Élő Víz, 1950
1950-november / 23. szám
a nem sokkal előbb börtön fenekére lökött foglyok előtt: „Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözöljek?" Ilyesmi mindig akkor történik, amikor valaki Isten elé kerül. És ez megtörténik akkor is, ha egy pogány város börtönőre kerül Isten szent színe elé. Valóságossá lesz a kárhozat és a szív mélyéből tör fel a szabadulás vágya. Pál és Silás előtt egy önhitt, fölényes, hatalmaskodó pogány világ szívbéli rettenete tárul fel. Egy kis földrengés elég ahhoz, hogy összedöntse minden magabiztosságát és leleplezze tanácstalanságát. Hát nincs-e itt égető nagy szükség a Krisztus evangéliumára? Hígyj az Úr Jézus Krisztusban ... Pál és Silás nem haboztak a felett, hogy vájjon alkalmas-e ez a hely és ez az idő az üdvösség útjának a hirdetésére. Még csak arra sem gondoltak, hogy most) itt van az ideje annak, hogy a töm- löctartóval beláttassák a kegyetlen bánásmód igazságtalanságát. Nincs bennük semmi vonakodás vagy fenntartás. Készek azon nyomban éjfélkor, a börtön fenekén a tömlöctartójuknak hirdetni az evangéliumot: „Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe!" így indul harcra a keresztyénség a pogányság ellen. Nem hányja szemére az elutasítást, nem tartja emlékezetben a jogtalan hántásokat, hanem keserűség nélkül a szolgálat teljes készségével mutatja meg az üdvösség útját. Vájjon van-e legyőzhetetlen akadály az ilyen hódítás előtt? A teljes kegyelmet, az elkészített váltságot hirdetik Pálék a pogányoknak is. Jézus Krisztusban, az ő megváltói személyében és művében készen van az üdvösség mindenkinek: görögnek, rómainak, barbár zsoldosnak, véreskezű tömlöctar- tónak is. Nem kell semmit cselekedned. Fogadd hittel, és a tied. Jöhet-e ennél közelebbre az üdvösség? Lehet-e ennél biztatóbb a váltság? Lehet-e ellenállni ilyen nagy szeretetnek? Nem csoda, hogy azon a mozgalmas éjszakán még keresztelés is történt a börtön udvarán. Még hozzá nem is csak egy embert, hanem egy egész családot mosott meg a bűntől tisztító váltságvér és szült úíonnan a megelevenítő Lélek. Az előbb még megbilincselt rabok megmosdatva, bekötözött sebekkel az Úr Jézus Krisztus igéit hirdetik a kérdésekből kifogyni nem akaró családnak. Feltetszett a hajnal Európa pogány éjszakájában. Egy családban már eltűnt a félelem és a rettegés s minden szívet csodálatos békesség és öröm töltött meg. Hittek az Istennek. Megszégyenült bírák. Réggel jöttével ragyogó arccal újságolja a töm- löctartó Pálnak és társának a jó hírt: „A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kímenvén, menjetek el békességgel!" Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor Pál közel se ölvan lelkesedéssel fogadta ezt a hírt. mint várni lehetett volna, hanem egészen elkomolyodott arccal mondta: „Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöcbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgv; hanem jöjjenek ők maguk és vezessenek ki minket." Vájjon miért lett Pál egyszerre olyan kényes a becsületére? Félt volna attól a tömegtől, amely előző nap rárohant és a főtérre taszigálta? Kedve télt volna a bírák megalázásában? Mindez távol volt Pál apostoltól. Itt azonban az evangélium ügyéről, a Filippiben visszamaradó, induló keresztyén gyülekezetről volt szó. Senki ne gyalázhassa a fi- lippi keresztyéneket, hogy jött-ment csavargók el- bolondítottjai, hogy az evangélium olyanoktól származik, akiket megfenyítettek és kitoloncoltak a városból. Pál és Silás nem vágyott arra, hogy emberektől vegyen tisztességet, de itt az induló misz- sziói munkának volt szüksége elégtételre. Még pedig a hathatósabb folytatódás érdekében. Elképzelhetjük a bírák meglepetését és rémületét, amikor megkapták Pál feleletét. Ki gondolta volna arról a két zsidóról, hogy római polgárok. Ez az eset könnyen hivatalukba kerülhet. Római polgárt nem volt szabad megvesszőzni. Börtönbe vetni is csak előzetes bírósági eljárás után. Amilyen méltóságteljesen adták ki még előző napon a római jog védelmében a megvesszőzési parancsot, most olyan nagy alázatossággal siettek a börtönbe, hogy megkövessék Pált és Silást és „meg- kérlelék őket: és kivezetvén kérék őket, hogy menjenek ki a városból". Most a bírák kerültek a vádlottak padjára: teljességgel ki voltak szolgáltatva a rabjaiknak. így szégyenültek meg a birodalom jogrendjének önhitt képviselői az evangélium egyszerű szolgái előtt. Tovább nyugat felé. A börtönből kiszabadulva Pál és Silás elmentek Lidia házához, ahol már egy kis gyülekezetei találtak. Bizonyára ott vártak rájuk Timotheus és Lukács is, akiket görög származásuk oltalmazott meg a nép gyűlöletétől. Míg Pál, Silás és Timotheus útrakészülődtek, Lukácsot hagyták hátra a gyülekezet gondozására, biztató és erősítő szavakat intézvén a testvérekhez, hogy teljes bátorsággal hirdessék az evangéliumot, meg nem hátrálva a nehézségek, hántások és üldözések elől. Hamar ütött a búcsú órája. Pál és társai indultak. Nem visszafelé a tengeren át Troásba, hanem tovább nyugat felé. Filippi városa a Via Eg- natia, híres hadiút keleti végén volt. Ez úttal keletről jövő vándorok léptek rá, akik a virradatot, a hajnalt, a „naptámadatot" hozták Európa népeinek. Mindez Krisztus születése után az 50. őszön történt. Filippibe valószínűleg októberben érkeztek és néhány heti tartózkodás után, a tél közeledtekor folytatták útjukat nyugat felé. Éppen most van 1900 esztendeje. A nagy érdeklődésre való tekintettel még november hónapban is kedvezményes áron, 50 forintért és részletfizetésre kaphatják az Élő Víz előfizetői Karner Károly: TESTTÉ TETT IGE című JÁNOS EVANGÉLIUMA- MAGYARÁZATÁT. Megrendelhető az 53064. Számú Élő Víz Bpest csekkszámláján az első részlet, 25.— Ft beküldésével, amikor a könyvet azonnal küldjük. A másik két részlet (15 + 10 Ft) december, illetve januárban folyósítandó. \ ÉLŐ VÍZ
