Élő Víz, 1950
1950-szeptember / 20. szám
tományokban hirdessék az evangéliumot. Ázsiában azonban bezárulnak előttük az ajtók. Városok mellett kellett elhaladníok, ahová nem térhettek be az evangélium hirdetésére. Isten Lelke sürgette, hajtotta őket tovább nyugat félé. És most ott állanak Kelet határán. Előttük a tenger kékje, s azon túl az ismeretlen távoli világ. Nem maradt sokáig ismeretlen. A legelső éjszakán követ érkezik hozzájuk a tengeren túlról. Pál előtt látásban megjelenik egy görög férfi. Kérés, könyörgés van a tekintetében, segélykiáltás az ajkán: „Jer által Macedóniába, és légy segítségül nékünk!" A tengeren túl gazdag, művelt és hatalmas világ volt. A görög költők verseit, a filozófusok böl- cseségét, a rétorok szónoklatait ismerték Ázsiában is Vallás is volt nagyon sokféle. Kiépített erkölcsrendszerektől kezdve az emberhez nagyon közelálló hőskultuszokon, a természet erőinek a megszemélyesítésén át egészen a titokzatos misztérium- vallásokig mindenféle. A hatalom is nyugaton székelt. A fegyveres katonák arról jöttek, és a provinciák adóját arrafelé vitték. Ott bizonyára meg lehetett minden, ami az embereket boldoggá és megelégedetté tehette. És most mégis annak a világnak a képviselője kiált segítségért Kelet fiához. Pál ebben a látásban értette meg, hogy miért kísérte őket útjukon a Szentlélek tiltakozása, amikor valahol meg akartak állni bizonyságtételre. A tengerentúli világ várta őket. Az erős, a gazdag, a művelt nyugaton, a nagy birodalom középpontjában is kínlódik, sóvárog a lélek Krisztus ismerete nélkül. Tudta nagyon jól, hogy nem rájuk, szürke vándorokra van szüksége Európa népének, hanem a Megváltójukra. És tudta azt is, hogy az ő Megváltójukban megvan minden, ami görögökön, rómaiakon, Európa minden népén valóban segíteni tud. Késlekedés nélkül hajóra szállt társaival együtt, hogy elvigye az evangéliumot az utána só- várgóknak. Hogyan ünnepelünk? . 1900 év telt el azóta. Mi, ennek a missziónak megáldottai, nem állhatunk meg csupán a hangulatos ünnepléssel ennél a dátumnál, hanem az emlékezés lámpásánál vizsgáljuk meg magunkat, megbecsültük-e és kamatoztattuk-e az akkor kapott ajándékot. Tudatában vagyunk-e annak, hogy mit köszönhetünk a négy vándor megbízójának, Jézus Krisztusnak? Tizenkilenc évszázad alatt hány léleknek lett öröme, szabadulása, üdvössége az akkor kapott evangélium? Mennyi szeretet, áldozatos szolgálat, igazság és megtisztított élet áradt azóta az Európa földjén járó élő Krisztusból? Továbbadtuk-e boldogan a kapott kincset más rzükölködők meggazdagodására? Vagy a mi fülünkbe hiába csengett ismételten a pogányság segélykiáltása? Sőt még a mi földrészünkön is hasztalan integet a Krisztus-nélküliek sóvárgása? A lélek nagy ínségére ma sincs más megoldás, mint a keresztfán szerzett bűnbocsánat és a Szentlélek munkálta életújulás, Istennel a Krisztusban való megbékülés. Tizenkilenc évszázad határkövénél teljék meg hálával a szívünk és vegyük magunkra a kapott: ajándék kötelezését, még teljesebb megvalósításra és hiány nélküli továbbadásra. Az Űrtói lett ez Három évvel ezelőtt Gyenesdiá- son főiskolások előtt hangzott el Istennek á hívása, amellyel iszákos felebarátaink mentésére szólított meg egyeseket. Akkor ez a hívás csak imádságot kért. Rövidesen nyilvánvalóvá lett, hogy az imádságot a tényleges szolgálattól elválasztani nem lehet. Ezen a ponton az első jelentkezők megtorpantak. Ma egy sincs közülük az Iszákosmentő Misszió munkásai között. Ezek az elsők talán már nem is gondolnak a munkára. Bizonyára már el is felejtették első imádságaikat, amiket pedig Isten meghallgatott, mert Isten azóta adott helyettük hűséges munkásokat és ezek előtt feltárta az aratásra érett fehér mezőket. Isten a három év alatt az Iszákosmentő Misszió munkájával kapcsolatban igen áldott tapasztalatokat adott. így elsősorban azt, hogy iszákos felebarátaink közül nagyon sokan komolyan keresik a szabadulást. Sokan vágyódnak a szabadulás után, csak még a maguk erejében, vagy valamilyen más segítségben reménykednek. Sokan nem látják a bűnt az iszákosság- ban, de még ezek is felfigyelnek, amikor hallják a szabadulás lehetőségéről és valóságáról Isten üzenetét. Cinikus gúny és fölényeskedés mögött is ott van a be nem vallott szabadulni akarás. Sokan megtalálták Jézus Krisztusban a szabadulást. Áldott bizonyságtevői Uruknak. Áldott szolgálatokat végeznek megkötözött felebarátaik között. Megszabadulásukat rendbejött családi életek, rendes munkába állás, az életüket kísérő nyomor megszűnése követi. Ők Krisztusban a kegyelmet fogadták el és így szabadultak meg az íszákosságtól és az ezzel együtt járó bűnfertőből. Sokan vannak a visszaesők. Ez a tény még hívő testvéreknél is Isten munkájának helytelen megítélését hozta létre és a Misszió munkájának a gáncsolását. Mintha AZ ISZÁKOSMENTÖ MISSZIÓ . ALKALMAI: Minden szerdán este 7 órakor evangélizáló bibliaóra. Minden szombaton este 7 órakor hitmélyítő bibliaóra. Színhelye; VIII., Salétrom-utca 5. Ref. gyülekezeti ház. Legközelebbi konferencia Gyenesdiáson november 15—19. a keresztyén ember életében a bűnbe való visszaesés soha, de soha elő nem fordulna. De ezeket a testvéreinket is jellemzi, hogy bár leverte őket a Sátán, de mégsem maradtak leverve. Újból felkeltek. Isten megmutatta, hogy a bűn legmélyebb fertőjébe süllyedt számára is van Krisztusban szabadulás. Megláttuk a bűn erejét és hatalmát, de azt is, hogy a magát elesettségében teljesen menthetetlennek tartó számára is kész a sza- badítás. Isten a hit harcának valóságos megharcolására hívta el a Misszió minden egyes munkását. Nyomorúság, a bűn mélysége, a rideg visszautasítás, az elszomorító visz- szaesés, mind hitünket tette próbára. E harcok közepette tapasztaltuk meg az imádság erejét, a tusakodó Istennek békét nem hagyó, Isten ígéreteit igénylő és azokra biztosan építő imádság hatalmát. Mindez nyilvánvalóvá tette, hogy az Iszákosmentő Misszió munkája nem az emberi akarások munkája, csak az Élet Urával való teljes közösségben, az Ő dicsőségére végezhető. A fóti konferencia áldásosán mutatta meg, hogy mindent az Úr végzett és egyedül Övé a dicsőség. 6 ÉLŐ VÍZ
