Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
V. ÉVF. 21. SZ 1949 OKTÓBER 9. AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA Qéziuí, lennék, de... Milyen szomorú, hogy vannak, akik vágyódnak a Jézussal való közösség után, de nem jutnak el vda talán soha. Volt egy néhány ilyen ember akkor is, amikor Jézus testben járta Izrael városait. A gazdag ifjú is szomorúan elment tőle. Az is, aki azt mondta: »Követlek Téged Uram.« (Lukács 9:61.) Lukács 11:37. versétől van szó egy olyan emberről, aki szintén vágyott e közösség után és mégse lelte meg azt. Sőt éppen az ö házában'mondotta el Jézus a legkeményebb ítéletet felelte és farizeus társai felett. Talán nem vágyódott igazán Jézus után? Nem hinném. Amikor meghívta Jézust az ő házába, hogy nála ebédeljen, akkor ezt olyan körülmények között cselekedte, hogy méltán lehet azt gondolnunk: szokatlan vágyódás gyulladt fel a szívében. Beszéd közben állította meg Jézust. Még buzgott szájából az Ige, amikor megszólalt: ebédelj ma nálam. Micsoda megrökönyödést okozna, ha valaki hasonlóképpen cselekedne ma. Valaki még javában beszélne egy egybe gyülekezett sokaságnak és te odaállnál a beszél& elé és minden bevezetés és bocsánatkérés nélkül egyszerűen csak azt mondanád: hagyd itt ezeket, gyere és ebédelj ma nálam. Valami nagyon megmozgathatta ennek az embernek a szívét, amikor ilyen szokatlanul cselekedett. Nagy vágyódás lobbant abban fel Jézus iránt, hiszen ez a farizeus nagyon jól tudta, hogy mi illik és mi nem. Abból is tudható, hogy komolyan vágyódott Jézus után, hogy farizeus létére nyilvánosan, nagy tömeg füle hallatára hívta meg a Mestert. Tudod ki volt a farizeusok szemében Jézus? Népbolondító vándor-rabbi s most ö, az előkelő farizeus meghívja ezt a Jézust, akinek megöletésére már szövetkezett a farizeusok társasága. Szemben a többivel, egyedül, most ő külön útat - kezd. Nem tudom, hogy próbállál-e már valaha ilyesmit? Ha igen, akkor tudod, hogy így cselekedni csak az képes, akinek a szíve olthatatlan lángra lobban valaki vagy valami után. Ez a farizeus Jézussal teljes közösségre óhajtott lépni, hiszen a házához és asztalához hívta. A Jézus-korabeli embernél ez olyan sokat jelentett, hogy mi ezt fel se foghatjuk. Ma nálunk egy ebédre való meghívás ugyan jelent valami barátkozni, közösködni akarást, de távolról sem jelent annyit, mint az akkori keleti embernél. Az sem kétséges, hogy Jézus is vágyódott utána. Azért jött, hogy őt is megmentse. És mégsem találtak egymásra. Miért? Azért, mert ez a farizeus minden tiszteletreméltó nagy vágyódása ellenére sem volt hajlandó feladni valamit az életéből. Mi volt ez? Nagy és szent dolog, atyák tanítása és szokása: a kézmosás. Márk így ir erről: »A farizeusok és a zsidók mind a régiek rendelését követve nem esznek, hanem ha kezüket erősen megmossák.« (Márk 7:3.) Azt nem várta a vendéglátó farizeus, hogy Jézus ezt a szokást nem tartja be. Dekát miért? »Nem az fertőzteti meg az embert, ami a száján bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert.« (Máté 15:11.) »A törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.« (Gál. 2:16.) Jézus az üdvösség útja. Még a farizeus, az atyák hagyományait híven őrzök számára is. Egyedül csak Jézus. A farizeus meg akarta tartani az atyák kegyes szokásait és nem volt hajlandó elhagyni Jézusért. Sok mai ember is szeretne megtartani valamit régi, eddigi életéből a Jézussal való közösség mellett. Sokszor bizony nem ilyen kis élő víz
