Élő Víz, 1950
1950-július / 14. szám
Fi difik olyanok legyenek, mint a plánták... Leányaink mint a templom mintájára kifaragott oszlopok A 144. zsoltár 12. verse jutott eszembe, amikor egy kis gyülekezet konfirmandusainak a bizonyságtételeit olvastam. A sok imádsággal és pásztori hűséggel végzett előkészítés megtermetté a maga gyümölcsét: az ifjú szívek megnyíltak az evangélium befogadására s a Jézus Krisztus vérén szerzett bünbocsánat drága útravalóvá lett az ifjúkor sokoldalról jövő kísértései elleni harcban tizenegynéhány fiú és leány számára. Az Egyház Ura tartsa meg őket a gyülekezet hívő közösségében s formálja őket bizonyságtevő gyermekeivé! A konfirmáció az egyik legnagyobb fordulat életünkben. A konfirmandus órákon előkészülünk, hogy ne méltatlanul vegyük magunkhoz az Űr szent testét és vérét. Mert aki méltatlanul veszi magához, az halált és kárhozatot eszik• Az úrvacsorában bünbocsánatot kapunk és új életet, amellyel a keskeny úton járhatunk az üdvösség felé. A konfirmáció az én számomra is nagyon sokat jelentett. Én is megtaláltam az új életet, amelyben járnom és haladnom kell. Minden konfirmandusnak az a nap örök emlék marad, amelyen megtalálta a Jézussal való közösséget és megkapta bűneire a bocsánatot, amellyel együtt az új életet is. (13 éves leány.) Már egy hete, hogy konfirmáltunk. A templomi gyülekezet elfogadott bennünket. Nagy jelentőségű dologban volt részünk. Vettük és ettük az Úr testét és ittuk az ö vérét. Jóleső érzés töltött el engemet, mikor abban a tudatban voltam, hogy az Úr megbocsátotta az én bűneimet. Megfogadtam, hogy ezentúl mindig fogom olvasni a bibliát, amely nekem megmutatja a keskeny utat, amelyen nékem járnom kell. (14 éves fiú.) Az én számomra nagy öröm volt az, amikor először léphettem az Úr asztalához. Azon a napon, amelyen először léptem az Ür szent vacsorájához, úgy éreztem, hogy lelkileg nagy öröm volt az én számomra. Ez az öröm még mindig megvan és szeretném, ha örökre meg is maradna. Legnagyobb öröm nekem az volt, hogy én az Ür asztalánál bűnbocsánatot is kaptam. Ezt a bűnbocsánatot Jézus szent vérével és Jézus testével nyertem el, ezért minden napon megköszönöm az Ür Jézusnak, hogy én mint bűnös ember nem érdemeltem volna meg, hogy az Ür Jézus vére eltörölje, de Jézus mégis eltörölte, mert olyan kegyelmes volt hozzám. (13 éves leány.) Konfirmáltam. Ez nagy fordulatot jelentett az életemben. Megszabadultam a bűnöktől. Isten megbocsátotta napi bűneinket és az Isten igéje sokat munkált az életünkben. Krisztus Urunk a keresztfán adta oda az életét miértünk és az Ő vére lemosta a mi bűneinket. Akkor, ha Krisztus nem adta volna oda az életét, akkor még most is teli lennénk a bűneinkkel. (13 éves fiú.) A konfirmáció nékem nagyon sokat tett: megtanított, hogyan kell a bűntől szabadulni s hogyan kell imádkozni és hogyan lehet hitre jutni. A konfirmáció arra is megtanított, hogy ki üdvözül. Engem testben és lélekben megtisztított, megmutatta a keskeny utat és a széles utat. Választhattam volna, hitben vagy bűnben megyek tovább a konfirmáció után. De én a keskeny utat választottam, mert az ige megmutatta bűneimet és felvilágosított, hogy hova jutok, ha bűnben maradok. Én egyedül nem tudtam volna hinni és megtérni, csak más ember áltál, aki hirdette nekem Isten igéjét és azt úgy hirdette, hogy hitre jutottam. (15 éves fiú.) Nekem a konfirmáció sokat jelentett és adott. Előtte még nagyon izgultam és a szívemben éreztem a bűnömet. Utána már könnyű szívvel távoztam és nem izgultam. Mert tud tahi, hogy Jézus meghalt értem és a bűnömért és az ő szent, drága vérével eltörölte azokat. Én most már tudom, hogy ha érzem a bűnömet és azt akarom, hogy Jézus eltörölje, akkor a Jézus terített asztalához megyek. Énnekem a konfirmáció életet és üdvösséget adott. . (13 éves leány.) 1950. V. 28-a, pünkösd napja Számomra a legkedvesebb és legszebb nap volt. Életemben először léptem az oltár elé és először vettem magamhoz az Űr Szent vacsoráját. 13 éves koromban én is beléptem az egyház felnőtt tagjai közé. Életemben először ismerkedtem meg tisztán és igazán Jézus Krisztussal és életemben először vettem fel váltamra az Űr szent keresztjét- Melyet eddig életemben nehéznek találtam és hordozását bizonytalannak, de Jézus a keresztet számomra megkönnyítette és terhét gyönyörűség, boldogság és béketűrés váltotta fel. Ez volt számomra a konfirmáció• (13 éves fiú.) A konfirmáció előtt egy héttel kezdtünk készülni az úrvacsora vételére, de nem úgy készültünk elő, hogy feleltünk volna, hanem lelkileg készültünk elő, mert tudtuk, hogy úrvacsorát fogunk venni, az nagy felelősség lesz számunkra. Mikor eljött a pünkösdnek az első napja, akkor az Úrnak asztalához léptünk és amikor az első úrvacsorát megkaptuk, akkor Jézus a mi bűneinket megbocsátotta. Hisszük, hogy most már mi nem juthatunk a kárhozatba, hogyha igaz hitben járunk. Én mindig ezen az úton akarok járni, mert nem akarom azt, hogy az ördögé legyek, hanem az Úr Jézusé. (14 éves fiú) Én nagyon örülök, hogy konfirmáltam, de nem azért., mert nem kell többet konfirmandus órára járni, hanem hogy Jézus kegyelméből az úrvacsorán keresztül én is kaptam, hogy Jézus az ő végtelen kegyelmében engem is részesít. És nagyon örülök annak is, hogy akármikor valami bűn terheli a lelkemet, odavihettem Jézus lábaihoz. És az úrvacsorában megkaphatom rá a bűnbocsánatot. Máskor is kértem Jézustól bűnbocsánatot és meg is kaptam, de most úgy kapom a bűnbocsánatot, ahogy Jézus rendelte. És most ha úrvacsorát veszek, nagy öröm tölt el, mint ahogy az első alkalommal is tapasztaltam. És kérem Istent, hogy ezt az örömömet soha el ne vehesse tőlem a Sátán, hanem tudjam kérni mindig a bűnbocsánatot. És amit a konfirmandus igémben kaptam (Ján. 7:38), hogy tudjam másoknak is hirdetni azt az örömet, amit Istentől és az ő Fiától kaptam. (13 éves leány.) Számomra nagyon áldásos dolog volt a konfirmáció. Már hetekkel előtte nagy izgalommal készültem. Vájjon méltó leszek-e én a Jézus testére és vérére? Vájjon nem kárhozat lesz-e az az én számomra? Mindig ezek a kérélő víz 3
