Élő Víz, 1950
1950-április / 9. szám
VAE VIC TIS Az ókor harcaiban született meg ez a jelszószerű latin mondás, mely ezt jelenti: „Jaj a legyőzőiteknek“. A győztes had feljogosítva érezte magát arra, hogy a foglyulejtett ellenséggel tetszése szerint bánjék, akár le is mészárolja. Jaj a legyőzőiteknek — tudták ezt a katonák, s elkeseredettben harcoltak. Jaj a legyőzőiteknek — s ez fokozottan áll a hit kemény, sokszor fogcsikoragtó harcára nézve. Jaj annak, aki elcsügged, aki nem bírja a naponkénti harcot s megadja magát! Jaj annak, aki belefáradva a reménytelennek látszó küzdelembe, kiegyezik a Sátánnal! Jobb lenne annak, ha meg sem kezdte volna a harcot! Vae victis! Jaj a legyőzőiteknek! Kedves testvér, ha te magad is nem igyekszel naponta „megöldökölni testi tagjaidat“ JKol. 3, 5) s nein törekszel arra, hogy az ő akaratába belesemmisülve élj többé ne te, hanem éljen benned a Krisztus (Gál. 2, 20), akkor igen valószínű, hogy halvány fogalmad sincs arról: mi is voltaképen a hit harca. Ha azonban valósággal sziliedbe fogadod az Élet Fejedelmét, egyszerre megtudod, mi az: szembe úszni az árral. Amikor rá akarnak bírni, hogy hazudjál,»hiszen ..úgysem ártasz vele senkinek“, s te mégsem vagy hajlandó együtt hazudni velük, amikor négyszemközt megkérdezel embereket, hogy Krisztus valósággá lett-e már az életükben, amikor bizonyságtételedre gúnnyal válaszolnak, sőt háttérbe szo- rítnak, amikor az ,.egy szükséges dolog“ valóban egyedül s mindenek fölött szükséges lesz számodra, míg mások legfeljebb mosolyognak „rajongásodon“, amikor óráról-órára elkeseredett harcot kell folytatnod dicsőség- vágyad, testi kívánságaid, éned ellen — mondom, akkor megtudod, mit jelent szembe úszni az árral. Almából felriasztott medve támad a fegyvertelen em- benne. Jaj a legyözöttnek — jól tudja az ember, de hiába próbálja meg a lehetetlent, néhány pillanat, s üiár el is dőlt az egyenlőtlen harc. Kísértések tömege zúdul rád. Anyagi gondok vesznek körül, hitetlen gondolatok, piszkos vágyak kísértenek, idegeid felmondják a szolgálatot — mintha minden ellened esküdött volna, s te erödvesztetten, elcsüggedve állsz ott, mint fegyvertelen ember a dühödt fenevad előtt. Kilátástalan a harc. kár a fáradságért. Jobb abbahagyni, végig úgysem lehet kibírni. Tudod ugyan, hogy jaj a legyözöttnek, mert „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül“, de hiába próbálsz felemelkedni, visszaroskadsz elesettségdbe s fásult nemtörődömséggel vársz: jöjjön, aminek jönni kell. Meg vagy talán győződve, hogy te nem vagy hibás. Más sem bírná azt. amit neked bírnod kellett volna: Isten a hibás, miért nem ■ adott erőt. Aki — a legfontosabbat elvéti, mindent elront. Amikor Isten a pusztában tüzes kígyóikat bocsátott a népre, majd felállíttatott az érckígyó, a menekülés egyetlen lehetősége, lehet, hogy a kígyómarta emberek közül sokan igen hősiesen harcoltak e bestiák ellen, csak egyet felejtettek el: felnézni az érckígyóra. Amikor megfeledkezel arról, hogy nem, másra kell nézned, (nem is magadra), hanem Jézusra, akkor egyre mélyebbre süllyedsz. Őszinte bűnbánatra lenne szükség és az ő nevének segítségül- hívására (Róma 10, 13), de te azért szeretnéd néha megmutatni, hogy nem vagy akárki, s ép ezért bukói éi. „Akik őrá néznek, azok felvidulnak“ — montjja a zsoltáríró (31, 6)., te azonban leveszed szemedet Krisztusról, s inkább a veszedelmeket nézed, melyek csak megrémíteni tudnak, erőt adni nem. Vereségeidet sem kell nézned. Szükséges ugyan bűnbánatot tartani, de az már helytelen, ha nem akarjuk bajunkat kiszolgáltatni az Urnák, hanem folyton csak rágódunk rajta. Jézus kivívta a győzelmet a Golgotán. Véres, rettenetes küzdelem volt, de ő diadalt aratott, hogy neked ne kelljen elveszned vereségeid miatt. Jaj a legyözöttnek — s itt a Sátán szenvedett vereséget. Tudja is, hogy kevés ideje van (Jel. 12, 12) s a halálrasebzett fenevad a legrettenetesebb. Krisztus azonban erősebb nála: ha őhozzá menekülsz, ő semmi- képen ki nem vet (Jn. 6, 37). Ha Jézusra nézel, egyenest örülhetsz a kísértésnél(Jak. 1, 2—í), mert tudhatod, hogy ő erőt ad élhordozásához, még ha néha végtelennek látszik is a megpróbáltatás ideje. Jaj neked, ha nem akarsz tőle erőt kapni! Jaj neked, ha nem tekintesz fel a keresztre, mint olyanra, ahol a te váltságod is elvégeztetett! Jaj a legyőzőiteknek! De áldott az Isten, a mi Urunknak Atyja, aki a diódáimat. adja nekünk a Jézus Krisztus által! AZ ERŐ TITKA I. Móz. 20. Ábrahám, a hívők atyja milyen helytelen vágányra került abban a pillanatban, midőn levette szemét Istenről. Egy kis időre engedett a Kísértőnek. nem irányította teljes figyelmét Istenre. Csak akkor vagyunk erősek, ha teljes gyengeségünk tudatában Istenhez ragaszkodunk. Amíg minden segélyforrásunk Istenben van, addig minden tekintetben és helyzetben a világ fölött állunk. A hit olyan magasra emel bennünket, hogy a világ gondolatai nem jöhetnek utánunk. A világi emberek csak a jelenvaló dolgok felszínén mozognak. Addig, amíg valami látnivaló akad, ami véleményünk szerint reményre és bizakodásra nyújt alapot, reménykednek és bizakodnak, de az a gondolat, hogy egy láthatatlan Isten ígéretére támaszkodjanak, és kizárólag ebben pihenjenek, teljesen érthetetlen valami számukra. A hit embere ellenben olyan körülmények és ‘események közepette is nyugodtan marad, amelyekben a természetes szem semmit sem lát, amire támaszkodhatna. Hideg ,.A hideg miatt nem szánt a rest, aratni akar majd, de nincs mit.“ (Pél. 20:4.) Emberileg szólva teljesen megértem, hívő testvérem, hogy hívő létedre sincs sok kedved Jézusról alkalmas és alkalmatlan időben bizonyságot tenni, önmagadat megfeszíteni (Gál. 2:20; 5:24), vállalni a kereszt bolondságát; neked is meg kell azonban érteni, hogy ez az út a romlás útja. Teljesen megértelek, mert a magam bőrén tapasztaltam a Sátán szörnyű munkáját, te is értsd meg viszont az Urat, hogy nagy baj ne legyen belőle. Amikor bizonyságot kellene tenned, vagy más szolgálatot végezned, neked mindig „hideg“ van, „alkalmatlan“ idő, pedig éppen az az Úrtól rendelt alkalom (Préd. 3:1). Ha azonban „fázol“ bizonyságot tenni a „hidegben“, számolj azzal, hogy nem fogsz aratni! Többek között a gyáváknak a helye is a kénkővel égő tóban lesz! S különben is jól tudod, mi vár arra a szolgára, aki elássa a talentumot • . . Mit kell tehát tenned? Tarts bűnbánatot, szánts magadnak új szántást (Hós. 10:12—13), kérd őszintén és kitartóan az Urat erőért, s kapni fogsz! Ne keményítsd meg szívedet, te Istent felejtő „hívő“, hogy el ne ragadjon menthetetlenül! 2 ÉLŐ VÍZ
