Élő Víz, 1950
1950-december / 27. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉL-IZACIÓ LAPJA VEGE megint parányi életünk egyik esztendejének. El lehet ezt intézni egy kézlegyintéssel, vagy zajos szilveszteri éjszakával és szédítő mámorral is. Aki azonban így tölti az év utolsó napját, az még nem fontolta meg, hogy Isten előtt milyen tvagy jelentőségű minden óránk, amit e földön töltünk és éppen ezért milyen sok felelősség terhel minket minden évben. Az ige szerint mindig Oelőtte élünk, mozgunk és vagyunk fCsel. 17 :28). Az év végén Isten népe elcsendesedik és először magába tekint, majd az irgalomnak forrására, Jézusra néz. Ebből a két tekintetből az következik, hogy az év végén felhalmozódik előttünk tengernyi vádoló bűnünk, de fel-' ragyog előttünk Jézus kegyelmes arca is. A következőkben magunkra nézünk, szemügyre t'évén az elmúlt év sok nyomorúságos bünterhét. Adjon az Or most nekünk eleven lelkiismeretet. Háromszázhatvanöt napot hánnyal kell megszoroznunk, hogy bűneink számát megközelítsük? A hétköznapok, ünnepnapok, pihenéssel, betegeskedéssel eltöltött napok mennyi bűnnel vádolnak? Családban és utcán, vonaton és munkahelyen hányszor estünk bele az ördög csapdájába? Bizony az elmúlt esztendő folyamán nem hiába leselkedett ajtónkban a Sátán. Nagy volt a sikere és mi az év végén nem számlálgatjuk vétkeink számát, hanem elismerjük: igazak Uram, a te ítéleteid és több a bűneink számla, mint a tenger fövénye és a mező dús füve. Háromszázhatvanöt nap alatt hányszor közelített meg a szabadító evangélium? Templomban, konferencián, házadban, lelkész és egyszerű egyháztagon keresztül, hányszor szólított meg Krisztus? Hívott a halálból az örökélctre. De tégedet az elmúlt év folyamán is meg- igézhetett a gonosz. Hol lázas munkával, hol henyéléssel, kedvetlenséggel és valahogy mindig közbejövő akadállyal becsapott téged, úgy, hogy nem fogadtad el hitel a bűnbocsánat örömhírét. Es lásd, testvér, a kegyelmi idő egy egész esztendejének — vége! Vigyázz, Jeruzsálem csak három kegyelmi évet kapott Jézustól! Mindennek rendelt ideje van és ezért a kegyelem ideje már jóval halálod előtt is lejárhat! Háromszázhatvanöt napon keresztül mennyire hiányoztak életünk fáján a jó gyümölcsök. Gyülmöcsfáink, szólóink, kerti veteményeink mind meghozták a maguk gyümölcsét, csak a mi életfánk termett savanyú vackort. Igéretteljes virágzása sokszor volt. Áldott alkalmak után magunk és mások is azt reméltük, hogy a lélek gyümölcsei bőségesek lesznek ezután nálunk. De ugye, testvérem. velem együtt úgy látod, hogy az elmuít évben is több volt a lomb és virág, mint a gyümölcs. HitvestárÉLÓ VÍZ 4 sunk, gyermekünk, szüléink, szomszédaink rokonaink és u gyülekezeti testvérek igen ritkán élvezhették jó gyümölcseinket. Eljött a tavasz, a nyár, sőt az ősz is, de a Lélek csak nagyritkán teremhette meg bennünk a szeretet, öröm, béketűrés, békesség, szívesség, jóság, hűség, szelídség és mértékletesség jó gyümöcseit. Es ami termett, az is gyorsan lehullott, a legkisebb szélre és rázkódásra, mint a férges gyümölcs. Most egy egész gyümölcstermő évnek vége és mi szegényebbé lettünk. Mer( semmi sem szegényít meg úgy, mint a lélek rossz gyümölcstermése, amikor lerongyolódunk szeretet, békesség, öröm és szelídség dolgában ... Háromszázhatvanöt nap alatt mennyit aggodalmaskodtunk. Télen a nyjárra gondolva, nyáron a téltől félve Bizony aggodalmaskodással próbáltuk megnövelni termetünket, helyzetünket, bevételeinket és egészségünket. Bizalmatlanságunkkal, csiiggedéseinkkel mennyit szomnrí- toituk Urunkat. Hányszor nem láttuk jónak azt, ahogyan 0 fogja kezében életünk és az egész világ kormány kerekét, azt gondolván, hogy mi sokkal jobban elvezetnénk életünk hajóját. Hányszor kellett elmondania Urunknak az elmúlt év folyamán a mi gyávaságaink miatt: „Oh, hitetlen nemzetség, meddig szenvedlek még titeket?’’ Háromszázhatvanöt napig vájjon melyik katonát tűrték volna meg a kaszárnyában, ha olyan engedetlen és süket a parancsra, mint amilyenek mi voltunk az Ür beszéde hallatára és az év folyamán? Az az Ür hozzánk szóló rendelkezése, hogy rendezzük el életünket hamar, amíg az úton vagyunk, mert még az éjjel kivághat az élők földjéből (Mt. 5:25). Nem mondhatod, hogy hirtelen meglepett az év vége, a számadás napja, mert löbbszáz nap előzte meg az év utolsó napját és most mégis úgy vagy az úton, hogy sok mindent nem rendeztél el az Ür rendelkezése szerint. Talán van olyan haragosod, akinek még mindig nem tudtál megbocsátani. Hazugságok várnak tisztázásra, idegen holmik visszaadásra, megítélt, parázna kapcsolatok várnak teljes felszámolásra és egyéb, Isten által megfedett, általad pedig tudván-tudott bűnök várnak arra. hogy félrelökd a megkísértő, kedv.esen csábító bűnt. Mennyi rendetlenség a családi életen belül, hát még a pénzügyeinkben, a tartozásokban és az Ür dolgaiban való fösvénységekben. Mekkora kuszaság van az ilyesmi miatt az életünkben. A rendezésre adott drága időből pedig íme, egy egész év eltelt megint... Háromszázhatvanöt nap alatt mennyi féltő gonddal vettük körül testünket. Ha csak napi három étkezést számítunk, az is 1095 alkalom. És mennyi időt vesz mindez igénybe. Amíg megszerezzük a reávalót, amíg házhoz 1 VI. évfolyam, 27. sz. - 1950 december 31
