Élő Víz, 1950
1950-december / 27. szám
1900 ÉVES AZ EURÓPAI KERESZTYÉNSÉG 8. Á keresztyénség elterjedése Európában 6zárra appellált. Mint római polgárnak, joga volt ahhoz, hogy ügyét a császár elé terjessze. így azután őrizet alatt az első induló hajóval késő ősszel Rómába indították. A hajózásra alkalmatlan időben hajótörést is szenvedtek Málta szigeténél és csak a következő tavaszon érkeztek célhoz. Hogy mindez melyik esztendőben történt,j nehéz bizonyosan m#e-g4á!liapítan>i. (Valószínűleg 58. pünkösdjén esett fogságba, de hogy milyen sokáig tartották fogva Cézareában, arra vonatkozóan találgatásra vagyunk utalva. Rómába valószínűleg 61-ben érkezett meg, ahol két esztendeig, tehát 63-ig könnvű őrizet alatt nagy missziót teljesített a birodalom fővárosában. Eddig tart az apostolok cse'ekedeteről szóló könyv elbeszélése. A cézerai fogságban írta Pál a . filippii, majd a római fogságában az efezusi, a kolossei és a Filemonhoz írt levelet. Pál további útját és munkálkodását nagy mértékben a 19. évszázad homálya födi. Biztos történeti adataink egyáltalán nincsenek. Van még a bibliánkban három levél (I., II. Tim és Tit.), amelyek semmiképpen nem helyezhetők el az eddigi események sorában. Az ezekben a levelekben említésre kerülő utazási vonatkozások, valamint az előbbi levelektől sok tekintetben különböző gyülekezeti helyzet, problémasor és nyelvezet azt kell. hogy feltételezze, hogy Pál apostol végül is kiszabadult az első római fogságából és elindult a negyedik missziói útjára, járván Krétában, Milétosban, Efezusban, Troasban, Macedóniában, Korinthusban és Nikopoliban. Élete végén valószínűleg még régi vágya is beteljesedett és Hispániába is eljutott, amint azt Római Kelemen írja róla levelében: „Hétszer volt börtönbe zárva, száműzve, megkövezve az evangélium hirdetője napkelet és napnyugat földjén. Az isteni igazság tanítója az egész világon, egészen nyugat legszélső határáig.“ Ez újabb missziói útja után ismét fogságba került, amely azonban már sokkal szigorúbb volt, nem voltak mellette hűséges barátai, nem diktálhatott leveleket, hanem sokkal nehezebben juttathatta ki a kéréseit, intéseit és pásztori tanácsait. Lehetséges, hogy mindezeknek a börtönből kikerülő szóbeli üzeneteknek a későbbi írásbafoglalása a három levél. Ebből érthető azután a stílusbeli különbség is. Az evangéliurnhirdető útja végül is mártíromság.. gal fejeződött be, amikor is az élete odaadásával tett pecsétet mindarra, amit fáradtságot nem ismerve és tengernyi szenvedést vállalva hirdetett. Mártírhalála az óegyházi tradíció szerint Néró császár véres üldözései idején következett be. Egvidőben halt vértanúhalált Péter apostollal. Míg az előbbit Néró cirkuszában fejjel lefelé keresztrefeszítették, addig Pál apostolt, mint római polgárt, karddal szúrták le, valószínűleg a tengerpartra vezető Via Ostia mentén, a mostani Pál- bazilika helyén. Időpont tekintetében is csak feltevésekre vagyunk utalva. Ha a negyedik missziói út és a hispániai utazás megtörtént, akkor valószínűleg Krisztus után 67. lehet a halálának az esztendeje. Nagyon keveset mondanak az emberi szavak Pái missziói munkájának a méltatására. Csak gondoljunk arra, hogy mit veszítene a bibliánk az ő leveleinek az elhagyásával. Pedig ez még mind nem fejezi ki azt, hogy hogyan hódított volna a keresztyénség az ő áldozatos, lángoló és csodálatosan józan apostoli missziója nélkül. Azok az események, amelyeket az eddigi írásokban bővebben ismertettünk, kb. 10—12 hónapot jelentettek az európai misszió történetében. A Troasból Filippibe való áthajózás időpontját feltételezhetően Krisztus után 50 októberére tettük, s az athéni időzés 51 augusztusában történhetett. Szükségesnek tartjuk itt megjegyezni, hogy ezek nem kétséget kizáró bizonyossággal megál’apított időpontok. Az időszámításunk lerögzítése sokkal későbbi és bizonyos határkövet jelentő események időrendi elhelyezésében a kutatók véleménye nem teljesen egybehangzó. Éppen azért olvasóim könnyen találkozhatnak írásokkal, amelyek ezeket az eseményeket egy-két esztendővel korábbra vagy későbbre teszik. Ne lepődjenek meg rajta, ez csak abból származik, hogy az illető írók más időrendi beosztást fogadtak el munkájuk alapjául. A jubiláló keresztyénség az általunk is követett időrendi sorrendet látta a legvalószínűbbnek és azért beszéltek világszerte ebben az elmúló esztendőben az európai keresztyénség 1900. fordulójáról s rendezik meg 1951-ben Athénben az aeropágosi beszéd színhelyén a nagy jubi- láris ünnepségeket. Nem fejezhetjük be mégsem ezekre a nagy eseményekre emlékező igénytelen írásisorozatot anélkül, hogy legalább rövid pillantást ne vessünk Pál apostol további munkájára és a keresztyénség Európában való elterjedésére. A vértanúság felé A rövid athéni tartózkodást másfél esztendei korin- thusi munkálkodás követte (Csel. 18:1. 11). Korinthusi tartózkodása alatt kezdte meg Pál híressé vált levelezését, amely hamarosan nagy jelentőségre tett szert az európai misszióban. Ebből az időből két levele maradt fenn, mfhdkettőt Thessalonika gyülekezetének irta. Ko- rinthusból Pál Efezus érintésével Jeruzsálembe, majd a kiküldő gyülekezetbe, Antióchiába tért vissza. Ezzel végződött az európai misszió elindítását jelentő második missziói út. (Csel. 18:18—22.) A harmadik missziói út nagy eseménye a kéteszten- dős efezusi munkálkodás (Csel. 19:10). Nyilvánvalóan erre az időre esnek a galatákhoz írott levél és a fennmaradt első korinthusi levél. A második korinthusi levelet már Macedóniában írhatta Pái röviddel az Efezusból való elhajózása után. (Krisztus után 55, vagy 56-ban.) Hogy milyen sokáig tartózkodott Macedóniában, azt nehéz eldönteni. Valószínűleg megfordult Korinthusban, ahol három hónapot töltött. Nagy terveket forgatott a fejében, úgy ítélte meg, hogy már elég sokat munkálkodott a görögök között és további figyelme a latin világ felé fordult. Ugyan régi ígérete szerint még célhoz kellett juttatnia a jeruzsálemi gyülekezet szegényei számára gyűjtött adományokat, de amilyen hamar csak teheti, Rómába szeretne utazni és utána tovább Hispániába. Amíg ezek a nagy missziói tervek foglalkoztatják s Korinthus kikötővárosában. Kenkreában várnia kell a Siriába menő hajóra, újabb missziói útját előkészítendő, megírja a római levelet. Valószínűleg csak néhánv soros híradásra és üdvözletek tolmácsolására gondolt, azonban olyan gondolatsor sodrába került a levélíró, hogy a néhánysoros híradásból valóságos tanulmány lett, talán a legfontosabb levél, amit valaha is megírtak. Az Üjtestamentumban első helyre került Pál apostol levelei között. (Valószínűleg 58. tavaszán Krisztus után.) A római levél végén már kitűnik, hogy Pál nyugtalanságot érzett jeruzsálemi útja miatt. Nem is ok nélkül. Nem sokkal a megérkezése után pünkösdkor bement a jeruzsálemi templomba és hamarosan ráterelődött a gyűlölködő zsidók figyelme. Rárohantak és a római őrség parancsnokának kellett biztonságba helyeznie a megtámadott apostolt. A zsidók orgyilkossági szándéka és a római helytartó nyerészkedési számításai miatt késett ügyének a lezárása. Végül is .Pál a csáÉLŐ VÍZ Villámfény az éjszakában „A Síriában felragyogó villámfény szinte egvidőben világított be három nagy félszigetet: Kis-Azsiát, Görögországot és Itáliát. A fénynek a visszaverődése pedig a Földközi-tenger egész környékét beragyogta. Ilyen volt a keresztyénség első megjelenése.“ (Renan.) Tárgyunk szerint most nem foglalkozhatunk az evangélium ázsiai és afrikai első és nagyon rohamos térhódításával, 3
