Élő Víz, 1950
1950-január / 2. szám
Mohamedánok között (Paucr Inna egyik hajdani munkatársának levelével emlékezünk meg missziói elhívása 40 éves jubileumáról.) rauer Irma 1012 novemberében érkezett mer; Edfuba. örömmel vártuk. A jelzett időben átmentünk a Níluson, hogy az állomásról, ami a folyó túlsó oldaléin fekszik, elhozzuk. Mindjárt otthonosan érezte magát az ottani körülményeic közölt. Gyakran úgy éreztük, mintha mindig közöl tünk lett volna. Abban az időben sok gyermek jéirt hozzánk. Mindjárt itt tartózkodáséinak első idejében segített a kézimunka-órákon és eljárt velem a házakba, ahol felkerestük az asszo- nyokat az 6 háremeikben. így arab nyelv tanulása melleit sok alkalma voljt a bennszülöttek beszédéből tanulni. Hamarosan belejött az arab beszélgetésbe. Neki is, nekünk is nagy öröm volt, amikor mohamedán leánykáim kézimunka-óráit átvehette. Szinte magam előtt látom amint ott állt ragyogó szemekkel a gyermekcsapat közepén, és még most is emlékezem az első mondásra, amit ezeknek tanított: »/I hölcseségnek kezdete az Úrnak féléi nie.« Egyszer egy héten összegyűjtöttük az assionyolcat varróórára. Itt segített, és így mirtdjéirt megtanulta. hogji hogyan kell a mohamedán nőkkel bánni. Egy kis 10—12 éves leémyka is eljárt rendszeresen ezekre az órákra, lcis öccsével a karján. Ez a kis leány megnyerte az ö szírét, gyakran mondotta: »Nem lehet a kis leányt látni a terhe nélkül.« Nem egyszer hangzott fel az óra alatt az anya kemény hangja, amint kis leányát néven szólitoíta. Engedelmesen állt fel mindig, fogta a kis öccsét és hallran, nesztelenül ment Id, hogy azután nemsokára ugyanolyan nesztelenül beosonjon, karján a terhével. /I varróórát követő bibl'iaór áu. mindig csendesen figyelt. Gyakran mondta Pauer kisasszony, hogy ez az óra napsugár a kisleány életében és valószínűleg az egyetlen napsugár. Nagy volt a gyermek szomorúsága, amikor egy nap azzal a hírrel jött, hogy nem tud többé eljönni, mert szülei Edfuból elmennek. Ez a kis leány bizonyosan nem felejtette $1, amit nálunk látott és hallott. Pauer kisasszony továbbra is imádkozó szívén hordozta. Felejthetetlen volt számára az első látogatásunk egy kopt. házban. Egy öreg embert ta- találtunk, aki egy földbe épített, egész primitív szövőszék előtt ült szorgalmasan dolgozott. Élénken köszöntöttük egymást. Egyszerre csak' éles női hang hallatszott: »Itt vannak a misszionáriusnök/« Erre megjelölt a szomszédságból egy csapat fekete kendőbe burkolt nő, minket pedig bevezettek egy szobába, aminek még erős por szaga volt, dacára annak, hogy gyors kezek gyorsan kiseperték a szemetet. Pokrócokat terítettek a földre és nemsokára ott ültünk közöttük; Bibliával a kezünkben. Az olvasásnál és a bibi amagyarázatnál . nagyon figyeltek az asszonyok s nagy érdeklődéssel szóllak hozzá. Utána egy sú'yosan beteg férfihez hívtak bennünket. Nagy szeretettel zárta szivébe Pauer kisasszony a férfi feleségét, aki még alig volt 12 éves és már néhány év óta férjnél volt. Egy másik fiatalasszony, mohamedán nő, nagyon foglalkoztatta. Egészen szűk helységben találtuk az illetőt. A kemence mellett csak annyi hely volt, hogy Pauer kisasszony és én leülhettünk. Egyetlen szobája egy kis sötét kamra volt. Feltűnt nekünk, hogy a szűk viszonyok dacára feltűnően tiszta volt ott minden. y>Mondj nekem egy igét,« — mondta »de én nem értek sokat.« Először egy éneket mondtunk neki: »Tiszta szivet teremts bennem, óh Isten...« »Mikor kell ezt imádkoznom?« — kérdezte mint egy gyermek. Amikor azt mondtuk neki, hogy Isten mindenütt látja és hallja, így szólt: »D« mi lesz azokból, akik nem tudnak Istenről?« Kérdésünkre, hogy tud- ja-e mi a bűn, így felelt: »Ha valaki azt mondja, átkozott az apád.« Ezt az asszonykát is szivébe zárta Pauer kisasszony. Mindig jobban belejött a missziói munkába egészen addig, amíg a háború őt is, minket is hazakergetett. Mélyen megrendített minket korai halálának híre, de tudjuk, hogy Isten országának az eljövetelét imádkozó szívvel hordozta és azok közé tartozott, akiknél az Úr gyümölcsöt talál és akiket többre hív e^ Götte Lina egyiptomi misszionáriusnö Áldozati ének Uram, ha életvizet adsz, Üli, hadd legyek korsó csak én. Amely színültig megtelik A tiszta árnak mély ölén, S avval, amit kegyelmed ad, Sok szomjú lelket niegitat. Aranyharangod hadd legyek, Ha ébreszlgelsz majd lelkeket, Amelynek tiszta zengzetét . Visszhangozzák völgyek, hegyek, Hadd ébredjen ifjú, öreg, I\lég a süket is hallja meg. .1 • Világot gyújtani, hogyha vágysz Ezüstlámpád lehessek én, Mely szent olajjal töltve meg, Árad belőle tiszta fény, Hogy senki sem 'tévedjen el, S örüljön, ha orcádra lel. Gonosz farkast ha üldözöl, Oh, hadd legyek jó fegyvered, Mely tisztán és rozsdátianul Szolgálni kész, de csak Neked, Megvédni híveid hadát, Kikért szent véred hullaiad. S ha harcra hí’ majd szózatod, Zászlódat hadd vihessem én, S nem félve semmi szenvedést. Lehessek olt a harc terén, Magasra tartva szent jeled, Hirdetve nagy dicséreted. / Ha írsz, Uram, kezedbe végy Mint engedelmes tolladat, Mely mindent, mit közölni vágysz, Kicsinyt, nagyot hűn visszaad, Míg olt, az életkönyve fenn, Az élő névsor megjelen. Testem, lelkem tiéd, Uram, Te Ür vagy élelem felett, Tenéked átadom magam, Ki értem adtad életed, Ha béke lenne, vagy ha harc, Használj lel úgy, amint akarsz! Hsi kínai költő. Varga Gyuláné fordítása. ÉLőjnz 3
