Élő Víz, 1950
1950-május / 10. szám
ez nem más, mint a Mindenható valóságos segítségül hívása, akkor nincs kétség a felől, hogy Isten nem hagyja magát megbizonyítatlanul. 2. Mit kell kérnünk az imádságban? Sokan erre is könnyen megadják a választ: természetesen Isten valamilyen ajándékát. Azonban ha végiggondoljuk az e mögött a válasz mögött húzódó beállítottságot, akkor arra azt kell mondanunk, hogy az sokkal inkább pogány, mint keresztyén. Egészen helytelen felfogás az imádságról azt gondolnunk, hogy az nem más, mint eszköz az Isten ajándékainak az elérésére. Isten jóságos, öröktől fogva, függetlenül attól, teljesíti-e a kérésünket, vagy nem. Ha megadja, amit kértünk, szerétéiből teszi. Ha nem adja meg, akkor is szeretetből cselekszi. Nincsen szüksége arra, hogy mi kérjük azt, hogy jó legyen hozzánk. Mások azt felelik: imádságban tárjuk föl Isten előtt a mi szükségünket. Ez se felel meg a keresztyén imádság céljának. A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Istennek nincs szüksége arra, hogy mi magyarázzuk meg Neki, mire van szükségünk. Ellenkezőleg, ö egyedül tudja igazán, hogy mi az, ami nekünk valóban hiányzik. Sőt a tapasztalatunk is az, hogy Isten a maga bölcs felismerése szerint sokszor nem adja meg azt, amit mi számunkra szükséges«- nek vélvén, Tőle kérünk és kérés nélkül is megadja, amiért nem láttuk szükségesnek könyörögnünk. És itt lesz igazán kérdésessé: miért kell hát imádkoznunk? Ha Isten nem szorul rá a mi irányitásunkra, hanem magától tudja, hogy mit kell adnia, akkor mi egyáltalán az imádság értelme? Máté 5:45-ből tudjuk, hogy Isten „felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.“ Jézus ezen szavai elénk tárják Isten szeretetének a határtalanságát, ö ad sok mindent kéretlenül is. Miért? Egyszerűen azért, mert a szeretetnek a lényege az ajándékozás. Nem tudja I* megállni, hogy ne adjon. Általában a természeti világhoz és a földi élethez tartozó javakat Isten adja kérés nélkül. Viszont vannak olyan ajándékai, és ezek az üdvösséggel kapcsolatosak, amelyeket Isten kérni parancsol. Az előbb láttuk, hogy az imádság éppen az a mód, amellyel Jézus előtt megnyitjuk az ajtót. Ebből láthatjuk, mi az imádság értelme. Nincs szükség arra, hogy Istent a mi imádságunkkal jóságossá tegyük. Nincs szüksége arra, hogy irányítsuk. Csak arra van szükségünk, hogy. bebocsássuk. Jézus ott zörget szívünk ajtaja előtt és arra vár, hogy megnyissuk előtte és hogy beléphessen oda, hozván magával az imádság meghallgatását, az üdvösséget és minden mennyei ajándékát. Mit kell tehát kérnünk az ünádságban? Jézust magát. Benne és Vele együtt mindent megkapunk. 3. Szüksége van-e Istennek a másokért mondott imádságainkraf Először is azt kell látnunk, Isten a világot nem vezetheti célja fölé az ember nélkül. Viszont az embernek választási szabadságot adott a „Vele“ és „Nélküle“ között. Az egész evangélium arról beszél, hogy Isten mindent megtett azért, hogy az ember önként adja magát az ö rendelkezésére. Ugyanakkor Isten szintén önként fölkínálta magát a mi imádságunk teljesítésére. Mert hiszen az imádság a legfontosabb kifejezése annak, hogy mi Isten rendelkezésére bocsátjuk magunkat. Hogy mi mit végezünk az Isten országában, az alapvetően azon fordul meg, hogy kik vagyunk. S hogy kik vágjunk, az pedig attól függ, mit kapunk. Amit kapunk, az pedig már egyenes függvénye annak, hogy mit kérünk. A kérésünk pedig már nem csupán Istennek bennünk végzett munkáját érinti, hanem a másokban végbemenő üdvözí- tését is. Jézusnak csak egy szavát hadd idézzem emlékezetbe: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ö aratásába“ (Máté 9:37—38). Jézus azt mondja, hogy Isten küldi a munkásokat az aratásba, azonban mégis a mi imádságunkra vár. Isten a maga üdvözítő munkáját, országának az eljövetelét, a teljes váltság megvalósítását függővé teszi övéinek a könyörgésétől. Vájjon tisztában van-e Isten mai népe a ráháruló nagy felelősséggel? 4. Hogyan illeszkedik bele az imádság és az imádság m< ghaligalása Isten világkormányzásába? A Bibliából és tapasztalatból tudjuk, hogy az ember imádsága meg tudja változtam Isten vezetését akár egyes ember, akár egy gyülekezet, vagy nép életében. De akkor rögtön fölébreá a kérdés: hogyan tudja Isten meghatározott terv szerint és meghatározott cél felé vezetni a világot, hogyha az egyes ember is befolyásolhatja az Ö cselekvését. Hiszen ezek a kérések és kívánságok a legellentétesebbek is lehetnek? Először is azt vegyük figyelembe, hogy Isten sohasem ígérte, hogy mindenkinek az imádságát meghallgatja. Ez az ígéret csak az övéinek szól. Másodszor a gyermekei imádságát is csak azzal a föltétellel teljesíti, hogyha a;ok Jézus nevében járulnak elé. Vagy amint I. Ján. 5:14-ben olvassuk: ,,Ez az a bizodalom, amellyel őhozzá vagyunk, hogyha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket“. így tehát egész világosan korlátozódnak a meghallgatás ígéretével biró imádságok, az Isten gyermekeinek azon könyörgéseire, amelyeket Krisztus Lelke támaszt a tanítványi szívekben s amelyek az Ö országának megvalósulását célozzák. Ebből látjuk tehát, hogy az ember imádsága nem akadályozója, keresztezője Isten világkormányzásának, hanem ellenkezőleg, leghatékonyabb eszköze a legnagyobb cél eléréséhez, Isten országa megvalósításához. 5. Teljesíti-e Isten a meg nem tért emberek kérését is? Ez se elméleti kérdés, hanem egészen a gyakorlatba vág. Kétségtelenül nagy jelentőséggel bír meg nem tért emberekre, egyes imádságuk teljesítésének a megtapasztalása. Vannak olyanok, akik ezzel megnyugtatják magukat, hogy bizonyára akkor nincsen okuk semmi aggodalomra, hiszen Isten atyai szívvel van hozzájuk, tehát gyermekeinek tartja őket. Mások viszont, akik a megtérés kegyelmének átélése után emlékeznek vissza előbbi életükben teljesített imádságokra, az elé a lelkiismereti kérdés elé kerülhetnek: „Vájjon mindegy az Istennek, hogy az imádkozó ember engedett-e a megtérésre hívó szónak, vagy nem?“ Vagy még kétségbeejtőbb megfogalmazásban: „Mi is igazán az imádság, ha meg nem tért emberek is megkapják azt, amit kérnek?“ Először is hadd válaszoljuk azt, hogy az Űr soha nem ígérte, hogy másokat is meghallgat, mint az Ó gyermekeit. Azonban Istennek joga van . többet tenni, mint amit ígért. Ö megteheti azt is, hogy meghallgatja és teljesíti a meg nem tért emberek kéréseit is. I. Móz. 4:13—16-ban olvashatjuk, hogy Isten meghallgatta Kain kérését, akinek a szívében nem volt bűnbánat és csupán csak azért folyamodott Istenhez, mivel a bűnének a következményei alatt szomorkodQtt. Miért hallgatja meg Isten a meg nem tért emberek imádságát? Sok okot találhatnánk, itt azonban szorítkozzunk csak a legdöntőbbre: bizonyára azért, amiért minden más ajándékát is pazarolja a meg nem tért emberekre. T. i. mert szereti őket és üdvözíteni akarja. Az imádság meghallgatásának sincsen más célja, mint hogy embereket a bűn álmából való ébredésre és az üdvözítő evangélium hitére elvezesse. Többen vannak olyanok, akiké* Istennek ebben is megmutatkozó jósága indított megtérésre. Viszont olyanok is akadnak, akik hamis biztonságba ringatják bele magukat amiatt, hogy hivatkozni tudnak az életükben egyes imameghallgattatá- snkra. Nyilván ezzel is úgy van, mint Isten szeretet^ nek más megnyilatkozásaival, hogy az egyiknek elestére, a másiknak pedig fölkelésére van. élő vtz 3
