Élő Víz, 1949
1949-június / 13. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA Hiszek a Szentháromságban Isién egy. Keresztijén ember szamára a több istenségnek még a gondolata1 is szentségtörésnek tetszik. Egy Isten nan: a szent, mindenek felett való, élő Isten, és rajta kivid nincs Isten. A hívő ember öl ismeri. Nem elbeszélésből, tantételekből, hanem ta- fHiszlalalból. Találkozott vele. és naponta1 színe elé járul imádságban. Az igében az ö szavát hallja. A keresztijén egyház mégis három nevel emleget: Atyáiról, hátiról és Szent télck- ről beszél, fis nem maga találta ki, hanem Jézus Krisztus tanította igy az apostolait. Missziói parancsát ebben a három névben adta ki. A szent keresztségct ebben a három névben kell kiszolgáltatnunk (Máté' 28:19). Az apostolok ezzel a három névvel köszöntötték a gyülekezeteket (II. Kor. 13: 13). Ez a három név fenn is maradt egészen, a mi napjainkig minden keresztyén fele- kezeiben. Ez a három név jelenti együtt az egy, igaz Istent minden keresztyén számára. Isten lényegében egy, de személyében három. Vájjon ki találhatott ki ilyesmit2 Ilyen esztelen, megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan dolgot! Csábitó támadási pont a keresztyén hit minden ellenségének. Az egyház tanrendszerének leggyengébb pontja. Idejét múlta dolog, am\i( ki kell küszöbölni, mert a gondolkodó modern embert csak elidegeníti a kcrcsztyénségtöl. Mindez nem zavarja a hívő keresztyén ember csendes, örvendező bizonyosságát: hiszek az Atyában, aki engem teremtett, hiszek a Fiúban, aki engem ártatlan vérén megváltott, hiszek a Szentiélekben, aki engem elhívott, újjászült és megszentelt. Hiszek a Szentháromság, egy, igaz Istenben. 0 egy, lát hatatlan isicni lényeg, mégis három szC' mély. Hogyan lehel ezt megmagyarázni, nem tudom. De azt tudom, hogy igy vau, ö ilyen és nem is lehet máskép, fin ezt a Szentháromság-Istent ismertem meg élő valóságképen és éppen őreá van szükségem. Nincsen benne semmi, amit el tudnék nélkülözni. — Különben is, hogy vehetnék magamnak bátorságot arra, hogy én formáljak magamnak Istent, a magam emberi gondolatai szerint. Nem bölcsebb dolog-e elfogadnom öl úgy amint van, olyannak, amilyennek magát kijelentene. íla ő elfogad engem úgy amilyen vagyok, nem kell-e nekem meghajolnom az ö kinyilatkoztatása előtt és imádnom őt a szívem hódolatával, még ha az értelmem nem is ér fel az ö\ istenségének a gazdagságával. * Valaki egyszer a következőképen kísérelte meg elfogadhatóvá tenni a Szentháromság egységéi és mégis hármasságát: Három vízcsepp van a tenyeremen. Mindegyik külön-külön. Ha összeszorítom a tenyeremet, akkor egyszeriben egyé válik a három. Bá\fki egynek látja. S én tudom, hogy mégis három. Hiszen előbb még külön volt mind a három. íme valamiből egy van a tenyeremen, ami mégis három. Más még észszerűbb magyarázattal próbálkozott: ÉLŐ VÍZ 1 V. ÉVFOLYAM 13. SZ. 1949. JÚNIUS 19.
