Élő Víz, 1950
1950-március / 6. szám
rátok és barátnők között, a gyülekezet áldott alkalmain fordulsz meg, talán bizonyságtevő szolgálatban is állsz, ismered-e igazán Jézust? Lehet sokáig forgolódni az 0 társaságában a nélkül, hogy megismertük volna őt! Mit jelent Jézus igazi ismerete? 1. Az Atya ismerését. Jézus Krisztus nem valayni kis Isten, mellék-isten, hanem a Szentháromság-Isten egyik személye. Őbenne a földön is az oszthatatlan Szentháromság jelent meg. Szinte halmozza Jézus a kifejezéseket, váltogatja a formulákat, hogy megértesse valahogy ezt a titkot: „Én és az Atya egy vagyunk“. — „Én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van.“ — „A beszédeket nem magamtól mondom, hanem az Atya, aki énbennem lakik, cse- lekszi e dolgokat“ — „Aki engem látott, látta az Atyát.“ Pál apostol is azt írja: „őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg“ (Kol. 2:9). Jézus Krisztusban megjelent az Isten. Nem az embereknek kell kitalálni, elgondolni, hogy milyen lehet az Isten, hanem elég nézni Jézusra és ismerni Őt: így szeret az Isten, így könyörül a bűnösön, így bocsát meg, fogad magához és részesít az üdvösségben. ■— Jézus Krisztusban a távoli, hozzáférhetetlen Isten egészen közeljött, áthidalta a szakadékot, lerontotta a válaszfalat, odaajándékozva magát, az enyémmé lett. — A golgotái kereszten ez visszavonhatatlanná megtörtént s a hirdetett evangéliumban újra és újra valóságossá lesz az egyes ember számára. A Jézus vérén szerzett bűnbocsánatban Isten atyai keblére öleli tékozló gyermekeit és üzentjeikének az ajándékozásával bizonyossá tesz a felől, hogy Isten gyermekei vagyunk. Testvérem! Te ismered-e úgy Jézus Krisztust, hogy az ő önmaga-áldozásában az Atya utánad való vágyakozását, öt sebében az Atya kiengesztelödésének a pecsétjét s a kereszt evangéliumában az Atya teljes bocsánatát, keblére ölelését hiszed és birtokolod? A távoli, megfoghatatlan Isten közel jött-e hozzád a kereszt áldozatában annyira, hogy a Szentlélek biztatására ujjongva, boldogan mered néki mondani: Édesatyám?! Mert Jézus Krisztus ismerete ezt a felszabadult, teljes bizalmú isten- fiúságot, az Atyához kapcsolódó boldog gyermeki viszonyt jelenti. 2. Jézus Krisztusnak s általa az Atyának igazi ismerete pedig már itt a földön az örök élet kezdete. Jézus a főpapi imádságában mondotta: „Az az örök élét, hogy megismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust“ (János 17:3). — Amikor mi Jézus igazi megismerésében, hittel való elfogadásában Isten gyermekeivé leszünk (János 1:12), akkor nemcsak erre az életre szóló ajándékokat kapunk. Az Atyával és a Fiúval való közösség az örökkévalósággal kapcsol össze bennünket. Pál apostol mondja: „Ha pedig gyermekek vagyunk, örökösök is, örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak...“ (Rám. 8:17), vagy másutt: ,,... az ő irgalmasságából tartott meg minket .. ., hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint“ (Tit. 3: í—7). Jézus a kereszten legyőzte a halált s akkor amikor kegyelmet oszt, bűnbocsánatot ad, ebből a győzelméből részeltet bennnüket. A kegyelemből való igazság az utolsó ítéletkor is megáll. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van“ (János 3:36). Testvérem, ismered-e Jézus Krisztust ezzel az ismerettel? A megkegyelmezett bűnösnek az üdvösséget megragadó hitével? Az örök életnek már itteni ízlelésével? Mert Jézus Krisztus igazi ismerete azt jelenti: „Megvagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem követke- zendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban“ (Rom. 8:38 39). l<zzázti levél Beérseba, 1950. II. 13. Testvérem az Úr Jézusbanl Kedves Lapodat, az „Élő Viz“-et két helyről is kapom, és sok áldást áraszt itt Izráelben. Az elmúlt napokban néhány olyan esemény történt, amik — tudom —, Téged is fognak érdekelni. Az egyik az, hogy Schweitzer Albertról megjelent Izráel első újságjában egy gyönyörű cikk. Hasonló ahhoz, ami az „Élő Víz“- ben volt. Pár nappal ezután az egyik tel-avivi testvérnél zongoráztam magyar hívő énekeket, és az egyik testvér — aki nagyon szereti a komoly hívő zenét — boldogan kiált föl, hogy néki van egy Schweitzer'-lemeze, amely olyan, mint amit én játszom. Ezzel odamegy a gramofonos rádióhoz és bekapcsolva a rádiót, Schweitzer egyik gyönyörű számát halljuk, majd utána lemezekkel kísérve elmondják az ő nagyszerű munkáját, melyet Megváltójában, Jézusban vetett hittel végzett és végez. A másik hasonló eset szintén az újságból indult ki. „Bélpoklosok Izráelben" címmel egy őszinte újságíró arról írt, hogy micsoda szégyen az, hogy 27 zsidó és 8 arab bélpoklosát Iz- ráelnek — német evangélikus diakonisszák ápolják. „Nem tudom — írja cikkében —, hogy minek tulajdonítsam azt, hogy keresztyén ápolónők tudják csak magukat alávetni ilyen munkának. Úgy látom, hogy mindnyájan bevallhatjuk az Ő hitük győzelmét." Befejezésül így ír: „Most tehát felétek fordulok Izráel leányai, és izgatottan várom, hogy lesz-e 10Ö.... de ha 100 nem, legalább 10, habár így arcunkat a szégyentől a földre kell hajtanunk ,. de még arra is gondolok, hogy utoljára mielőtt letennétek az újságot kezetekből, bár nagyon restellem magam, de kimondom . . ., hogy lesz-e 1?“ E cikkre aztán én válaszoltam néki és többek között ezt ‘rtam: „Minden ember csak azon az úton mer elindulni, ahol látja, hogy már valaki járt rajta. Természetes, hogy Izráel leányai nem mernek a bélpoklosok közé menni, hisz Messiásukat, a Názáreti Jézust — Aki majdnem egész életét a bélpoklosok közt töltötte — nem ismerik. De hogy Izráel ápolóinak becsületét megmentsem, én ■—■ mint Ábrahám magvából való — jelentkezem közéjük —, de azt meg kell, hogy mondjam, hogy ehhez erőt nekem is ugyanaz a Jézus Krisztus ad, Aki adott a német evangélikus diakonissza ápolónőknek. Levelemre válasz még nem érkezett, de engem már az Úr elvezetett a betegek közé. Jeruzsálemben vannak egy elszigetelt helyen, 35-en összesen. Nagyon boldogok voltak, amikor az egyik beteg tangóharmonikáján magyar és héber hívő énekeket játszottam nekik. Betegségük borzalmas. A hús rothad el rajtuk. Egyiknek orra, másiknak ujjai hiányoznak, és nincs gyógyulás belőle. 120 évig is el lehet élni vele. Az egyik szegény bácsi 25 éve fekszik ugyßnazon a helyen. Egész fiatalok is vannak köztük. Nagyon-nagyon kérek minden drága testvéremet, akik olvassák e sorokat, hogy tusakodjanak és könyörögjenek ezekért a szegény betegekért, ápolóikért és zsidó orvosaikért. Azonkívül az egész Izráelért és az itteni hívő testvérekért könyörögjetek. Szepesi Mojse Tel-Aviv P. o. B. 4140. Israel. 4 ÉLŐ VtZ
