Élő Víz, 1949
1949-május / 10. szám
I \ Asl lJr A Munka ünneplése után megint a munka zaja vesz körül bennünket. A munka ünnepnapján minden bizony - nyal te is nyugodt lelkiismerettel mérted le mindazt, amit kétkezi, vagy szellemi munkásként, vagy családanyai fáradozásaid során végezhettél. Most pedig folytatod mindennapi kenyeredért való munkásságodat, bízva a reánk vigyázó mennyei Atyában, aki kezed munkáját és annak gyümölcsét megáldhatja és állandóvá teheti. De vájjon ugyanilyen nyugodt a lelkiismereted, ha azt kérdi most az Űr, hogy te munkálkodtál-e a lelked eledeléért, amelyet Jézus akar megadni neked és amely meg marad az örökéletre? (Ján. 6: 27.) Lehet, hogy sohasem jutott eszedbe munkálkodni ezért az eledelért, lehet, hogy megkezdted már ezt a munkásságot, csak az a baj, hogy hanyag és időközi munkása vagy telkednek. Pedig csak a Jézus eledeléért munkálkodók nyerik el az örökéletet. Sok figyelmeztetést adott az Úr azért, hogy be ne csapjuk magunkat azzal, hogy e jelenvaló világhoz és annak dolgához ragaszkodunk. Milyen fájó szívvel látja Jézus a dolgos, ügyes gazdát, aki megett lendületes munkával, szorgalommal eltöltött hónapok, évek, előtte pedig a nagyszerűen eltervezett jövő kilátásai. De amilyen sok munkája feküdt a gazdaságába, olyan kevés időt fordított lelke gondozására. Amilyen sok előre ellett javai voltak, annyira kongott az ürességtől lelkének háza. Amilyen nagyrabecsült és irigyelt volt jóléte miatt az emberek közt, olyan sajnálatraméltó volt Jézus szemei előtt. Lehet, hogy öreg korában a lelkére is több gondot akart fordítani, csak a fiatalkor munkás éveit nem akarta a lelkiekkel elpocsékolni. De egy éjszaka számára eljött az örökéjszaka, amikor meg kellett hirtelen halnia; nem munkálkodhatott többé már. Nem az volt az ő nyomorúsága, hogy tervezett csűreit inár nem építhette fel, hanem az, hogy nem szerezhetett többé kenyeret, mely megmaradt volna neki az örökéletre. Ugyanígy szólítja el az Űr a siloami torony munkását. Már jó magas volt a gerendázat és az ácsok jókedvű nótázássál dolgoztak. Egyszercsak hirtelen összeomlott a torony, maga alá temetve munkásait. Amikor a kátaszlró- fa hírét Jézusnak újságolták, az Ő válaszából kitűnik, hogy itt nem az volt a legnagyobb szerencsétlenség, hogy vérzőszívű szülők, hitvesek, gyermekek, testvérek gyászolják szeretteiket, akik ilyen tragikusan haltak meg, nem is a tönkrement épület, hanem az, hogy olyan lelkek voltak az áldozatok, akik lehettek igen jó ácsok, szorgalmas munkások, engedelmes gyermekek és hűséges férjek — de nem tértek meg bűneikből, lelkűkkel nem fogla'- koztak és ezért elvesztek, elkárhoztak! Fáj Jézusnak látni azt, amikor emberek az ő munkás életükben csak a földön töltendő 70—80 esztendőjükre gondolnak, pedig Ő örökéletet hozott nekik. Ha csak á kenyérre, pénzre gondolnak, pedig Ö mennyei kenyeret hozott nekik, ha csak testükre gondolnak, pedig Ö éppen a lelket jött megtartani. Az ördög akar rávenni téged is, testvérem, ilyen hanyagságra. Semmi más munkát nem hanyagolnál így el. Ha van tíz hold földed, biztosan nem hagynád a felét évről-évre meg műveletlenül. Ha van két szobád, nem hagyod közülük az egyiket évről-évre taka- rítatldnul, mosatlanul. Ha van két gyermeked, nem teszed azt, hogy csak az egyikre viselsz gondot, a másik éljen lígy, ahogy tud, a semmiből. Csak az ördög teheti meg veled azt, hogy amíg a testi eledelért olyan szorgalmasan és olyan sokat dolgozol, addig a lelked évről-évre, vagy talán évtizedről-évtizedre márad megmunkálatlanul. Ha ez így volt eddig nálad, Jézus még a te éjszakád előtt meg szeretne változtatni. Mi volna, ha engednél Neki, és a mai naptól kezdve elkezdenél munkálkodni dz eledelért, amely nem vész el, hanem megmarad az örökéletre?! Könnyű ez a munka, mert Jézus számunkra mindejit elvégezett! Ha azért most árra gondolsz, hogy sürgésforgással, szolgálattal és egyéb egyházias buzgólkodás- sal kell megkezdened ezt a munkát, akkor tévedsz. A te legelső teendőd a megfeszített lator munkája. Nézd, által van szegezve és kezeivel egy mozdulatot és lábaival egy lépést sem tehet Jézusért. Csak hinni tud abban, amit Istennek vérző Báránya tesz őérette. Ö volt az első, aki szívből örült annak, hogy Jézus mindent elvégezett érettünk a keresztfáin. A lator csak ámult azon, hogy amíg ő tehetetlenül függ a fán, szívében mégis végbemegy az élet legsorsdöntőbb munkája, Jézus elvégezte, hogy irtózatos vétkes múltjára bocsánatot kapjon. A nyomorúsága, fájdalmai alatt békességet érzett és Isten elleni lázongás helyett boldogságot. A menny ajtaja is csak úgy magá-w tói kitárult előtte, hogy egy fehérbe öltözöttel több legyen a Király menyegzőjén. Bár csak ilyen megfeszített kezű, lábú, tehetetlen emberré válhatnál, testvérem, aki magadra nézve kétségbeesnél és csak bűneidet meg elve- szetlségedet látnád. így tudom, hogy nagyon örülnél a keresztnek, mely azt hirdeti, hogy nemcsak az első lator, de én, a második és te, a harmadik lator is hihetünk abban, hogy Ö elvégezte üdvösségünk munkáját a kereszten. Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük? — Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött, mondotta és mondja most is magáról Jézus (Ján. 6: 28— 29.). Kész kenyeret, ingyen, a szeretettel ajándékozó át- szegezett kézből átvenni! Hogyne volna könnyű munka ez! Ne mondd, hogy ezt nem tudod megtenni! Látható munka ez. Igaz, hogy a szívben viszi végbe Jézus a megbékéltetés munkáját, de az is igaz, hogy a bűnbocsánatot nyert szív teljességéből szól a száj, és megújul külsőleg is az életünk. Testünk, amelyet eddig -j mint nagy mágnes votizott a világ és annak kívánsága, most Jézus vezetése alatt érzi jól magát. Kezünk szívesen forgatja a biblia lapjait, szemünk az igén pihen meg a legnagyobb örömmel. Fülünk mindig boldog, ha a pásztor hangját hallhatja, lábunk annak örül, ha a testvéri közösségbe vihet, ahol egyakarattal imádkozunk és dicsőítjük Öt. Szánkat is azért tisztította meg, hogy az ö j. mag asztalás ár a szólhassunk alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt. Ha a szívünk telve az Ö kegyelmi munkájával, ak- j kor bizony testi életünkön is meg kell látszania annak, hogy mi már mindent megteszünk az eledelért, amely megmarad örökre. Lesznek túlórázásaink, amikor a fárasztó napi munka után is az éjjelünk megrövidítésével is sort kerítünk az evangélium olvasására. Lesznek áldozatos heteink, amikor minden akadályt félretéve, szűkös pénzünkből is éppen egy konferenciának az útiköltségét fogjuk fedezni elsősorban. Lesz olyan pénzösszeg, amelyet hónapról-hónapra odaadunk hálás szívvel az Úr munkájára. Lesznek olyan órák, amikor legfontosabb dolgunk az lesz, hogy valakivel addig imádkozzunk és beszélgessünk, amíg enged szíve jégpáncélja és felragyog neki Krisztus. Lesznek legyalogolt fárasztó kilométerek, amelyeket hívogatás és látogatás közben tettünk meg az Úr ügyében és lesz még a keskeny úton ezernyi tevékenység, az egy pohárnyi víz nyújtásától a beteg, árvák felkarolásáig, amelyeket nem hivalkodva végzünk el, hanem minél csendesebben és észrevétlenebbé, mégis az Atya szemei előtt, aki titkon nézi, amint éjjel-nappal munkálkodunk az örökélet eledeléért. Örökkévaló munkába állhatsz, testvérem! Nem vágyói azoknak a munkásoknak a sorába, akik nemcsak a földön örülhetnek munkájuk gyümölcsének, hanem akik a 2 ÉLŐ VÍZ
