Élő Víz, 1950
1950-december / 27. szám
kerül, amíg elkészítjük és elfogyasztjuk, mennyi idő és áldozat és mindez a testért. De aki csak a testének vetett ebben az évben, az a testéből arat veszedelmet, kárhozatot! Ne gondold, hogy a lelked igénytelenebb, mint a gyomrod! Vájjon hogy vetettél a telkednek? Egy buzgó templomjáró, ha minden templomi alkalomra elmegy, akkor is csak 100—150 ■ alkalommal táplálta a lelkét évente. Mi lenne a gyomroddal, életeddel, ha ennyiszer táplálkoztál volna az év folyamán? Testvér, az év végén vádolnak az elmulasztott igealkalmak. A bibliaórák, imaórák, amelyeket túlzásnak tartottál, az aligforgatott Biblia, a néhanapján sorrakerülö imc- elcsendesedésed, a családodban eddig még komolyan el nem kezdett háziáhítatok. Házad népének a hitben való járatlansága is téged vádol. Bizony, igaz a szép ének: „Már ifjan jó, ha a fejünket szépen a Jézus hu szívén nyugosztjuk el, s lelkünk a pásztorszóra ágy figyel.. Lám, egy egész év van mögötted és ezalatt hányszor nem volt ott a füled és a lelked, amikor szólt a pásztorszó a te szabadításodra! Háromszázhatvanöt nap nem nagyon sok idő, de ha gyermekeink ennyi időre megnémulnának, bizony a szedőknek nagyon nehezen telne el egy év. Vájjon, nem vagy te is évek óta néma gyermeke az Ürnak? Nem gondolod azt, hogy csak a papnak kell szólni Jézus örömhírét, mert ö tanult prédikálni és mert öt ezért fizetik. Nem erósebb-é a gyávaságod, mint Krisztus benned levő szerelmének a szorongatása? Az elmúlt evben is hány ember mellett és hányféle helyzetben kellett a mi Urunknak azt látnia, hogy te néma gyermeke vagy, aki szégyenled az ö evangéliumát. Pedig reád is bízott az Ür olyan lelkeket, akiket általad akar megmenteni, £s most vége egy évnek. Alkalmak múltak úgy el, hogy kegyelme magasztalása helyett kegyelme eltitkolásában éltél. Ezek az alkalmak talán soha sem jönnek többé vissza. Az elmúlt év utolsó napján hadd állítson az Ür szembe minket minden mi bűnünkkel és törvényszegésünkkel. Tegye velünk is azt, mint Jákobbal, a csalóval (I. Móz. 28:11—17). Mögötte a hazugságoknak, csalásoknak, szeretetlenségeknek sötét bűnei, előtte a hontalan ember teljes kilátástalansága. Álmában az Urat látja és ettől rettenetesen megijed és csak azt tudja dadogni: az Ür van ezen a helyen és én ezt nem tudtimt Teství em, rtm az a fétln.tt^s az elmúlt év sok bűnében, hogy megtörténtek, hanem az, hogy az Ür szemei előtt történtek, öelőtte voltunk, amikor a bűnre hallgattunk és mi ez nem is tudtuk, jelenlétét nem is vettük komolyan. Kiáltsuk Jákobbal; rettenetes dolog, hogy az Ürnak jelenlétében mi olyan sokszor zuhantunk a gonosz szolgaságába... Es ezt sokszor meg se fonto'tuk! Isten azonban Jákob számára valamilyen csodálatost is tartogat. Hiszen az ö szívét nem a halál, hanem az élet gondolata tölti be. A megnyílt égen át lajtorját nyújt le neki és angyalait küldi az elesett vándor megsegítésére. Testvérem, az év utolsó napján neked sem kell csak önmagadra nézned és a bűnvádak alatt el- alélnod. Szabad neked az elesettek nagy barátjára. Jézusra nézned. Jézusban minden elrontott életű Jákob számára megnyílik az ég és lenyúlik a mennye kincsekkel teli lajtorja, örülj hát, testvérem. Egy év végén és egy új év elején ez a csoda veled is megtörténhet. Megtapasztalhatod te is, hogy Jézus neked is megnyitja a mennyet és tied lesz valóságosan a menny sok kincse: Bűneid bocsánatát veszed... békességed, mint a nagy vizek békéje... örömöd fentröl táplált öröm...' le- és feljárnak hozzád az Ür angyalai, akik szolgálatodra, tested és lelked megvigyázására rendeltettek. Vándor testvérem, az év utolsó napján nézz hát szét magad körül. Ha magadba nézel, csak a csaló Jákobot látod, ha visszafelé nézel, a 365 napnak rengeteg bűnét, ha előre nézel, csak egy új évnek titokteli homályát látod. Milyen jó, hogy felfelé is nézhetünk, ahol Jézusban változatlanul nyitva az ég ajtaja és ahonnan alányúlik egészen Hozzánk a mindenre elegendő kegyelem lajtorjára. Nézz hát’ a megnyílt mennyre és lépjed át békességgel az új esztendő küszöbét.-Nincs más, ami úgy fölemel Nincs más, ami úgy fölemel, Ügy betölt fénylő örömmel, Es nincsen nagyobb boldogság. Mint amit Jézus Krisztus ád Hisz nem lelt békét a szivem. Se nyugtot, csendet semmiben, Míg mindent meg nem találtam Az örök égi barátban. A porból más föl nem emel. A gyenge erőt benne lel. Egy menedék van s az ott vár A közbenjáró Jézusnál. E csalárd világ, ha kísért, Más senki, semmi meg nem véd, Nem segít győzni bűn felett, Csak az, hogy Jézus így szeret. A bajban mellém más nem áll. Nem véd meg, ha jön a halál. A bánatban vigasztalást Csak Jézus közelsége ád. Hogy haza hozzá legyen út, Őt adta Isten: a Fiút. Egy, csak egy nyitott ajtó van A mennybe: szent halálában. 0, nincsen másban gyógyulás, Bűnt el nem töröl semmi más, Nem ment föl, ha ítélet ér: Csak az a kereszt, az a vér. 2 Nincs igazság, nincs bölcseség, Nincs tisztaság és nincs szentség. Egyedül benn, benne van: Csak a megváltó Jézusban, Es ha a halál ragad el, Ó, akkor békét csak az nyer, Menny öröme csak arra vár. Aki a Bárány nyomán jár, Finnből fordította Turmezei Erzsébet diakonissza testvér. Az eredeti- ének szerzője Johan Kahl (1721—1746). Dallama német, 1603-ból. |lő víz
