Élő Víz, 1950
1950-március / 7. szám
Félb emaradt megtérés (Máté 27: 1—5.) Nagyon jól ismerjük Júdás bűnét: a főpapoktól kapott 30 ezüst pénzért elárulta, felfegyverzett tömegnek kiszolgáltatta a Mesterét. Ez a bűne. I. Hogyan lett ebből megtérés? 1. Júdás akkor döbbent rá a bűnére, amikor meglátta annak következményét. Minden bizonnyal szemmel kísérte az elfogott Názá- retit és követte az eseményeket. Tudott a kihallgatásáról, ami Hannás és Kajafás, majd pedig a főtanács, a sanhedrin előtt folyt le. A főtanács kimondotta felette a halálos ítéletet és nyomban elvitték Poncius Pilátushoz, hogy kieszközöljék a halálos ítélet végrehajtását. Júdás nem gondolta, hogy ez lesz árulásának a következménye. Legalább kétszer látta már életveszedelemben Mesterét, s az mind a kétszer megmenekült. Egy alkalommal Názáretben egy hegyszakadéknak a szélére űzték, hogy onnan letaszítsák, Jézus azonban átment közöttük és eltávozott (Luk. 4:29—30). És senki nem árthatott* Néki. A másik eset Jeruzsálemben a templomudvaron történt, ahol köveket ragadtak, hogy Jézusra haj igái ják, de ő „elrejtőzködék és kiméne a templomból, átmenvén közöttük és ilyen módon eltávozék“ (Ján. 8:59). Miért nem cselekszik a Mester most is hasonlóképpen? Ha ö a Messiás, megtehetné. Júdás azt gondolta, hogy a gecsemánei elfogatás is egészen más kimenetelű lesz. A kezdet egész biztató volt. A fegyveres emberek Jézus egy szavára földre estek, végül mégis megkötözve kísérték el a Mestert. Júdás tovább reménykedhetett: majd a kihallgatás alkalmával megmutatja erejét a Názáreti. Ott fogja hagyni ítélő bíráit és senki nem mer utána menni. Ez sem történt meg. Ott áll bírái előtt védtelenül és tűri, hogy gúnyolják, arcul verjék és halált kiáltsanak reá. Már Pilátus előtt, a pogány helytartó előtt áll, aki sem Istent, sem embert nem ismer maga felett. Ez képes az ártatlant is kivégeztetni, amint azokkal a galileabeliekkel is kegyetlenül bánt el, akiknek a vérét az áldozatukkal elegyítette (Luk. 13:1). Ez a Názáretit sem fogja kímélni. A következmények kezdték kijózanítani Júdást a Sátán bűvöletéből. Kezdte látni árulásának a gyümölcsét. Mestere „feszítsd meg“-et kiáltó esztelen tömeg kezében van. És ő juttatta a kezükre, ő az árulója. Ö a gyilkosa. Bűnének a terhe szívére nehezedett. Kétségbeesés fojtogatta a torkát. Az addig kívánatos 30 ezüst most égetni kezdte a kezét. És a lelkét. Ártatlan vérnek az Ára. v A bűnnel minden bűnös így van. Az elkövetéskor csábítóan kívánatos. Észre se veszi az ember kockázatos és veszedelmes voltát. Legtöbbször csak a következmények láttán lesz döbbenetessé. Ha Júdás előre láthatta volna Mesterét véresre korbácsolva, töviskoronásan és csúfondáros tömeg közepette keresztre feszítve, akkor bizonyosan nem követte volna el tettét még 300 ezüstért sem. Így van a többi bűnnel is! Ha az első pohár szeszes ital tükrében felrémlenék a tönkre tett élet, a nyomorba döntött család s a szenvedély lerázhatatlan bilincse, akkor ürítetlen maradna az első pohár. — Ha az első bűnös tekintet előtt mintegy révületben elvonulhatna minden testi és lelki tisztátalanság, a szétdúlt házastársi közösség s az önútálatig menő lesüllyedés, akkor akár a szemek behunyása, vagy kivájása árán is visszatartanék az a tekintet. — Bárcsak más javainak első megkívánásakor megjelennék előttünk az állásvesztés, a börtön és a gyermekeink jövőjét is tönkretevő szégyen, akkor sokkal nagyobb tiszteletben tartanánk az enyém-tied törvényét. — De miért soroljuk tovább? Az első fölényes szónál nem látjuk még a kiálha- tatlan ember társtalanságát, a hitetlenség első kísértő gondolatainál még fogalmunk sincs az Isten nélküli élet sivár ürességéről és céltalanságáról. Egyetlen bűn elkövetésénél, vagy megfogamzásánál sem sejtjük a kárhozat rettenetességét. Mert nem csak Júdás árulásához, hanem minden bűnhöz magának a hazugság atyjának van köze. Minden vétek a Sátán megtévesztő kísértésére születik meg, s rendszerint csak a következményei mutatják meg teljes döbbenetességében. Jó, hogyha ismerjük a Gonosz módszerét és úgy hiszünk az ígéreteinek! 2. Amikor Júdás belátta és megbánta a vétkét, ezt nem is tartotta meg a maga titkának, hanem elment a főpapokhoz és a vénekhez és elmondta nékik: ,.Vétkeztem., hogy elárultam az ártatlan vért!“ Vétkesnek mondja magát és Jézust ártatlannak. Éppen azok előtt, akiknek elárulta Öt. Egészen szabályos bűnvallás. Pedig ez a bűnvallás egészen új megvilágításba helyezte Júdást a főpapok előtt. Én se vagyok a Názáreti ellensége. Ö ártatlan. Vétkeztem akkor, amikor összefogtam veletek Ellene. Ha ennek következményei vannak, kész vagyok vállalni azokat. Nem örülök a gyűlölőivel, hanem inkább szenvedek a híveivel. Ebben válik nyilvánvalóvá a bűn elviselhetetlensége. Amíg valaki hallgatni tud a bűnéről, addig még mindig azonosítja azt magával, melengeti és titkolja. A bűn igazi felismerése és elítélése ott kezdődik, amikor valaki idegen testnek érzi magában, halogatás nélkül napfényre hozza, kiveti magából, bármit is gondolnak mások. Te ismered-e a bűnvallásnak ezt a két szervét? Vált-e már elhordozhatatlanná a vétked? Vallottad-e már megsértett, megkárosított, megrágalmazott embertársad előtt bűnösnek magadat a néki ártó vétekben? Vagy te még mindig meg tudtál lenni a vétkeddel? Azt hiszed, hogy el lehet intézni megalázkodás, bűnvallás nélkül azt, ami miatt a felebarátodnak megtépett a becsülete, kevesebb a. kenyere, vagy ökölbe szorul a keze? — Akkor Júdás már jóval előtted járt. Ő már elhordozhata'tlannak érezte a bűnét és kitört belőle a teljes önelítélés: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért! 3. Júdás nemcsak a bűn megvallásáig jutott, hanem kész volt a jóvátételre is. Magához vette a 30 ezüstöt és visszavitte a főpapoknak: Itt van. Nem égetheti fo- váb a vérdíj a lelkemet. Ez a bűntől való szabadulásnak a második mozzanata. Ha nem érzek tovább közösséget a bűnnel, akkor a bűn származékaival, jövedelmével vagy előnyeivel sem érezhetek. Ez a tudat adta Zákeus ajkára is a meglepő szavakat: „Uram. imé vagyonomnak a felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe“ (Luk. 19: 8). Nem lehet megszabadulni a lopás terhétől úgy, hogy nálam maradjon a lopott holmi. Ha valamihez bűnös úton jutottál, mondj le róla, fosztsd meg magad tőle a bűnnel együtt. Különben a birtokodban maradt tárgy- gyal, a tovább élvezett előnnyel együtt megmarad és még jobban behálózik a bűnöd. Júdás a leghatározottabban le akart számolni a bűnével. Mikor a szörnyű következmények megmutatták a bűnét a maga igazi valóságában, visszavitte a 30 ezüstöt, és amikor a főpapok nem vették át tőle, odaszórta a lábuk elé. Mégis azt olvassuk felőle még ugyanebben a versben: „elmenvén felakasztá magát“. Í!LŐ Víz 5
