Élő Víz, 1950
1950-szeptember / 20. szám
nem az övék! Békességet kapták, a bűnbocsánat öröme, Isten áldó kegyelme körülveszi őket. Látják, hogy többr jük van másoknál és ezt erősen hang sül yozzáik is! De sohasem engedték magukat odáig vezetni Isten Leikétől, hogy életüket valóban halálba adják. Lesújtóan igaz róluk, hogy „mindenki a maga hasznát keresi“ (Fii, 2:21). Jogaikhoz görcsösen ragaszkodnak, igazukat erősen védik, megbecsülést várnak a világtól. Hol látszik itt meg Jézus élete? Bizonyságtételükből is mindig ez a szó hangzik ki: Én! Én! Én! Az ilyen élet csak a rothadás szagát árasztja az élet illata helyet. Ezért Jézus neve elveszti köztünk igazi erejét. Az emberek csalódottan fordulnak el: Ezek sem jobbak másnál! Hány hívő szívében marad meg a versengés, az ítélkezés lelkülete? Ezért van az is, hogy olyan kevés igazi közösség alakulhat és nem jöhet létre a hívők egysége! Sokkal kényelmesebb önmaguknak élni. Milyen kellemetlen, ha beleszólnak az ember dolgaiba, talán anyagiakban is. Hány hívő van, aki rendszeresen odaadja legalább a tizedet az Isten országa céljára? Isten ígéretet ad az ilyeneknek 1Malakiás 3: 10), de nekik kellemesebbek az olyan ígéretek, amik anyagi nyereséget, nem veszteséget jelentenek. Vannak „hívők“, akik .nyugodtan bevásárolnak drága holmikat a nélkül, hogy eszükbe jutna, vájjon nem szánná-e Isten ezt a pénzt másra? Talán valakinek, akinek a legszükségesebb is hiányzik. Szívesen feláldozzák az Istennek váló engedelmességet azért a jó érzésért, hogy ha rájuk néznek akárcsak idegen emberek is, elégedett vagy irigykedő szemmel állapítsák meg: „Csinos“. Jaj, ha valamelyik testvér szólni találna ezért. De sokkal jobban megneveltük már egymást, minthogy valaki ilyet mondani merne. Vannak, akik irtóznak még a gondolatától is annak, hogy valamiről lemondjanak, ami kényelmükhöz vagy az élettel kapcsolatos igényeikhez tartozik. Aztán hogy állunk az idővel? Van-e szabad időnk, ha az Űr szolgálatáról van szó? Talán évek óta pókhálós a templom, homályosak az ablakok, fel kellene súrolni a gyülekezeti termet és nem akad ember, aki az ilyen szolgálatot — nem saját buzgalmából (!) hanem Jézus indulatával és alázatosságával — vállalná! Órákra járnak sokan, óh. hogyne! De már akkor is elmaradnak, ha számot kell adni hétköznapi életükről, hitbeli állapotukról. Hát még, ha várnak is tőlük valamit! Nagyon szomorú ez! Milyen a másokkal szembeni mana-tartásunk? Mit csinálsz, ha reggel azzal indulsz útnak, hogu ma rengeteg a dolgod, de egyik csengetés a másikat éri — és mindenkinek van valami kérése? Türelmetlenül kapkodó vá válsz-e? Példázgatod talán, hogy azt sem tudod, hol áll a fejed? Vagy kénytelen-kelletlen megteszed ugyan,, de belül háborogsz, hogy mi jogon várja ezt el éppen tőled? A családban van valami kellemetlen munka. és arra gondolsz: Miért nem csinálja más? Ügyesen kiszámítgatod. hogy mivel van kevesebb dolog és azt választod? Isten jól látja a szívnek ezeket az elrejtett gondolatait is és, ha talán senki nem tud is róla. külsőleg minden rendben megy, tudod-•>. hogy elvesz az élet illata? A Jézus meghajlása, a munka terhének vállalása hiányzik az életedből! Híjával találtattál! „Én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál“ — mondta az Űr. Nem sokkal később, az utolsó vacsora előtt lehajolt és mosta, ő, az Isten Fia, poros vándorok izzadt lábait. Ezt az életet éled-e te? Tudod-e, tűiért nem hallgatnak rád, miért nincs Jézus ereje az életedben? Mert nem dolgozik benned az önmegtagadás jézusi lelkülete! Testvérek nyomorognak körülötted, éheznek az élet hajszájában szeretet után, régen kifogyott az életerejük, — és te nem is tudod! Élsz magadnak és szinte hivalkodva mutogatod, hogy neked Krisztusod van! Milyen messze van ettől a Pál élete: „Krisztusnak szerelme szorongat minket. Ügy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak..., hogy akik élnek ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott“ (II. Kor. .5:15). És hogy élt ez a Pál? Éjjel-nappal munkálkodva, sok szenvedéssel megterhelve (II. Kor. 11:16—33), sok könnyhullatás közöt_t szolgált (Csel. 20: 19), élete sem volt drága (20: 24), megsiratta a vétkezőket (II. Kor. 12: 21), örömest esett áldozatul a telkekért (II. Kor. 12:15). Jézus bövölködő élete munkálkodott Mária szolgálatában, amikor „a ház megtelt a kenet illatával“ (Ján. 12:3). Részesévé lehettek parázna asszonyok és önző zsugori veszekedők is! Titkuk ez volt: elvesztették a magukét és elfogadták a Jézus életét. Azért nincs a hívő életünknek átütő ereje, győzelmes imádsága, mert a hívők önmaguknak élnek! Megszállottak gyötrődnek, megszabadult iszákosok hullnak vissza az alkohol mámorába, mert nincs egy otthon, ahol az imádság és a hit levegője vehetné őket körül. Mi lesz, ha egyszer mindezt számon kéri tőlünk az Űr? Feledékeny menyasszony Ügy három éve történt egy vidéki középiskolában, melyet megérintett az ébredés szele. Két diák beszélget. — Palikám, konkrét ügyben szeretném kikérni a véleményedet. — Kérlek, parancsolj. . — Adva van egy menyasszony, aki azt. állítja, hogy szereti a vőlegényét, aki mindennap ír neki, akinek a leveleit azonban felbontatlanul teszi félre, azt mondva, hogy sok a dolga s csak ritkán ér rá ilyesmivel foglalkozni. Valóban vannak teendői, de egy kis igyekezettel feltétlenül tudna időt szakítani a levelek elolvasására. Mit gondolsz, szereti az a leány a vőlegényét, vagy csak hazudik? — Hazudik! — Talán mégis .. . — Nem létezik! A válasz teljes meggyőződéssel csengett. A kérdező elmosolyodott, s csendesen megszólalt. — Te mondád . .. Azt hiszem, hallottál már arról, hogy az Egyház Krisztus menyasszonya, úgy-e? — Igen, de mit akarsz ezzel mondani? — Mindjárt megtudod. Ami áll a közösségre, áll a tagra is. A Biblia Krisztus levele egyházának tagjaihoz, neki pedig naponta van mondanivalója nekünk. Namár- most, ha te azt állítod, hogy tagja vagy az egyháznak, s szereted Krisztust, hogyan lehet ez igaz, ha annyi fáradságot nem vevSzel magadnak, hogy naponta olvasd a Bibliát? Noha ez még nem garantálná keresztyénsé- gedet... A másik csak most vette é<zre, hogy egész idő alatt róla volt szó és őmaga felett mondott visszavonhatatlan ítéletet: hazudik! Egyideig hallgatott, majd a zsákutcába szorultak kelletlen mosolyával, jellemző diáknyelven csak ennyit mondott: „Behúztál a csőbe!...“ Azóta eltelt néhány év s most még kevésbbé érdekli a Biblia és eszeágában sincs megtérni. Kedves Testvérem, aki e sorokat olvasod, talán magadra ismertél benne. Az is magára ismert, akiről szól a történet, de ez még nem használt neki, mert nem tért meg. Bárcsak te nem tudnál olyan könnyen napirendre térni a dolog felett! —g —s GYŐRI CSENDESVASÁRHAPOK Október 8. Északdunánfúli legények csendesvasárnapja. , Október 15. Gyülekezeti csendesvasárnap. ÉLŐ VlZ 3
