Élő Víz, 1950
1950-augusztus / 17. szám
Evangélizáció és az üdvösség útja (Folytatás•) / BÜNBOCSÁNAT ÉS HIT. Jézus azt parancsolta tanítványainak, hogy nevében a bűnök bocsánatát hirdessék a bűnbánóknak. Lukács 24, 47. A megtérés prédikálása nem azonos a megtérésről való beszéddel. Ugyanígy a bűnök bocsánatának hirdetése nem egyenlő a Krisztusról és a benne való bünbocsánatróí való beszéddel. Urunk példát adott tanítványainak, hogyan kell a bűnök bocsánatát hirdetni. Valakinek, aki aggódott bűnei miatt, ezt mondotta: „Bízzál fiam! Megbocsáttattak néked a te bűneid!“ Máté 9, 2. A bűnein síró asszonyhoz így szólt: „Megbocsáttattak néked a te bűneid“. Krisztus tehát a bűnbánó bűnösöknek egyenesen és feltétel nélkül mondotta, hogy bűneik megbocsáttattak. Megbízó nagy parancsában azt mondotta tanítványainak: „Amiként engem küldött az Atya, én is aképpen küldelek titeket... Vegyetek Szentlelket: akinek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak“. János 20, 21—22. Mikor Krisztus azt mondotta tanítványainak, hogy erejük és meghatalmazásuk van embereket a földön kötni és oldani, — Máté 16. 19-, 18, 18. — ugyanezt értette: az a feladatuk, hogy prédikálják a törvényt és az evangé- liomot, megtérést és bűnök bocsánatát az ő nevében. Valahányszor ezt teszik a földön, ugyanez történik Istennél is a mennyben. Isten a kötés és oldás művét •gyermekei földi szolgálatán keresztül végzi. Krisztus szavai mutatják, hogy a kötés, oldás feladata és hatalma, bűnöket megtartani és megbocsátani a földön, a keresztyéneknek személyesen adott feladatuk és hatalmuk. Nem könyvbe írt és deponált valami az a következő nemzedékek szükséglet szerinti használatára. "Szolgálat az, amelyet Krisztus követői teljesíteni kötelesek kortársaiknak. Isten országa gyermekeinek minden nemzedékében Krisztus követőivé kell lenniök, hogy kortársaiknak bűnbánatot és bocsánatot prédikáljanak Uruk nevében s feloldozzák bűneik alól azokat, akik azt vágyakozással kérik. A bünbocsánat hirdetésének legjobb módja az, amelyet Krisztus maga használt: „Meg vannak bocsátva a bűneid.“ De mert azt mondotta, hogy tanítványai ezt az ő nevében tegyék, feloldozásunkhoz hozzá kell tennünk az ő nevét. Mivel pedig, továbbá, az újszövetség azt tanítja, hogy a bűnök bocsánata és eltörlése Krisztus vére által történik, ehhez a formához jutunk: „Krisztus nevében és engesztelő vérél>en meg vannak bocsátva a te bűneid“. Természetesen nem vagyunk kötve semmiféle megadott. formulához. Mindazonáltal egy jó bibliai formula nagy segítség. A fődolog az, hogy a bűnbánó és kegyelem-kereső bűnösök egyenes és feltétlen kijelentést és megbizonyosodást kapjanak bűneiknek Krisztus nevében, engesztelő véréért és áldozatáért történő bocsánatáról. Az ő neve és áldozata nélkül nincsen bünbocsánat. A gyermekkeresztségnél elsőízben történik a bűnök bocsánatának hirdetése és alkalmazása. Azok számára, akik a kegyelemből kiestek, de megtérnek s az Istennel való közösség helyreállítására vágynak, az írás a bűn- bocsánatra nézv^ csak egyetlen módot ismer: a bűnbocsánat hirdetését, vagy nyilvános igehirdetésben, vagy magánfeloldozásban. A két forma között az egyetlen különbség az. hogy a magán-absolutióban csak egy hallgató és elfogadó van s hogy itt rendszerint a kéz- rátételt alkalmazzák. A nyilvános igehirdetésben is nem csupán a bűn- bocsánatróí kell szólni, hanem feltétel nélkül hirdetni és nyújtani is kell azt a rászoruló bűnösöknek. Ha ez történik, Isten néhány bűnbánó lelket annak elfogadására segíthet. Sajnos az ilyen bünbocsánat-hirdetés igen ritka templomainkban, bár Luther azt mondja, hogy „a keresztyén igehirdető soha ki se nyissa száját absolutio hirdetése nélkül“. Weimári kiadás 15, 485. 31. De még ha ez megtörténik is, sokan vannak ott, akikre Luther szavai állnak: „Neked is szól, de nem vagy benne biztos, a személyes feloldozásban azonban nem is szólhat másnak, csak néked egyedül“. Weimári kiadás 15, 426. Krisztus az úrvacsorát nem megtérésre rendelte. Azoknak adta, akik már követői voltak. Az úrvacsora nem a „kezdés szentsége“, hanem a „táplálás szentsége“. Nem lelki halottak számára való, hanem lelki élők számára. A keresztyének Krisztus testének és vérének vételében hitüket vallják s mutatják meg („az Ürnak halálát hirdessétek“), egymás iránti szeretetüket, a közösséget fejezik ki és hitükben erősödnek. Sokan vannak abban a tévedésben, hogy a kegyelemből kiesett ember az úrvacsora vételével bűnbocsánatot kaphat s visszakerülhet az Istennel való közösségbe. Az ősegyházban, de az apostoli kor utáni egyházban is csak keresztyéneket bocsátottak úrvacsorához. A ka- techumenoknak és a súlyos bűnt elkövetett s a gyülekezettel a teljes közösséget még helyre nem állított keresztyéneknek el kellett távozniok úrvacsora élőt az istentisztelet helyéről. A tékozló fiúnak először meg kellett békülnie atyjával, új ruhába kellett öltöztetnie, mielőtt meghívást nyert az atyai házban számára megterített ünnepi asztalhoz. Az elesett embernek először teljes közösségbe kell visszakerülnie Istennel és az egyházzal s csak azután bocsátható az Ür asztalához. Ez Luther (Weimári kiadás 11, 485-) és hitvallásaink tanítása. Ágostai Hitvallás XII. A lutheránusok megegyeznek a megigazittatás értelmére nézve. De az nem mindenki előtt világos, hogy a megigazittatás a keresztyén egyházban történik meg. Az egyház a „fórum coeli“, ahol Krisztus „irgalma trónján“ ül s kihirdeti kegyelmes ítéletét, a bocsánatot, gyermekeinek szolgálata, a megbékélés szolgáltatása által. Krisztus rendelése szerint a békéltetés szolgálata, vagy a kulcsok hivatala az a tevékenység, amely által a kegyelem-kereső bűnösök isteni bocsánatot vesznek s Krisztus engesztelő áldozata áldásainak részeseivé lesznek. Luther hangsúlyosan tanítja, hogy a „kulcs“, mely- lyel Isten országának ajtaja a megtérő bűnösöknek megnyittatik, nem a mennyben van, hanem a földön. (Weimári kiadás 30, II. 498-) Következéskép a vétkével megterhelt bűnösnek a kegyelmet és bocsánatot a békéltetés szolgálatától kell várnia, nem pedig magános ima-tusakodásokban, vagy puszta bibliaolvasásban. Luther mondja: „Senki sem juthat Krisztus ismeretére, sem az ő bocsánatát meg nem nyerheti s Szentlelket sem vehet külső és nyilvános eszközök használata nélkül. Isten ezt a kincset a szóbeli, mondott ige nyilvános szolgálatára bízta. Isten az ő munkáját nem sarokban végzi, vagy titokzatosan a szívben, hanem nyilvánosan Meghirdeti s osztja ki a népnek ... Azért hát a külső ige és prédikálás hozzátartozik a keresztyénséghez, mint csatorna és eszköz (Dühre und Mittel), melyek által a bűnbocsánatot s Krisztus igazságát megnyerjük“. (Weimári kiadás 29. 578. sk.) A lutheri hitvallások tanítása hasonló. Az Ágostai Hitvallás 12. cikkelyében klasszikus meghatározását találjuk a megtérésnek. ^.A megtérésről (a mi gyillekezeÉLŐ VtZ 5
