Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
»ártatlan« dolgot, mint ez a farizeus. Te tudod jól, mi az, ami elválaszt Tőle, hiszen ezért nem vagy Jézusban és ö 1 ebenned. Szeretnél te Jézussal fúrni, nagy benned a vágp, de drágább még neked az a »kicsi«, a te »»kézmosásod« amit te nem akarsz Érette letenni. Ez pedig nem fog menni, mert Jézus e gr e d ül akar uralkodni á te szívedben. Föllelkesedő, áldo-atokat is vállaló farizeus testvérem, add át azt, ami elválaszt Jézustól. Engedd, hogy ő elvegye. És Véle fogsz járni! HALÁLOS ÁLOM (Csel. 20:7-12.) páklva az éjszakában. Troásban vasárnap este volt. Igénk azt mondja szombatnapi időszámítással, bogy a hétnek első napján a taníványok egybegyűltek a kenyér megszegésére. Az őskeresztyén Úrvacsorához összegyülekezett troási hívők szomjas lélekkel isszák magukba Pál apostol bizonyságtevését Jézus Krisztusról. Körülöttük minden alszik. Pihen a város a koromfekete keleti éjszakában. De fent, a házban, a harmadik emeleten lobognak u fáklyák', fény van az éjszakában, s lángjuk a hívek feszült figyelmű tekintetét világítja meg. A napi munkától elfáradt troási hívek megfeledkeznek testük törődöttségéről és ernyedtségéről, úgy hallgatják az életnek beszédét. Tudják, hogy most félre kdl'l tolniok minden emberi dolgot, hallgatni kell a Jézus Krisztusról való bizonyságtételt és venni az ő szent testét és vérét, hogy áradjon a bűnök bocsánata és a Krisztusban való új élet. Veszélyes álom. Csak c,gy ifjú felett suhannak el Pál apostol szavai nyomtalanul. Élete felséges nagy pillanatát elmulasztja, mert nem ismeri fel Pál igehirdetésének életbevágó fontosságát. Olt ül az ablakban, lassan eltompul a figyelme, az álom zsongása veszi körül, s csendben elalszik... — íme: gyülekezetben 41, istentiszteleten van, magát Pál apostolt hallgatja, Isten a hit ajándékát nyújtaná felé az igehirdetésen keresztül, de az az ajándék kiosztásakor elalszik... Alvó lélek és élő ige egy istentiszteleten! Az élő ige ndm tudja felébreszteni Eutikhust, Pedig Isten keresi őt üdvösségre, de hiába, Pálnak hajnalban tovább kell mennie Troásból, — a megtérés alkalmát éppen most veszti el Eutikhus. Isten ébresztője! Isten átadja Eutikhust az álom következményeinek. Addig bóbiskol az ablakmélyedésben, mig kizuhan ű harmadik emeletről. Megrázó ébresztése ez Istennek! íme, össze kellett törnie ezt az ifjút. Ilyen .velőtrázó ébresztéssel lehet csak felkölteni őt! Isten azonban nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Eutikhust »ein akarta elpusztítani, hanem csak magához téríteni. Az Isién embere nyomban lefut hozzá. Ráborul, átöleli, és a halál partjáról visszahozza. A köréjük sereglett híveknek azt mondja: »Ne háborogjatok, mert a lelke benne van. A kábultságból ébredező ifjú zugó fejjel és nyilaié tagokkal kezdi látni, hogy mi történt vele. Abból az álomból, amely nemcsak testi, hanem lelki álom is volt, amelyben azt hitte, hogy csak beszédet hall, egy beszédet a sok közül, de nem ismerte fel benne Istennek felé irányuló drága üzenetét, ebből az álomból költötte fel Isten ébresztője ilyen megrázó módon. De most már, hogy életét másodszor kapta meg Isten kezéből, lassan oszlik benne a lelki álom sötétje is. Most már látja, hogy kicsoda az ő Ura, és megérti, hogy milyen felséges ajándék-osztást mulasztott el! Most már szomjas lélekkel kéri, hogy hallgatója lehessen az Igének, gyógykezelésül visszaviteti magát a hívők gyülekezetébe, hogy az ő arcán is megjelenhessék a Szentlélek vevéséndk sugárzó mámora. És amint Igénk mondja: »Fel- hozálc az ifjat elevenen és felette igen megvjgasztalódának.« Ó hogyne örülnénekí kettős örömük van! Nemcsak az, hogy Eutikhus eleven, hanem az, hogy lelki álmából is felébredt és most már velük együtt éber és hivő hallgatója az Igének. Ö az atyai házhoz visszatérő tékozló fiú, aki Isten Igében pyujtott ajándékát semmibe vette, eltékozolta, de most újból olt ül az Úr lábainál. Eutikhus elaludt és elveszett Isten számára, de felébredt és meg- találtatolt! Alvó lélek. Testvérem, te is gyülekezetben élsz. Isten mondanivalója és üzenete megszólít téged is a templomi igehirdetésben, a bibliaórák csendjében, a magánosán foly- talott bibliaolvasásban. Vájjon felismered-e ezeket a drága alkalmakat? Vájjon érzed-e a perc kegyelmi idő voltát, amikor Isten hívó szava utánad kiált? Vagy átsuhan feletted is, mint Eutikhus felett? Nem rólad van-e itt szó? Nem az-e a helyzet, -hogy mig mások szomjasan vágynak az Ige után, te ülsz közönyösséged, fásultságod, mozdít-' hatatlanságod ablakmélyedésében, és csak úgy félválról bólogatva hallgatod az igét? A lelki álom egyáltalában nem megnyugtató állapot. Isten Igéje halálos álomnak tartja, niert az Igének egé-< szén más fogalma van a halálról, mint nekünk. Amit mi meghalásnak gondolunk, az Isten Igéje szerint: elaluvás. Hosszantartó, de nem végleges, mert utána következik majd a feltámadás napja, amikor azt az Űr akarja, Isten Igéje az életet nem erne a föfdi életre korlátozza, hanem a teljes és egész Istenben való életre, amely itt kezdődik s nála, az örökkévalóságban folytatódik: de ez egy élet, élet a Krisztusban. Ezzel szemben áll az igazi halál: az Isten-nélküliség állapota. Jézus szava szerint »meszelt sir» az ilyen féléit, amely kívülről tetszetősnek tűnhetik fel, de belül ott van a haláig a rothadás és a pusztulás. Kívülről életnek látszik, mert még nem állt meg a test gépezete, pedig Isten számára halott, mert a lélek meghalt előbb, mintsem a test elpusztult volna. Az a neve, hogy él, pedig már halott. Pál apostol ezért kiáltott föl: »0, én nyomorult ember, kicsoda szabadit meg engem e halálnak testéből?!« Dörömböl Pál apostol ajkán ez a fájdalmas kiáltás, mint a vasajtót döngető, bezárt rabnak az ökle, aki minden eszközzel megpróbál kiszabadulni, még ha véresre veri is az öklét. Ezzel a kétségbeeséssel zokog tehát Pálból a kiáltás: »Kicsoda szabadít meg e halálnak testéből?!« Hiába mentegetőzöl: én eleget teszek vallásos kötelezettségeimnek, kielégítem lelki szükségleteimet, templomba is szoktam járni, nem követek el olyan nagy bűnöket, általában derék és becsületes embernek tart mindenki, rólam igazán nem lehet azt mondani, hogy a lélek kihalt volna belőlem, vagy hogy halott lennék az Isten számára, mikor még egyházi adót is fizetek! — Pedig ezekkel az elvilágiasodott fogalmakkal a keresztyén életedet le akarod szűkíteni valami egészen kis és jelentéktelen területre, a szükségletek és kötelezettségek terére, el akarod bagatellizálni az egész keresztyén életet, mintha úgy állna a dolog, hogy az élet egy kis dalrabja a Vallás, az időd egy vasárnapi délelőttje jut talán az Istennek, a gondolataid egy esti öt percét áldozod talán az imádságra, s ezzel minden kész. Késő. Isten pedig egyebet sem tesz, mint ez ellen harcol, megmentésed érdekében. Élet csak egy van: Krisztusban való élet! Csak és kizárólag azoknak nincsen kárhoztató-' suk, akik Krisztus Jézusban vannak! A többi mind la halál kárhoztatása alatt van. Mind a halálé. Erőtlen minden mentegetőzés, kifogás-eme’ésj magyarázkodás, nincs szabadulás: csak. és kizárólag Krisztusban van! Aki nem 2 ÉLŐ VÍZ
