Élő Víz, 1950
1950-október / 21. szám
tyóneit is meghívták) már aligha akadt volna,elég nagy hely az egyetem többholdas területén. Ezeket egy nagy fedett arénában tartották, amelyet ugyancsak „Colos- seum“-nak hívtak. Mint közel két évezreddel ezelőtt hasonnevű római párjában, most ebben az épületben hangzott fel estéről-estére a bizonyságtevés: „Jézus Krisztus tanítómesterünk és Urunk!"“ Amikor testvérek találkoznak. Amikor első ízben sereglettek össze a világ minden tájáról egybegyűlt keresztyén nevelők, valahogy feltámadt mindenkinek a szívében egy gondolat: „Vájjon eggyé tudunk-e kovácsolódni az itt töltendő hét alatt?“ E félelem azonban hamar eloszlott. Csakhamar itt is, amott is régi barátok bukkantak fel, akik nagy lelkesedéssel üdvözölték egymást. Fiatalok, akik résztvettek a háborúutáni évek ökuménikus munkájában, akik Lund- ban, Oslóban, Amszterdamban vagy más nemzetközi keresztyén konferenciákon ráznák meg utoljára egymás kezét, boldogan kérdezték egymástól: ,,Mi újság nálatok az Aranyparton?“ — „Hogy áll Isten országának az ügye Indonéziában?“ — „Terjed-e az Ige világossága Egyiptomban?“ — „Mennyire jutottatok a lelki és anyagi újjáépítéssel Finnországban?“ — „Hát nálatok Minneso tában sikeriil-e az ifjúságot Krisztus számára megnyerni? Bizony, az ökuménikus mozgalmak sok más eredményei mellett ott sorakozik az az örvendetes tény is, hogy a világ keresztyén fiataljai között sokan vannak olyanok, akik nem csak hallomásból, hanem személyesen is ismerik egymást. Különösen testvériessé vált a hangulat augusztus 14-én, hétfőn este. Ezen a meleg nyári estén az egyes hit vallási csoportok külön találkoztak, hogy közelebbről megismerjék egymást, hiszen ugyanazon drága örökség birtokosai. Az evangélikusok egy messzi külváros nemrég épült kis evangélikus templomában találkoztak. Boldog örömmel üdvözölte a fiatal dánszármazású lelkész a 300 főt számláló gyülekezetét, majd pedig egy new-yorki svédszórmazású amerikai lelkész rövid igehirdetésben tolmácsolta a megjelenteknek Isten üzenetét. Utána mindenkit bemutattak és örömmel vették a megjelentek tudomásul, hogy a világ legtöbb evangéli- kus egyházának képviselői jelen vannak, pedig a napközi nagy forgatagban, a megbeszélések során sokszor azt a benyomást nyerte a tájékozatlan szemlélő, mintha evangélikus résztvevő alig lenne azokon jelen: Luther örököseinek az ökuménikus mozgalmakban jólismert alázatossága és szerénysége itt is megmutatkozott. Ezután beszámolók hangzottak el az egyes evangélikus egyházak munkájáról. Egy alacsony madagaszkári evangélikus tanító tört angolsággal számolt be arrot a hatalmas ébredésről, mely végigszánt e nagy sziget evangélikusai között. Egy keletberlini vallástanárnő boldogan tett bizonyságot az ifjúság Krisztushoz való ragaszkodásáról. Egy japán teológus hívta a világ evan- gélikusságának a misszionáriusait hazájába, ahol nagy kapu nyílt meg az Evangélium számára. India kiküldöttje hasonló dolgot emlegetett. Délafrika képviselője beszámolt arról, hogy az evangélikus misszionáriusok mennyire elölj árnak a faji megkülönböztetés elleni .harcban. Gulin tampere-i fi^nn püspök erőteljes szavakkal szólott arról, hogy a szenvedések között mennyire megtapasztalta a finn nép Isten hatalmát. Egy Palesztinái arab evangélikus lelkészjelölt arról beszélt, hogy a pogány arabokat hogyan nyeri meg Krisztusnak az evan- gélikusság világszervezetén keresztül munkálkodó szeretető. Kastlund Ake svéd lelkész, aki két évvel ezelőtt Magyarországon is járt és jól ismeri a kelet- és déleurópai kisebbségben élő evangélikus egyházat, megható módon jelentette ki: „Közöttük járva ismertem meg, hogy dicsőséges dolog evangélikusnak lenni, amelyért még keresztet is örömmel kell viselnünk!“ Nem csoda azután, hogy már éjfél felé járt az idő. amikor a soknyelven, de egyszíwel énekelt záróének dallama, az „Erős vár a mi Istenünk“ csodaszép melódiája fogta közösségbe az Evangélium központjának sok országban élő fáklyahordozóit. Az elvégzett munka. Már kora reggel megtöltötték e közel egy milliós város utcáit a találkozó résztvevői. Jegyzetfüzetekkel, a konferencia programmjával a hónuk alatt csoportjaik gyülekezőhelyeire igyekeztek, ahol elsősorban is reggeli istentiszteleteken vettek részt. Ezeket mindennap más vezette, a váltakozó imádságokat szintén mindig másmás nemzet keresztyénéinek az imakincséből válogatták össze. Utána négy főcsoport külön-külön előadásokat hallgatott meg, amelyeket tartalmas megbeszélés követett. Az első csoport általános kereszyén neveléssel, a második gyermekek nevelésével, a harmadik ifjúsági munkával, a negyedik a felnőttek nevelésével foglalkozott, Kiváló előadók tartották a bevezető előadásokat, közöttük láthattuk a magyarul is beszélő és hazánkban is járt finn theológiai tanárt, Voipio professzori. Jung Emanuelt Svájcból, akinek módszertani könyvét Magyarország legtöbb vasárnapi iskolai vezetője jól ismeri, Miss Frazert, az ökuménikus ifjúsági munka lelkes vezetőjét és másokat. Igen nagy hatást tett Dr Visser't Hooft-nak, az Egyházak Világtanácsa főtitkárának az előadása, aki azokról a, veszedelmekről beszélt, amelyek a keresztyén nevelést ma fenyegetik. Az ú. n. „ifjú egyházak“ között egy új szinkretizmus jelei kezdeuek feltűnni. Ennek jelét Indiában látta, ahol képek kerültek forgalomba, amelyen Gandhi van a középpontban, körülvéve Buddha. Krisna és Jézus alakjával. Más országokban egy világnézettel való összeötvöződés veszélye fenyegeti a sajátos evangéliumi üzenetet. Végül nyugaton a keresztyénség elpolgárosodása, veszélytelensége, a ,.siker-keresztyénség“ képezi a legnagyobb akadályát az igazi keresztyén nevelői munkának: a Jézus Krisztus urasága felől való bizonyságtételnek. Bizonyára nem maradt hatás nélkül az ökuménikus mozgalom egyik legfőbb vigyázójának az intő szava. Délután módszertani kérdésekről folytak megbeszélések és sok• vallásos filmet mutattak be. Osztatlan sikert aratott az a szén színes film, amelyet indiai keresztyén diákok készítettek, és. amelyek Jézus életét, legszebb példázatait — ígv a tékozló fiút — mutatják be indiai kör- nvezetben. Sok missziói tárgyú film készült az utóbbi időkben. A legszebbek egyike volt az amerikai Egyesült Lutheránus Egyház férfiszövetsége által Japánban készített film, amelynek „Fudzsita, az árvagyerek“ a címe, Érdekes kísérletek történtek a természettudósok és theo- lógusok együttes munkája révén: a világ keletkezésének a filmrevételével. A felvételeket Kalifornia egyik hatalmas csillagvizsgálójában készítették. Voltak kiállítások is, amelyek egyrészt az egyes nemzetek keresztyén nevelői munkájáról számoltak be, másrészt bemutatták a különböző korcsoportok tanítása közben felhasználható anyagokat. Ki voltak állítva a különböző nyelvekre lefordított bibliák, és a kiállításon írta alá mindenki azt az emlékkönyvet, amelyet a konferencia a kínai keresztyén nevelőknek fog elküldeni, ugyanis Kínát nem kéviSelték közvetlenül onnan jött delegátusok, csupán külföldön ösztöndíjjal tanuló diákok. Az aláírásért mindenkinek egy Jelenések kv. 1. 3. felirtú kínai szalagot adtak. Egyik nap Dr. Tlomringhausen professzor, a princ- toni reformtáus egyetem hazánkban is járt professzora tartott igen érdekes beszámolót a keresztyén nevelés világhelyzetéről, amelyet részletes 1 megbeszélés követett. Krisztusban nincs Kelet vagy Nyugat! E sokféle benyomás ellenére mégis egyetértettek a megjelentek abban, hogy a „Colosseumában tartott esti közös összejövetelek képezték a világgyűlés fénypontjait. Ahogy beléptünk esténként ebbe a nagy arénába, meleg érzések járták--ftt szívünket. A világ keresztyénségének a legszebb melódiái hangzottak fel a résztvevőkből toborzott énekkar ajkán, amelyet az oslói Keresztyén Ifjúsági Világtalálkozóról jólismert karmester. Miller anm rikai református lelkész vezényelt oly szaktudással, hogy az énekkar az utolsó nap Bach csodaszép koráljait és Händel „Halleluja kórus“-át is kifogástalanul énekelte. Ugyancsak Miller lelkész vezette a sokszor többször tízezer főt számláló hallgatóság énekét is. A Jionferepcia esti gyűlései mindennap a „Felséges Jézus“ eléneklésé- vel kezdődtek, amely máris az ökuménikus mozgalmak egyik himnuszává vált. ' ‘ A első etde az öt világrész egy-egy képviselője tett bizonyságot arról, hogy mit jelent számukra Krisztus. Különösen megható volt egy nagyhajú feketebőrű metboélő vtz 3
