Élő Víz, 1950
1950-április / 9. szám
Reményvesztett tanítványok — feltámadott Krisztus (Lukács 24:13—35.) íme két tanítvány. Kettő azok közül, akik Jézus Krisztus közelében esztendőket tölthettek, csodálatos tanítását hallhatták és páratlan csodatetteit szemlélhették. A i'öldreszállott mennyei élet sodrásába jutott, gazdagon megajándékozott boldog emberek, akik mindenüket odahagyva, ha kellett, étlen-szomjan is jártak Jézus nyomában. Most azonban szomorúság tükröződik az arcukon, nehéz, bánatos szavakat ejtenek. Elvesztették minden reménységüket. Mi történt közben? Nagy csalódáson mentek át. A Názáreti Jézus körül gyülekezett ezrek nem szaporodtak a végletekig, hanem a tömegek egyszer kezdtek elmaradozni. A szeretett Mester ellen zúgolódó l'ő- emberek nem győzettek meg a nyilvánvaló jelek által, hanem egyre nyíltabb támadásba mentek át. Mire a fővárosba értek, amiről úgy álmodoztak mint diadalmas bevonulásról a választott nép városába, már csak a tanítványsereg volt vele és a városszélen is "jobbára gyermekek és asszonyok kiáltottak hozsannát az érkezőknek. S ami aztán történt, minden reménységet megfagyasztott. A Názáretit elfogták, a főpapi tanács elé állították, megcsúfolták és Pilátus által keresztrefeszítették. ..Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt“ — szakad ki a szívükből a csalódásnak és reményvesztettségnok a keserű panasza. HOGYAN JUTHAT A TANI VÁNY ILYEN ÁLLAPOTBA? Kleofásnak és társának saját elképzelése által táplált reményei voltak a Názáreti felől. „Mi azt reméltük“ hangzik lemondó beismerésük. ők a Megváltót hadsereg élén bevonuló vezérnek képzelték,, aki felfegyverzi Izráelt és még Isten angyalait is harcba szólítja a választott nép ellenségeivel szemben. Pedig Jézus soha nem ébresztett és nem táplált senkiben sem ilyen reménységet. Elmenekült azok elől, akik királlyá akarták tenni s az első helyért vetélkedő tanítványai előtt is a mindenkinek való szolgálat útját tárta fel. Az egyetlen védelmére kihúzott kardot is hüvelyébe parancsolta. Hogyan támadhattak vele szemben mégis ilyen reménységek? A tanítványok szíve diktálta ezt. S a saját szívünk mindig rossz tanácsadó. Vagy ki az közülünk, aki ne élte volna át a maga szíve táplálta remények csődjét? Hányán indultak dalos kedvvel Jézus nyomába. Cirógatta lelkűket az égi béke, vonzott az üdvösség és olyan jól esett sütkérezni a Hatalmasnak az árnyékában. Mikor azonban a keskeny út tényleg keskenynek bizonyult s a kereszthordozás szép szólamából véres valóság lett. elszállt a dalos kedv és megfagytak a remények. Mi azt reméltük, hogy egészen másképen lesz. Nem szállta-e meg az emmausi tanítványok szomorúsága sokszor a szívedet és nem fogyott-e el nagyon sokszor a reménységed, amikor hiába vártad, hogy egyszer már tisztulj meg igazán minden bűntől, légy szabad valóban a kísértésektől, legyen benned több szeretet, alázat és teljes önátadás. És ha magadba nézel, be kell ismerned őszintén: semmit sem haladtam előre. Most is énpen olyan állhatatlan, bűnrehajló. romlottszívű vagyok, mint valamikor. Vagy még sokkal nyomorultabb. Pedig igazán azt reméltem, hogy Jézus Krisztussal diadalról-diadalra járok. Sajnos mégis vereségről-vere- ségre bukdácsolok. Ugyan ki az közöttünk, aki ne találná meg a helyét a reményvesztett tanítványok mellett? Vájjon kinek nem omlott még össze szépen megálmodott keresztyén kártyavára? Ne vessük meg ennek a két lecsüggesztett fejű tanítványnak a társaságát. Nagyon jó, nekünk való társak ők. Nincsenek egyedül. Amint ott sírnak a magukelképzelte megváltói képnek a cserepein, és szomorúan vallják be mindn eddigi reménykedésük csődjét, odalép hozzájuk a feltámadott Krisztus. Nemcsak hozzájuk, hanem minden ilyen kudarcot vallott reményét vesztett tanítványához. Azért mondtam, hogy nekünk való társaság ez a két emmausi vándor. MIT CSINÁL JÉZUS A REMÉNYVESZTETT TANÍTVÁNYOKKAL ? Tudakolja tőlük, hogy mi a bajuk, s amikor elpanaszolják nagy csalódásukat, megmagyarázza nékik, hogy éppen így van jól. Egyenesen ezt teszi. A tanítványok kétségbeesve beszélik el, milyen igazságtalanul ítélték halálra és feszítették keresztre a Mesterüket, s az ismeretlen harmadik pedig azt magyarázza nékik, hogy ennek éppen így kellett történnie. Örüljenek annak, hogy Jeruzsálemben nem Felszabadítóként fogadták, hanem latormódra a gyalázat fájára juttatták. Éppen így volt megírva felőle a prófétáknál. így lett igazán Izraelnek, sőt az egész bűnös embérvilágnak a Megváltója. Minden reményvesztett keresztyénhez így lép oda a feltámadott Krisztus. Az annyiszor hallott, de soha hittel nem fogadott, az annyiszor olvasott, de soha meg nem értett, a talán kívülről is tudott, de magunkra soha nem vonatkoztatott Igéből megmutatja, hogy így kell annak lenni. Törjön össze minden magunk-csinálta istenkép. Valljon szégyent és bukjék meg az általunk elképzelt megváltó. Jussunk csődbe minden magunk reménységével és magunk vallásosságával. A Bibliának a Krisztusa nem irígylésreméltó hatalmas, akinek a dicsőségében jó megfürödni, nem jótékony gazdag, akinek egyéb gvndja sincs, mint híveinek a dédelgetése, hanem az a megalázott és meggyalázott Názáreti, akinek rongy csőcselék köphetett az arcába, akit megfizetett zsoldosok gúnyolhattak, akit ellenkezés nélkül keresztre vonhattak. Az a megvert néma bárány, aki engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a keresztfának a haláláig. Ez az Isten Báránya a te Megváltód. Ne várd tőle, hogy földi jólétet nyújtson, ne kívánd, hogy a testedre szabott vallási igényeidet elégítse ki s problémamentes testi-lelki életet biztosítson számodra. Az sokkal kevesebbe került volna neki. Azt a világ fejedelme s az ő angyalai is biztosítják neked szívesen. Jézus azért jött, hogy a bűnödet elhordozza és veled Istent kiengesztelje. Ezt pedig megtette maradéktalanul. Éppen úgy, ahogy meg volt írva Mózestől kezdve a prófétákig. Borulj le ez előtt a véres, meggyalázott Názáreti előtt, mert ö a te Megváltód. Egyedül Ő tud segíteni rajtad. Vagy neked az a csalódás fáj, ami az új életedben, a golgotái áldozat hittel fogadása után ért? Engedd, hadd magyarázza tovább az írásokat a te feltámadott Megváltód. ígérte-e ö valaha is, hogy ez a világ szeretni fogja azokat, akik nem ebből a világból valók? Nemde búcsúleckéül is azt adta fel a tanítványoknak: „Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeÉLŐ VÍZ
