Élő Víz, 1949
1949-május / 10. szám
T ? ^ ” ■ J' - t ^ AZ ÜDVÖSSÉG ÜTJA 5. Az igehirdetés bolondsága „Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.“ (I. Kor. 1: 21.) Vannak kétségtelenül értelmi gátlások az üdvösség útján, de azért mégis értelmi úton is lehet bizonyos Isten-ismerethez eljutni. Pál Róma 1, 18—20-ban így ír: „Mert nyílván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van őbennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ö örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik ..Ennyit lehet spekulatív úton kikövetkeztetni Istenből. Meg lehet ismerni Isten haragját és mindenhatóságát, tehát rettenetes szentségét, büntető erejét, amint az lelkiismeretünk vádolásában, a reánk zúduló csapásokban, az emberiség élete történetének nagy, általános igazságszolgáltatásaiban és büntetéseiben elénk áll és a hatalmát, ahogyan az megjelentkezik a teremtett világban. Még egy helyen beszél Pál arról, hogy milyen ismeretre lehet eljutni spekulatív úton az Istenről. Ap. Csel. 14, 17-ben van elmondva a következő mondat: „Jóllehet, nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.“ Tehát az emberi bölcselkedés útján meg lehet ismerni az Isten haragján és hatalmán kívül az Isten gondviselő jóságát is. De nem többet! Isten megtartó, üdvözitő ■ismeretére semmiféle spekulációval eljutni nem lehet! Isten kegyelméhez csak hittel lehet eljutni! Az az Isten-ismeret, amelyről eddig beszéltünk, a megrettent lelkiismereteknek nem használ. Kutató emberi elméket, világnézeteket kialakítani akaró spekulációkat kielégíthet, de amikor eljönnek az ember számára azok az idők, mikor megretten a lelkiismerete, akkor úgy érzi, hogy hiába beszélnek neki az Isten hatalmáról, hiába beszélnek neki az Isten gondviselő, kenyeret adó, öltöztető jóságáról, időjárást igazgató szeretetéről; ő csak egyet érez: az Isten haragját és ez elől nincs hová menekülnie . . . Az Isten kegyelmét megismerni csak hittel lehetséges! Mi erre az üdvözítő hitre-jutásnak az útja? Nyilvánvaló, hogy ezt a hitet nem lehet kispekulálni. Erre a hitre nem lehet magunkat elhatározni. Ezt a mennyben is boldog örömmel láthatják, hogy jó volt az Örökéletért már itt a földön munkálkodni, amíg el nem jött a halál éjszakája. Testvérem, akinek sok terved lett már hiábavalóvá, sokat csalódtál. Akinek a kezed munkáját talán már nem egyszer tette tönkre betegség, gyász, háború, szerencsétlenség, gondolj arra, hogy téged is vár Jézus az örökéletért munkálkodók táborába ezzel a hi nógatással: ,.Buz- gólkodjdtok az Cr dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban“. Amilyen bizonyos, hogy élő Urunk nekünk Krisztus, olyan bizonyos, hogy ez a munka sem hiábavaló! hitet nem lehet kegyes gyakorlatokkal belém szug- gerálni... A hit ajándék. „Kegyelemből tartattatok meg“, — mondja Pál Efézus 2: 8-ban „hit által és ez nem tőletek van; Isten ajándéka ez.“ Az üdvözítő, a megtartó, az Isten kegyelmébe vetett hit tehát az Isten ajándéka! Ezzel kapcsolatban mindig azonnal felmerül egy gondolat. Ha a hit Isten ajándéka, akkor ez nemcsak abban a vonatkozásban áll, hogy az üdvösség teljesen Isten ajándéka, hanem áll ez az igazság fordított vonatkozásban is. Akkor a hitetlen embert sem terheli felelősség. Ha ugyanis Istennek tetszett az egyiknek hitet ajándékozni, a másikat pedig benne- hagyni az ő békétlenségében, akkor nemcsak a hit nem érdem, de a hitetlenség sem bűn. Az ember minden hitetlenségéért a felelősség a nem ajándékozó, a hitet nem adó Istenen van. Persze ez már megint spekuláció, mely túlmegy a kijelentésen. Az Igéből nyilvánvaló az, hogy az ember az ő hitetlenségéért a felelősséget Istenre nem tolhatja. Az igazság az, hogy a hit Isten ajándéka, de igazság az is, hogy a hitetlenség az ember bűne. Hogy a feszültség hogyan oldódik meg, hogy ezek az előttünk kitáruló vonalak magában az Istenben miképen találkoznak szent egységben, az nekünk nem jelentetett ki. Nem lehet azt mondani, hogy a hit Isten ajándéka, tehát a ^hitetlenségemért az Isten felelős. A hit az Isten ajándéka, a hitetlenségemért mégis én vagyok a felelős. Isten ugyanis mindenkinek meg akarja adni a hitet. Isten „azt akárja, hogy minden ember üdvö- züljön és az igazság ismeretére eljusson.“ (I. Tim. 2: 4.) Figyeld meg: Nem azt mondja az írás, hogy az Isten azt szeretné, vagy Isten ezt kívánná, hanem azt mondja: hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön! És hogy Isten ezt mennyire akarja, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint éppen a golgotái kereszt. Hiszen azt, hogy én mennyire vagyok benne valamiben, mennyire szeretnék valamit valóra váltani, az méri meg, hogy milyen áldozatra vagyok hajlandó érette. Isten olyan áldozatra volt hajlandó minden ember üdvözítéséért, amelynél nagyobbat senki sem hozott ezen a világon: a Fiát adta, hogy „aki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen.“ Isten tehát mindenkinek meg akarja adni a hitet, ezért nem lehet a hitetlenségért a felelősséget az Istenre tolni. Isten azonban ajándékait úgy adja, ahogyan Neki tetszik: „Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.“ Ez azt jelenti, hogy a mód kérdése Isten szabad tetszésétől függ. Istennek nem lehet sablonokat előírni es azt mondani, hogy így áldj meg engem. Nem lehet azt mondani, hogy így ajándékozzon meg engem a hittel. Szabad tetszése szerint úgy adja a hitet, ahogyan akarja. Hogyan akarja adni a hitet? Az igehirdetés bolondsága által. Szedjük szét egy kicsit ezt az üzenetet! Mindenekelőtt az van benne, hogy hit csak Ige által lehetséges. A hit ajándékában való részesedést tehát Isten az Igéhez kötötte. Ebből Isten nem enged. Az Igét semmivel sem lehet pótolni. Az Igét sem szent könyvekkel, sem kegyes irodalommal, élű víz 3
