egyetlen fejen ragyog a korona, akit Isten a gyülekezetnek és az egész teremtésnek fejévé tett, ott van egység még ak­kor is, ha bizonyos igazságok tekintetében különbözők a látások, ott az egység természetes és magától érthető. Igaz. hogy vannak „csinált“ egységek (allianszok), de vájjon ezért ne törekedjünk többé az Isten által tervbe vett lelki egység ápolására! Fáradjunk bele és hagyjuk abba a munkát, hogy Isten gyermekeinek a szemét erre az örökségre irányítsuk, ami hit által boldog tulajdo­nunkká lehetne? A hitetlenség elégedetlenséget hoz magával Isten ve­zetéseivel szemben és Isten céljainak félreértését. A nép azzal vádolta őt, hogy szolgaságra és pusztulásra hozta ki őket Egyiptomból. Milyen végzetes út! Ha nem en­gedjük. hogy Isten hit által bevezessen egy igazság ál­dásainak birtokába, odáig juthatunk, hogy inkább pusz­tulásnak látjuk azt, mint áldásnak. Isten milyen világo­san kijelentette akaratát az ébredési mozgalmak, a meg- szentelődés tekintetében — és mennyien inkább félnek tőlük, nem áldást" várnak. Pedig ezekben az igazságok­ban nem rossz, hanem élet van elrejtve Isten népe szá­mára. Boldogok, akik bíznak az Űrban és megtalálják az igazi örökséget. A hitetlenség nun látja Isten csodáit. Hiába figyelmeztette Mózes a népet a sok csodára, amit a pusztában átéltek. A hitetlenség elfelejti a múl­tat és félreismeri a jövőt. Az egyiptomi szabadulás, át­kelés a tengeren, a Sinai hegyi tapasztalatok, és mind a többi csoda háttérbe szorult és csak az óriásokat látták, meg az égig falazott városokat. A mi Istenünk mindörökre ugyanaz, ma is époly hatalmasan tud menteni, mint valaha és szíve éppúgy tele van részvéttel és szeretettel irántunk. Mindenütt át akar segíteni, ahol erőnk kevés és tehetetlenül állunk a sötétség hatalmaival szemben. De a hitetlenség végső gyökerében Isten elleni láza­dás és vakmerőség. A bizalmatlanság és hitetlenség min­dig Isten céljainak és terveinek késleltetését hozza ma­gával. Isten csak a hit számára fedheti fel az ö dicsősé­gét és javait, ezért a hitetlentől meg kell vonnia ezeket az áldásokat. Mózes keményen mondta a népnek: De ti nem akartatok ebben a dologban bízni az Űrban, a ti Istenetekben! Izráel bezárta maga előtt az ajtót ebben a dologban, nem akart bízni és ezért kikerülhetetlen volt a kemény ítélet. Istennek nagy a türelme gyermekeivel szemben és vár, vájjon tesznek-e hitben lépéseket gyermeki biza­lomban. hogy az Ö ígéretben kijelentett tervei teljesül­jenek. De ahol az van, hogy „nem akarok“, ott jön a „nem tudok“ ítélete! Talán eljutunk egy igazság hatá­ráig. de az Isten által teremtett alkalomkor, a döntés órájában nem bízunk az Űrban és nem akarunk rálépni az Ö útjára. Istennek ezeket az ítéleteit aztán sokszor csak lassan vesszük észre. A zsidó nép is így volt. Amit nem akar­tak megtenni hitből, azt később hit nélkül saját erejük­kel akarták magukhoz ragadni. A testi buzgalom rend­szerint akkor jelentkezik, mikor a hitet nem engedjük érvényre jutni. De akkor már hiába övezték fel dereku­kat, hiába akartak kardot rántani az ellenségre, Isten azt mondta: Nem! Amit ő egykor a hitnek felajánlott, azt lehetetlen örökségül adnia a testi buzgóság számára. Amikor aztán mégsem engedelmeskedett a nép és Is­ten parancsa ellenére harcolni ment, tönkreverték őket. Ebben mutatkozott meg, mennyire nem volt őszinte a nép bűnbánata és nem hitből fakadt. A hitből való bün- bánat meghajlik Isten ítélete alatt, a test bünbánata ki akarja vágni magát Isten ítélete alól és ellentétbe kerül Vele. Izráel még nem siratta meg az Istennel szembeni dacosságát, visszás magatartását, inkább csak a veszte­séget fájlalta, amit engedetlensége okozott. Ez a test bűnbánata, a világ szomorúsága. Ézsau csak az elsőszü- löttségi áldás elvesztését siratta, nem a könnyelműsé­gét, amivel elvesztette. Az ilyen bánat nem vezet arra a hitre, amely előtt Isten új lehetőségeket nyit meg, hogy visszanyerje, amit elvesztett. Aki szent talajra akar lépni, legyen kész arra, hogy leoldozza a sarut a lábairól. Tartósan nem hordozhatjuk az istenfélelem látszatát, ha csak hit által nem tapasz­taltuk meg előbb annak erejét. Azt a földet csak azok nyerhették el, akik a válság órájában hittek: Józsué és Káleb. Mégis el kell jönnie annak az időnek, amikor Is­ten új életutakat nyithat meg a hit számára, még ha 40 évig kell is várnia. Ami Isten népe számára 100 év­vel ezelőtt még titok volt, abban sok ezer Isten gyer­meke él ma és élvezi a hit drága gyümölcseit. Bárcsak adhatna Isten ma is világos látást arra, amit adni szeretne, és támaszthatna minden gyermeké­ben olyan világot legyőző hitet, amely kitart és elnyeri az Ígéretet! élő víz 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom