Élő Víz, 1950
1950-március / 7. szám
Kétségtelnül komolyan induló megtérés. Mégis ön- gyilkosságba vezetett. II. Mik lehetnek ennek a megtérésnek a hiányai? 1. Júdás azt gondolta, hogy vissza lehet csinálni a bűnt. Olyan szépen kitervelte, hogy ha ő azt fogja mondani a főpapoknak: tévedtem, akkor ők is más elhatározásra jutnak. Ha ő azt állítja most a Mesterről, hogy ártatlan, akkor azok se fogják elítélni. Visszaadja a 30 ezüstöt és visszakapja Mesterét. Nagyon tévedett. A főpapok szóba se állnak most már vele. Nekik csak addig kellett Júdás, amíg szándékuk megvalósításában segített. A Sátán nem azért buktat el valakit, hogy talpra is állítsa. Nem azért választ ki és használ fel eszközéül, hogy — ha meggondoljuk — ki is engedjen a kezéből és összedőljön minden terve. A Sátán nem olyan szerződő fél, aki felbomolni engedje a nagy csalafintasággal összeszerkesztett üzletet. „Mi közünk hozzá?“ —mondják a főpapok Júdásnak. A bűnnek vannak olyan fajtái, amelyeken világosan rajta van ennek a visszacsinálhatatlanságnak a bélyege. Az eljátszott tisztaság visszahozhatatlan. A tettenérés szégyenbélyegét nem lehet lemosni. A gyermekeim vallásának az eladására kötött egyezség felbonthatatlan. Ha azonban utána gondolunk a dolognak, kitűnik, hogy valójában minden bűn jóvátehetetlen. A megtörténtet nem lehet meg nem történtté tenni. A kimondott szót nem lehet visszaszívni. Az egyszer elmulasztott dolgot csak másnak a mulasztása árán lehet pótolni. Az idő kereke nem forog visszafelé. Minden szavunk, cselekedetünk, bármiféle magatartásunk egyszeriben múlttá, befejezetté, változtathatatlanná lesz. Nem lehet rajta igazítani, lehetetlen kijavítani, visszacsinálni. A bűnre egyetlen orvosság van: a bocsánat. Nekem már nincsen többé hatalmamban, de az a valaki, akit .megbántottam, megkárosítottam, beszennyeztem, semmisnek jelentheti ki az egészet. Olyan ez, mint amikor a hitelező széttépi az adóslevelet. És akkor nem áll fenn tovább a tartozás. A bocsánat is a vétkes tartozás elengedését, a fennálló követelések , elfelejtését, a megromlott viszony helyreállítását jelenti. ?. Csakhogy Júdás a bocsánatot rossz helyen kereste. Abban nem volt hiba, hogy Júdás a 30 ezüstöt a főpapokhoz vitte vissza. Az oda tartozott. Az is helyénvaló volt, hogy elmondta nekik, mennyire helytelenül cselekedett. Hiszen velük együtt követte el az árulást. Ártatlant juttattak a poroszlók kezére. Hadd tudják meg ők is. hogy az vétek volt. Csak nem lett volna szabad Júdásnak megelégednie a főpapok válaszával. A főpapok nagvon suta evangéliumot hirdettek Júdásnak: ..Mi közünk hozzá? Te lássad“. Ezzel Júdás csak a halálba mehetett. 3. Itt lesz egészen nyilvánvaló, hogy Júdás megtérése félbemaradt megtérés. Mennie kellett volna tovább. Talán még odaérhetett volna Pilátus palotája elé, ahol véresre korbácsolva, tövissel koronázva állott némán a Mestere. A főpapok és a vének szemenszedett hazug vádjai nem tudták védekezésre bírni, Pilátus gyáva viselkedésére egy arcizma sem mozdult. I)e ha Júdás átfurakodott volna a halált követelő tömegen és odahullott volna a megcsúfolt Király lábaihoz, akkor az egy bűnös megtérésén is kimondhatatlanul örvendező Atyának az elveszettek keresésére küldött Fia biztosan nem maradt volna néma. Ha Jézusnak a főpap előtti kihallgatáson a hamistanúk zagyva •>'ádjai s a gyáva szolganép köpései, pofonjai s botiitései között volt egy figyelmeztető, emlékeztető és szelíd tekintete a vele minden kapcsolatot eskiidözve és átkozódva tagadó egyik tanítvány számára, akkor egész bizonyosan Pilátus előtt is lett volna szava a bocsánatát kereső, áruló, másik tanítvány számára. Vagy ha Júdásnak olyan nehéz lett volna a terhe, hogy nem érte volna már ott a helytartó palotájában elárult Mesterét, mehetett volna még tovább is. Fel a vesztőhelyre, a Golgota ormára és hallhatta volna, hogy ez a Főpap imádságába foglalja még a gyilkosait is: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek!“ És tanúja lehetett volna, hogy a királyok Királya még a halála óráján is megnyitja a kegyelem országát a hozzáforduló rablógyilkos előtt. Ha Júdás odavonszolta volna magát szörnyű terhével a kereszt alá és átölelte volna a világ minden bűnéért ontott, engesztelő vértől pirosló, durva fát, akkor bizonyára az evangéliumok Jézusnak nyolc mondását jegyezték volna fel a keresztfái szenvedése idejéről. Jézus egész bizonyosan megbocsátott volna Júdásnak is. Csakhogy Júdás nem jutott el a kereszthez. Félbemaradt a megtérése, mert nem jutott el Jézushoz. Keresztfa helyett akasztófát keresett. Mert a félbemaradt megtérés csak halálra elegendő. III. Ma is van sok félbemaradt megtérés. 1. Félbemaradt mindenkinek a megtérése, aki arra épít, hogy a bűnt vissza lehet csinálni, helyre lehet hozni és el lehet simítani. S'okan döbbennek meg a_ bűnük következményétől és kezdenek el fogadkozni: soha többet ilyet nem csinálok, ezentúl jobban vigyázok magamra, stb. És be is következik valamilyen változás. A kirívóbb esetek elmaradnak s az elkövetett vétkek nagyon kellemetlen következményei lassan felejtődnek. Csakhogy szépülő életünk nem menti fel az előbbinek a rútságát s az elmaradó vétkek nem oldják fel az elkövetettek kárhozatos ítéletét. A bűnt nem lehet visszacsinálni. 2. Félbemaradt mindenkinek a megtérése, aki csak emberekkel rendeli a vétkeit. A puszta bűnvallás már maga is megkönnyebbüléssel jár. A teher mindig könnyebb, ha megosztom valakivel. A lélekgyógyászat egész gyógymódot épít fel erre a tapasztalatra és egyszerűen csak kibeszélteti a megterhelt lelkű pácienseket. A megbékélés mindig nagy feszültségeknek a feloldója. Zavartalan jóviszonyban lenni valakivel mindig kellemesebb, mint haragot tartani. Jóvátételre, helyreigazításra, megalázkodásra is sokszor hajlandók az emberek egymás felé s ezáltal folytonos kényelmetlenségérzettől, félelemtől szabadulnak meg. Kendőzetlen dolgok rendeződnek és mulasztások pótoltatnak és ezáltal is nyugodtabb a lelkiismeretünk. Csak azt ne felejtsük el, hogy a bűnben nem csupán emberekhez való viszonyunk romlott meg. Minden egyes vétkünk Istent is sérti. Sőt elsősorban Ö ellene irányul. Ezért az Ö kihagyásával nem is lehet igazában elrendezni. 3. Félbemaradt mindenkinek a megtérése, aki nem jutott el Jézus■ Krisztusig. Bűnbocsánat, szabadulás és új életnyerés csak a megfeszített és feltámadott Krisztus előtt történik. Aki Vele nem találkozik, vérének áldását nem veszi, az valójában még az emberi igyekezetnél, vágyódásnál, vagy próbálkozásnál tart. Ez pedig még mind testtől való és halál alá rekesztett. El kell jutni az élő Krisztusig. Hol keressed.? — Itt. a földön csak a hívők gyülekezetében — ami az ö teste — és a közöttünk hangzó bizonyságtételben — ami az Ö szava — lehet megtalálni- Az elsőszülöttek seregéről és egyházáról olvashatjuk a Zsidókhoz írt levélben, hogy náluk van az újszövetség közbenjárója, Jézus, és a meghintésnek vére, amely jobbat beszél, mint az Ábel vére (Zsid. 12: 23—24). Keresd azért a Krisztus népét és az ajkán hangzó evangéliumot. Amikor ott hallod a Krisztus nevében és engesztelő véréért bűneid bocsánatát, úgy hiheted, mintha Jézus maga mondaná. A hittel hirdetett evangéliumban kétség nélkül Vele találkozol. És akkor nem marad félbe a megtérésed. c> ÉLŐ VtZ
