Élő Víz, 1950

1950-május /11. szám

A szorongás kellemetlen állapot. Akkor is ha külső okai vannak, de különösen rossz akkor, amikor belső nyugtalanság emészti szívünket. A Szorongás állapota azért terhes, mert ellenkezést vált ki belőlünk. Ilyenkor mindig kényszer alatt, tehetetlenségben és megalázva érezzük magunkat. A hitélet területén küzdenünk kell az érzések ellen, mert a hit nem érzelem, hanem bizonyosság és valóság. Mégis az írás tanúsága szerint, amikor a Szentlélek Isten dolgozik, akkor a szívünk mindig megtapasztalja, hogy a Szentlélek a maga munkáját éppen a szorong at ás sál viszi végbe. Minden szív, amelyet a Lélek megtölthet, Szorongó szív. Mégpedig nem a „jó érzésekben“ fürdő, hanem a szorongás füzében égő, kényszer alatt levő Szív. Vizsgáljuk meg, hogy honnan ered ez a szívbeli Szo­rongás? Az első oka kétségtelenül az, hogy nagyobb Isten Lelke a mi Szívünknél. Hogyne Szorongana szívünk, ami­kor a mi porszem, féregnyi életünkbe bele áramlik Isten hatalmas Szentlelke. Hogyne feszítené pattanásig a ré­giekhez szokott szívünket. Amikor a Lélek sodrásának árjába kerülünk, óemberünk hogyne próbálna menekülni és szabadulni a Lélek megragadó karjából. A Lélek min­den megnyilvánulására a mi óemberünk örök ellenzéki­ségben van és fog is maradni halálunk órájáig. Csak nő a szív szorongása azáltal, hogy a Lélek jö­vetelével egyidőben érkezik a Sátán hadserege is. A go­nosz lelkek tüstént ellentámadásba kezdenek, mihelyt Is­ten Lelke kitöltetik a szívbe. Csatatérré lesz a szív, ahol az ördög hü szövetségesével, az óemberünkkel együtte­sen próbálják meggátolni a Lélek munkáját. Tegyük még hozzá ehhez azt is, hogy minden mi igyekezetünk, odaadásunk és átadásunk és az tir iránt való buzgólkodásunk ellenére mi legfennebb csak olya­nok vagyunk, mint a fék a szekér kerekén! Isten Lelke mindig sebesen zendülő szél módjára akar dolgozni. A kereszt evangéliumát az Űr angyal szárnyak gyorsasá­gával akarja még ma a szívekbe juttatni. Mi pedig ot­romba féktuskók vagyunk az ö siető kerekén. Még ha a legjobban és legodaadóbban Szolgáltuk is őt, akkor is haszontalan Szolgák vagyunk! Pállal, a nagy szolgával vallhatjuk, hogy csodálatos az ő hosszútűrése, amellyel minket is képes elszenvedni. Hogyne támadna a sok tu­nyaságunk miatt is szorongás, amikor sokféle módon le­lassítjuk a Lélek munkáját. Az éppen a Szentlélek csodája, hogy ez a szorongás nem negatív állapot, hanem éppen atz ilyen fájdalmasan megszorongatott szíven keresztül dolgozik leginkább és legszívesebben Isten Lelke. Ő az, aki az ördög és óembe­rünk ellenére keresztül viszi az akaratát. Ezen a pünkösdön is Ő a te szíved szorongató Szent­lelke akar lenni. Ne félj ettől, ha még olyan fájdalmas is» sőt ha nincs ilyen tapasztalatod, akkor kérjed: jöjj, Isten Lelke és szorongasd meg szívemet. Először is bűn tekintetében végzi ezt Isten Lelke. Nem apró-cseprő bűnöket helyez reánk, hanem a szív hitetlenségét. (Jn. 16:9.) Ez az egyetlen kárhoza- tos bűnöd, testvérem. Hadd szorongasson meg a Lélek és hadd verje fejedhez minden eddigi utadat, amelyek lehettek szépek, kívánatosak, örömmel tellek, gazdagok, de kárhozatos utak voltak mégis, mert hitetlenségben éltél. De engedd, hogy szorongasson a Lélek egészen a bűn m e g v all á.s ái g. Óemberünk és á Sátán sem­mit sem gátolnak úgy, mint éppen ezt. De a Lélek oda­szorongathat, hogy emberek előtt is meg tudjad vallani eddigi elkárhozott életedet és minden szívedre helyezett bűnödet. Nem lehetsz Krisztusé addig, amíg emberek előtt nem mered magad megalázni. A gonosz hiúvá, bűn­ben titkolózóvá akar tenni, a Lélek pedig oda akar Szo­rongatni, hogy emberek előtt is valljad be, hogy nem vagy más, mint s*zemét, kár, idétlen és sok bűnnel meg­rakott szegény koldus. Akit ideszorongathat a Lélek, azt fel is emeli Jézus vére által a legnagyobb rangra: Isten fiainak örökösei közé. Amikor a Lélek kiszorongathatott a halálból az örök életbe, akkor az új, Krisztusnak tetsző életbe is be akar vezetni. Azzal kezdi, hogy Istennek szerelmét kitölti a mi Szívünkbe (Róm. 5:5), hogy ezzel a Szeretettel sze­ressünk másokat. Ezt a szeretetet is csak sok szo­rongás fűzében érlelheti meg a Lélek. Hiszen mi nem akarunk úgy szeretni, amint azt a Lélek akarja. Azo­kat szeretjük, akik minket Szeretnek, akikből hasznunk van, vagy legalábbis közömbösek számunkra. Milyen erővel kell, hogy sodorjon Istennek Lelke, hogy mi cse­lekedetekkel is megmutatva, szeretni tudjuk azokat, akik átkoznak vagy üldöznek, rosszat mondanak felőlünk és akik éjjel-nappal mint élő tövisek, bosszantásunkra van­nak! Áldott Istennek Lelke, aki ilyen, mindent tűrő sze- retetre késztethet minket. A szorongató Lélek kényszeríthet minket az enge­delmesség lépésére is. Magunktól csak arra vagyunk képesek, hogy szájjal urám-uramozzunk, életünkkel pe­dig szégyent hozzunk Reá. Csodálatos a Lélek küzdelme, amellyel napról-napra ösztönöz az engedelmességre. Hadd szorongjon most is Szíved a Lélek előtt: mennyi mindent tűrtél meg benne eddig, amit már régen ki kellett volna vetned és mennyi minden hiányzik belőle, ami már rég­óta a szíved tulajdona kellene, hogy legyen. Annyi ré­szed lesz a Lélek vezetésében, amennyire hajlandó vagy neki engedelmeskedni! Minden pünkösd arra is figyelmeztet, hogy a Lélek a teljesebb szolgálatba is bele akar szorongatni- Pál apostol sem. volt úgy benne a szolgálatban, hogy a Léleknek ne kellene őt is szorongatnia a bizonyságte­vésre. (Csel. 18:5.) Neki sem volt beszélő rutinja, hanem a Lélek tüze alatt szólt, a szükség kényszerítette arra, hogy hirdesse az evangéliumot! (I. Kor. 9:16.) Jaj ne­kem, ha nem hirdetem Jézust, mondja Pál és ez nem póz és nem költői kifejezés, hanem a Szorongató Svent- lélekkel ismerős ember felkiáltása. Jaj, ha nem enge­dek a Léleknek! Testvérem, hogy megváltozna hitéleted, ha a te szíved ismerné ezt a jajt! Mert ahol a szív eny- nyire foglyává lesz a szorongató Léleknek, ott megszű­nik a némaság ideje, és vége a szégyenkező, gyáva, nyül- szívű keresztyénségnek. A meghátráló szív ezután elő tud állani az Ő hatalmas nevében alkalmas és alkalmat­lan időben és személy előtt egyaránt. Csak itt, a röpke földi életünk alatt vállaljuk a Lé­lek kemény szorongatását. Az Űr aranyvárosában nem gyötör az ördög és nem segít neki az óember. Nem lesz ott többé csatatér a Szívünk, nem lesz egy szorongó pil­lanatunk sem, mert Isten akarata megy végbe ott min­dig, mindenben. Most még, földi pünkösdöt ünnepelve, jer, kérjük a Lelket: jövel Istennek Lelke, szorongass és kényszeríti minket, hogy a te akaratod menjen végbe egész életünk­ben. 4 ÉLŐ VIZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom